–

Aki elfogultsággal vádol, annak kivételesen igaza van

A múltkori vulkántúra után ugyanis most ismét a Börzsönybe kalauzollak benneteket. Nem tehetek róla, szó szerint szerelmes vagyok abba a vidékbe. A rajongásomat pedig nem csak a mással összehasonlíthatatlan, vadregényes táj táplálja (ígérem, nem fog alliterációkból állni az egész cikk), az elfogultságom annak is szól, hogy a Börzsöny kevésbé „forgalmas”, mint a Pilis, a főváros közelsége miatt.

Itt tényleg magad lehetsz a természettel, ami a hozzám hasonló introvertáltaknak maga a nagybetűs élvezet. A földi paradicsom, ahol minden feszültséget maga mögött tud hagyni az ember.

Sokszor fogalmaztam már úgy, hogy számomra a természetjárás felér egy elnyújtott meditációval, erre az útvonalra viszont ez többszörösen is igaz. Hamarosan az is kiderül, hogy miért.

Egy egész nap az erdőben

A kiindulópont a Budapesttől másfél órányi autóútra fekvő romantikus Nagybörzsöny. A Börzsöny nyugati részén elnyúló, gyönyörű településen szinte egymást érik a templomok, melyek közül kettő több mint 800 éves. A Nagybörzsöny nyugati szélén álló, kőkerítéssel körülvett, Szent István-templom, amely a négy közül a legrégebbi, egyike hazánk jelentős, átépítés nélkül megmaradt, Árpád-kori, román stílusú templomainak. A szentély külső oldalán tizenkilenc kőfej látható; a legenda szerint a tatárjárás idején a faluban elfogtak húsz tatárt, akik közül tizenkilencet ki is végeztek, egy azonban megszökött, ezért van kihagyva egy hely a falon.

A templom mellett elhaladva, a település központjából indul az utunk, a táv maga pedig közel húsz kilométer, így erre a kirándulásra jó egy egész napot rászánni. A korai sötétedés miatt tanácsos reggel viszonylag korán elindulni, hogy útközben legyen idő olyan úri huncutságokra is, mint a pihenés – ezt mindenképp jó belekalkulálni, mert a táv nemcsak hosszú, hanem a csúcshoz közeledve rövid, de meredekebb kaptatókon kell felgyalogolni, ami a kevésbé harcedzett izmokat megterheli (fenéktájon az izomláz garantált). A viszonylag nagy szintkülönbség ennek ellenére az út nagy részén egyenletesen oszlik el, több helyen kell viszont gázlókon, patakmedreken átkelni, amit csapadékos idő után megnehezíthet a megnövekedett vízmennyiség.

Így készülj egy egész napos útra
Öltözz okosan!
A megfelelő lábbeli (a bokát jól tartó túrabakancs) és a réteges öltözet (egy nedvességet elvezető alsó ruházat, egy melegen tartó középréteg – ez lehet egy gyorsan száradó polár pulcsi –, és a külső réteg, ami szél- és vízálló) a túrázás alfája és ómegája
Mindig legyen nálad megfelelő mennyiségű folyadék!
Nem árt, ha indulás előtt tájékozódsz róla, szükség esetén hol tudod újratölteni a kulacsodat. Erre ezen az útvonalon a jéghideg vizű János-forrásnál vagy más néven Fagyos-kútnál és a Nagy-Hideg-hegyen található turistaházban lesz lehetőséged, ami hétvégente nyitva van. (Mi ősszel, télen termoszban meleg teát is magunkkal szoktunk vinni.)
Gondoskodj harapnivalóról!
A szendvics, lédús alma, banán és/vagy energiaszelet jó választás. De hideg időben forró levest is bekészíthetsz egy termoszba – egy kiadós ebédnél az erdőben vagy a hegytetőn nincs is jobb dolog.
Ne felejtsd ki a hátizsákból!
A túraútvonal mobilra letöltött offline térképét; összehajtható esőkabátot; bicskát; kullancsriasztót; zacskót, amiben hazaviszed a szemetet; és fejlámpát (elengedhetetlen). Ha mindez megvan, nagy baj nem érhet.

Hallottátok már a fákat énekelni?

Mindegyiknek más a hangja: van köztük csillogó szoprán és méltóságteljes bariton. Ők az erdő vonószenekara. Olyan fák, amelyek az időjárás viszontagságaitól megfáradva, egymásra hajolva muzsikálnak, ahogy fújja őket a szél.

Egy teljes koncertet hallgathattunk meg tőlük. Az erdő minden évszakban magával ragadó, számomra azonban ősszel a legszebb. A sok szín, a nagy pompa a teljes lecsupaszodás előtt. Amikor a kósza szél megfújja az ágakat, a levelek százával hullanak alá. Semmihez sem fogható ez: a fényben megcsillanó levelek olyanok, mint a színes konfettik. Szinte tobzódom a látványban. De alapvetően az egész út olyan, mintha a legszebb festményben találnánk magunkat: hol hangulatos ösvényen barangolunk, hol gyönyörű szálerdőn vágunk keresztül.

Az út feléhez közeledve, mielőtt egy rövid, de meredekebb kaptatón felkapaszkodnánk a Nagy-Hideg-hegyre, megállunk egy kicsit pihenni. Itt a délutáni kávé ideje! A János-forrás melletti pihenőpadokon rendezkedünk be, és előkészítünk mindent, ami a kávéfőzéshez szükséges. A gáz kempingfőzőnek köszönhetően pedig, amit magunkkal hoztunk, néhány perc múlva már ott gőzölög a bögrénkben az éltető fekete. Szükség is volt az erőre, mert a hegytetőre vezető út tényleg húzós. A látvány azonban mindenért kárpótolt.

A Nagy-Hideg-hegy egy rétegvulkán maradványa és a Börzsöny harmadik legmagasabb hegye a maga 864 méterével. A csúcsán található turistaház 1940 óta fogad látogatókat, és még saját sípályája is van. A hegy füves tetejéről szép kilátás nyílik a Börzsöny déli vonulataira, a Visegrádi-hegységre, de a Duna szalagja is megcsillan a hegyek között. Kissé balra, a Naszály magányos tömbje emelkedik ki, keletre pedig a Csóványos. Innen haladunk visszafelé a faluhoz: hangulatos völgyekbe ereszkedünk le, gyönyörű bükkösön keresztül, tisztáson át. Majd a Börzsöny-patak mellett érkezünk vissza a faluba.

Miért éreztem azt, mintha egy elnyújtott meditáción vennék részt?

Mert egy ilyen távon ott kell lenni fejben. Ha ugyanis nem vagy jelen, ha nem figyelsz az útra – ami nem mellesleg balesetveszélyes is lehet – és a tested jelzéseire, azt sem fogod tudni, hogyan oszd be az energiáidat. Nem beszélve arról, hogy épp a lényegről maradsz le: arról a sok-sok gyönyörűségről, ami minden lépésnél eléd tárul.

Mivel a munkámban meglehetősen teljesítményorientált vagyok, viszonylag sok idő volt, mire rájöttem, természetjáráskor hogyan élvezhetem magát az utat anélkül, hogy a célhoz rohannék fejvesztve (úgy, hogy közben lemaradok mindenről, ami körülvesz).

Az erdő az egyetlen hely, ami képes kizökkenteni önmagamból.

A hely, ahol az összes feszültséget, szorongást el tudom engedni: a gondjaim temetője. Minden lépésnél hátrahagyok egyet. Nem búcsúzunk, de tudom, mikor távoznak belőlem – onnantól könnyebb a léptem. És könnyű azóta is.

Források: ITT és ITT

A fotók a szerző tulajdonában vannak

Filákovity Radojka