„Hülye vagyok!” „Meg akarok halni.” „Kiugrom az ablakon.” „Nem akarok élni.” „Tudom, hogy nem szeretsz.”

  • Ijesztő a teljesítmény világa, még ismeretlen és új terep nekem. 
  • Félek, hogy nem felelek meg az elvárásaidnak, és elveszítem a szeretetedet és elismerésedet, ami egyenlő nekem a halállal. 
  • Ha kudarc ér, az a teljes sötétséget és világvége-hangulatot jelenti nekem, hiszen még nem látok sokkal tovább.
  • Bízom benned, ezért meg merem osztani a legmélyebb félelmeimet is.
  • Szükségem van a támogatásodra és a nyugalmadra, hogy ebből is építkezhessek! 
  • Túl sok az elvárás, félek, hogy egyedül ez nem fog menni.
  • Láttam valami hülyeséget a TikTokon, és mivel most ez a menő, és mindenki ezt csinálja, én is ezt mondom! 
  • Valahogy el akarom érni, hogy felfigyelj rám, foglalkozz velem!
  • Most kezdem megismerni az érzelmeim széles skáláját, de még nagyon az elején tartok: bármi, ami nehéz érzés vagy bizonytalanság, azt katasztrófának érzem. Jól jönne a segítséged, hogy megtanuljam elbírni a nehéz érzéseket és a tökéletlenségeimet is. 
  • Szeretnék megbizonyosodni arról, hogy a kudarcaim, rossz döntésem és tökéletlenségeim ellenére is szeretsz, szerethető maradok. 
  • Intenzív érzéseket akarok provokálni belőled, hogy lássam, fontos vagyok neked! 

Záborszky Zsófia figyelmeztetése: „Azok a gyerekek, akit ezeket rendszeresen mondogatják, egy kicsit több figyelmet igényelnek, ezek figyelmeztető mondatok is lehetnek, aminek a hátterét érdemes akár szakember segítségével kideríteni. Nem akkor, ha egy-egy nagyobb konfliktus esetén elvétve elhangzik egy ilyen mondat, hanem akkor, ha napi, heti rendszerességgel kerül elő valamelyik halállal, öngyilkossággal kapcsolatos kijelentés.”

„Pukkadj meg!” „Hagyjál békén!” 

  • Idegesít, hogy mindig mindenben igazad van! Ehhez képest én labdába se rúghatok. 
  • Lehet, hogy nagyon jó tanácsokat adsz, és valószínűleg igazad is van, de ezt én magam akarom megtalálni/kitalálni! 
  • Nem hallom a saját gondolataimat, szükségem van egy kis térre.
  • Nem bírom még el a véleménykülönbséget, ezért inkább elküldelek.
  • Nehezen viselem még azt, ha nem nekem van igazam, bocs, ilyenkor rád haragszom, pedig magammal van bajom. (Ez azért felnőttekkel is megesik – a szerk.)
  • Nem bírok megfelelni neked, túl sok az elvárás, kicsit csak hadd legyünk nyugiban.
  • Hadd legyek az, aki vagyok, akkor is, ha ez neked nem mindenben tetszik, nem erre vágytál velem kapcsolatban, vagy nem értesz egyet mindennel, amit mondok vagy teszek. 

„Világgá megyek!” „Soha többé nem akarlak látni!” „Összepakolok és elköltözöm.” „Elmegyek, és soha többé nem jövök vissza.” „Tűnj el innen.” „Többet nem beszélek veled.”

  • Most mérges és/vagy szomorú vagyok, és ezt olyan intenzíven élem meg, hogy 
    legszívesebben kirohannék a világból.
  • Vágyom egy kis pihenésre, ahol nem kell megfelelnem senkinek és nem kérnek tőlem semmit, nem kell folyton úgy viselkednem, ahogy elvárják tőlem. 
  • Hagyj nekem egy kis időt és teret, de azért maradj elérhető, ha szükségem lenne rád!
  • Próbálom meghúzni a határaimat, és kialakítani, hogy ki is vagyok én nélküled, de még csak ilyen szélsőségesen megy.
  • Szeretném kialakítani a saját szabályaimat is magam számára, és ebben zavar a jelenléted.
  • Légy szíves, ne gyere be a szobámba kopogás nélkül, mert szükségem van egy kis saját térre!
  • Légy szíves, ne pakolj át mindent, amit én berendeztem a szobámban, mert akkor nem érzem a magaménak, és tehetetlenné válok.
  • Hagyj nekem lehetőséget arra, hogy kitaláljam, mit szeretnék, ne mondj meg mindent, hogy mikor mit csináljak, csak ha kérem, jó? Így válok egyre magabiztosabbá a saját életemben.
  • Próbálom elérni, hogy hiányozzam neked, és újra meggyőződhessem róla, hogy fontos vagyok neked! Ugye még így is szeretsz?

„Nem is vagy az anyukám.” „Másik családot akarok!” „Szomorú vagyok, hogy ti vagytok a szüleim.” „Keresek egy másik családot.”

  • Valamit nem úgy csináltál, ahogy nekem tetszene, ezért frusztrált lettem. 
  • Nem gondolok bele, hogy mi mindent veszítenék, ha nem ebben a családban élnék, ezeket alapnak veszem. 
  • Szívesen kipróbálnék új szokásokat, szabályokat, újfajta közös időtöltéseket, színesítsük a hétköznapjainkat.
  • Kinyílt már a világ, megismertem más családokat is, rájöttem, hogy nem csak mi és nem csak a mi szokásaink léteznek. Az egyik barátoméknál a múltkor láttam valamit, ami nagyon tetszett, és szeretném, ha ez nálunk is így lenne. Ha nem engeded, mérges leszek, és elvágyódom arra a pár percre.
  • Valakinél láttam, hogy milyen jó, ha van tesója/nincs tesója/több tesója van/kisebb tesója van/nagyobb tesója van/külön szobája van/több autója vagy babája van/nagymamája is velük él, stb., ami nálunk más, és ami nekem ott tetszett, és ezért én is ezt szeretném. 
    Még úgy gondolkodom, hogy egy kívánatos dolog miatt az egész rendszert lecserélném. Aztán persze második nap rohannék haza.

„Ne dolgozz!” „Neked mindig csak a munka/háztartás a fontos.” „Te mindig dolgozol.” „Te mindig mással/magaddal foglalkozol.” „Tedd le a telefonod.” „Soha nem foglalkozol velem.”

  • Hiányzol! 
  • Féltékeny vagyok mindenre, amivel időt töltesz.
  • Vágyom a figyelmedre, elismerésedre! 
  • Nagyon élvezem, amikor velem vagy, veled játszhatok, és szeretnék ilyen pillanatokból minél többet! 
  • A munka és a háztartásvezetés világa számomra még ismeretlen, és még nem tudok együttérezni igazán veled, életkoromnak megfelelően még leginkább saját magam körül forgok.
  • Még jellemzi a gondolkodásomat a szélsőségesség: vagy mindig velem foglalkozol, vagy soha. 
  • Szívesen részt veszek vagy segítek neked a munkában vagy a háztartásban, ha közben együtt lehetünk, gondold át, hogy be tudsz-e néha engem vonni kisebb időkre a nekem megfelelő feladatokba. Szívesen érezném azt, hogy egy csapatban vagyok veled, és vagyok annyira ügyes és fontos, hogy segíthessek! 

„Ne veszekedjetek.” „Ne kiabáljatok.”

  • Zavarnak a hangos ingerek!
  • Nem tudok kétfelé válni, nem tudom, ki mellé álljak, úgy érzem, szétszakadok.
  • Mindkettőtöket szeretem, így összezavarodom!
  • Még nem ismerem azt, hogy egy konfliktus építő is lehet, hogy egy vita után még erősödhet is a kapcsolat, és csak az létezik számomra, amit épp hallok, így a kiabálás és az indulat nagyon ijesztő nekem. 
  • Ha egymást bántjátok, azzal engem is bántotok, hiszen mindkettőtökkel azonosulok.
  • Félek, hogy valami nagy baj van, és felborul az eddigi megszokott kis életünk rendje, ami nagyon ijesztő.
  • Még nagyon összefolyok a ti érzéseitekkel, és így bizonytalanná és frusztrálttá válok, ha titeket is bizonytalannak és frusztráltnak látlak.

Csak egy kérdésünk van: folytassuk a tinik által bevetett tipikus mondatokkal?

Tóth Flóra és Záborszky Zsófia

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / RealPeopleGroup