–

Van-e állatszőr-allergiás a családban?

Gondolom, ezt nem kell magyaráznom… Legfeljebb annyit, hogy az állattal majdan egy háztartásban élők mindegyikénél fontos ezt ellenőrizni, hiszen előfordulhat, hogy valaki nem tud róla, és csak későn derül ki.

A menhelyre visszatérni egy állatnak gyakran még nagyobb trauma, mint az első bekerülés, úgyhogy kérlek, ne úgy gondolj erre a folyamatra, mintha a könyvtárból kikölcsönöznél egy könyvet, amit bármikor visszavihetsz, ha nem tetszik.

Megfelelőek-e a lakhatási körülményeid?

Szintén egyértelműnek tűnik – de nem feltétlenül az. Ugyanis aki nem ismeri például egy kutyafajta mozgásigényét vagy egy állat életmódját, az könnyen igennel felelhet. De szálazzuk szét ezt egy picit! Kezdjük a legfontosabbal: kihajít-e kutyástul-macskástul a főbérlőd? Tervezel-e költözni záros határidőn belül, és elfogadod-e, hogy a kisállat sok kiadó lakás tulajdonosánál nem fér bele? Hogyan reagálnál, ha álmaid lakásába nem költözhetnél be, mert a kutya nem mehet? Elég érett vagy-e, hogy ne az legyen erre a reakciód, hogy meghirdeted valamilyen online felületen az állatot?

Ha mindezekre igen a válasz, akkor nézzük a többit: kényelmesen elfér-e az állat a lakásban élőkkel? Egy minigarzonban nem annyira reális három bernáthegyit kerülgetni, ahogyan az is okozhat bőven konfliktust, ha a lakótársad teljesen kivan, amiért az éjszakai életmódú házi kedvenced a frászt hozza rá alvás közben.

Ja, és még egy pont, amin bukhat minden: sok társasház esetében a házirend rendelkezik arról, hány állat tartható egy lakásban. Igen, előfordul, hogy nulla. Elsőre jó ötletnek, punk dolognak tűnhet tenni a szabályra, ez azonban általában csak az első feljelentésig tart.

Milyen az anyagi helyzeted?

Elnézést kérek, de ezt a kérdést nem lehet megkerülni. A felelős állattartás ugyanis – legyen szó akármilyen állatról –, pénzbe kerül. Akkor is, ha jelen pillanatban az az állat makk egészséges – nemhogy akkor, ha ne adj’ isten, valami baj történik vele. Szóval ez a szívtelen kérdés egészen addig nem tűnik égetően fontosnak, amíg minden oké. De mi van, ha nem az? Képes vagy-e kifizetni egy váratlan, de drága orvosi beavatkozást, finanszírozni valami méregdrága tápot vagy gyógyszert, ami nélkül az állat életminősége nem megfelelő? Ha a válasz bizonytalan, akkor a legfelelősebb döntés egyelőre a nem.

Kevesebben érzik talán a súlyát ennek, de az is az állatkínzás egyik formája, ha valaki nem részesíti megfelelő egészségügyi ellátásban a kedvencét.

Mennyi időt tudsz tölteni az állattal?

Egy kutya esetében viszonylag fixek az elvárások: a napi séták, etetés, játék elengedhetetlen ahhoz, hogy egészséges és boldog legyen a kedvencünk. Más állatoknál talán kevésbé egyértelmű, mennyi az elég (és amúgy a kutyáknál is nagyon eltérő lehet még fajtán belül is), de az biztos, hogy a kisállat nem szobanövény, napi többszöri törődést igényel.

Szerintem egyetlen gazdi se éljen állandó lelkiismeret-furdalásban, mert sokat dolgozik, és senki sem lesz hosszú távon elégedett akkor, ha az állat szeparációs szorongása miatti károk réme lebeg a feje fölött (és itt nem csak az anyagi károkra gondolok természetesen). 

Tudsz-e bármit az adott kisállat tartásáról – és ha nem, hajlandó vagy-e tanulni róla?

Az állattartás folyamatos tanulás. Ha te csak azt látod, hogy a macskád tönkreteszi a bútoraidat, de az okok nem érdekelnek, akkor valószínűleg sosem lesz belőled boldog állattartó. (És az állatod sem lesz elégedett, csak ő nem fogja tudni ezt kommunikálni.) Mielőtt meghozod a döntést, járj utána annak, a megfelelő fajtát választottad-e – például biztosan akarsz-e egy huszonöt kilós angol buldogot cipelni a negyedikre egy lift nélküli társasházban, vagy megőrjíteni a szomszédaidat két folyton csaholó kotorékebbel a panelban.

Ha úgy látod, hogy az adott fajta mozgásigénye, egészségügyi ellátása, stb. meghaladja a jelenlegi lehetőségeidet, akkor kérj abban segítséget, melyik fajta való neked.

(Igen, a menhelyeken rengeteg a fajtamentők segítségével gondozásba vett fajtatiszta állat, de hiába is gondolkodna bárki haszonszerzésben, örökbe fogadni csakis ivartalanított állatokat lehet. Nem véletlenül.) 

„Amikor mütyürkészünk – mert így hívjuk egymás között az építést – nem létezik idő vagy elegendő mennyiségű kocka” – A LEGO kocka messze nem csak egy játék gyerekeknek

WMN Life – 2021. december 7. – DD

 

Tisztában vagy-e azzal, hol leszel öt, tíz, tizenöt év múlva?

Bele fog-e férni a házi kedvenc akkor, abban az élethelyzetben? Hova fogadj be macskát, ha két év múlva külföldre mész dolgozni? Van-e olyan, jelenleg nem súlyos betegséged, ami akadályt jelenthet hosszú távon a gondozásban? Egy idős befogadónak – bocsánat, hogy ilyen nyersen fogalmazok, de muszáj – nem feltétlenül egy kölyökmacska a legjobb választás, hiszen egy cica akár másfél évtizedes vagy hosszabb vállalást jelent. De egy idősödő állat ugyanolyan hálás lesz a szeretetért.

Az életviteledhez illeszkedik-e a háziállat tartása?

Ki vigyáz az állatra, ha nyaralni mész vagy üzleti útra mész? Tudod-e úgy intézni a munkarendedet, hogy az állat számára szükséges sétát, stb. biztosítsd? Hajlandó-e a család valamennyi tagja kivenni a részét a gondozásból, hogy mindig stabilan működjön minden?

Tervezel-e gyereket a közeljövőben?

Hogy ennek meg mi köze a kisállathoz?

Hát, megdöbbennél, ha tudnád, hányan válnak meg a kutyától-macskától, amikor jön a gyerek…

Tehát a legfontosabb kérdés: összeférhetőnek tartod-e te és a párod (!) a gyereket és a háziállatot? Megoldható-e a séta, játék, illetve a mindenki számára (a baba számára is!) biztonságos együttélés?

Lelkileg milyen állapotban vagy?

Ez sem tűnik első blikkre túl fontos szempontnak, de a tapasztalatom azt mutatja, nagyon is figyelembe kell venni azt, hogy a leendő befogadó milyen lelki állapotban, milyen magánéleti helyzetben van éppen – kissé erősebben fogalmazva, átgondolta-e, mit vállal. Az állat befogadása ugyanis a gazda számára is érzelmi munka, megváltozik a napirendje, új örömök, de új korlátok is megjelennek az életében, amihez nem csak szervezés tekintetében kell alkalmazkodni.

Egy háziállat rengeteget segíthet, ha magunk alatt vagyunk, a rendszeres teendők átlendíthetnek a mélypontokon, hiszen az lebeg a szemünk előtt, hogy gondoskodnunk kell valakiről – és ez azt is jelenti, hogy nem vagyunk egyedül. Ez az érzés felbecsülhetetlen érték.

Ha viszont úgy érzed, a kötelezettségvállalás inkább nyomasztóan hat rád, illetve nem vagy abban biztos, hogy jól tudnád kezelni, ha a kedvenced megbetegedne, akkor várj a befogadással addig, amíg nem vagy biztos abban, hogy menni fog. Ismerek olyat, aki a második mentett kutyámhoz nem tudott semmilyen szinten kapcsolódni, mára pedig ő az egyik legempatikusabb, leggondoskodóbb kutyamentő a világon. Mindennek eljön az ideje, meglátod. 

Miért akar állatot befogadni?

Ugyanígy azt a kérdést is fel kell tenned magadnak, tulajdonképpen mi az oka annak, hogy befogadásban gondolkodsz. Erre nincs helyes válasz (gondoskodni akarás, társat szeretnél, mindig is volt kutyád-macskád, és nem akarsz nélküle élni, olyan az életed, hogy szeretnél jót tenni és meg is teheted, stb).

Az viszont könnyen megmondható, mi a helytelen: az, ha az állattal valamiféle átmeneti hiányt szeretnél pótolni. Például egy szakítás után vigasztaló, gyógyító egy állat közelsége, ám ez befolyásolja a társkeresést és a jövőbeli kapcsolataidat is.

Szóval fontold meg, a vágyad nem átmeneti fellángolás-e? Amivel nincs semmi baj, de inkább pesztráld egy barátod állatait, ne végy magadhoz sajátot.

Érted-e, hogy ez nem egy Disney-mese?

Képes vagy-e megérteni és helyesen reagálni arra, hogy a mentett állatok többsége a súlyos traumák után nem mindig olyan, mint egy Disney-figura – például kezdetben bepisil, szétrág dolgokat, nem tud szépen sétálni, retteg mindenféléktől, ápolásra szorul, nem szép a bundája, stb? Száz cikket tudnék írni arról, miért fogadj örökbe, miért ez az egyik legcsodálatosabb és legtöbbet adó dolog, amit földi életünk során tehetünk – de meg kell írnom azt az egyet is, amiben szólok arról, hogy egy állat nem attól „tökéletes”, hogy sosem csinál semmit „rosszaságot”, és hibátlanul szép. A szépség relatív, a „rosszaságok” idővel viccessé válnak, neked viszont előre tudatosítanod kell magadban, hogy ez nem a Susi és Tekergő, hanem a való élet. Ahol pisifoltok és szétrágott cipők is vannak, sok esetben mindent meg/újra kell tanulni a befogadott állattal, és ahol néha tehetetlennek érzed magad az asztal alatt a petárdáktól nyüszítve rettegő kiskutyád láttán. De hogy kevés ennél felemelőbb tapasztalat van az életben, az biztos.

Utóirat azoknak, akiknél a válasz: nem

És még valami: akkor sincs gond, ha jelenleg a kérdések egy részére nem tudsz megnyugtatóan felelni. Az, hogy egyáltalán átgondoltad őket, megmutatja: felelősen gondolkodsz.

Kérlek, egyetlen másodpercig se érezd haszontalannak, rossz embernek magad, amiért jelen pillanatban nem tudsz örökbe fogadni.

Később majd talán menni fog, de addig is számos egyéb módja van annak, hogy segíts az állatokon:

  • sok menhelynél létezik virtuális örökbefogadás: célzottan támogathatod egy adott állat gyógyulását
  • támogathatod pénzzel valamelyik menhelyet vagy állatmentő szervezetet
  • felajánlhatod az adód 1 százalékát nekik
  • kimehetsz sétáltatni a kutyákat a menhelyekre (erről érdeklődj az adott intézményben!)
  • elmehetsz önkénteskedni, mindig szükség van a jó munkaerőre
  • küldhetsz tárgyi adományt és ételt is (akár a nagyobb kisállat-szaküzletekben kitett adománydobozokban is)
  • a szakmai tudásoddal segíthetsz a menhelyi állatokon: honlapkészítés, szövegírás, megjelenés a saját közösségi felületeiden, de akár le is fotózhatod a gazdikeresőket 

Dönts felelősen, és meglátod: százszorosan kapsz vissza minden jót, amit adtál. Lehet, hogy ez a szöveg is egy rajzfilmbe illik inkább – de garantálom, hogy igaz.

 

 

Csepelyi Adrienn

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Group4 Studio