Attól, hogy nyomon követed, még nincs biztonságban – Az okosórákról gyerekjogi szempontból

– 

Mire jó egy gyerek okosóra?

A helymeghatározással rendelkező okosórák segítségével a szülők nyomon követhetik, hol tartózkodik a gyerekük és szükség esetén kommunikálhatnak velük – anélkül, hogy okostelefonokat, általuk a teljes internetet és a drága készülékek iránti felelősség terhét adnák a gyerekek kezébe.

Mára elképesztően sokféle modell kapható, amelyek tudásukban igen változatosak. Fő céljuk, hogy a helymeghatározást, valamint a segítségkérést és -nyújtást különféle funkcióval támogassák. A GPS-koordináták megosztásával és tárolásával lehetővé teszik, hogy a szülők az okoskészülékeiken valós időben lássák, hol tartózkodik a gyerekük, vagy utólag ellenőrizzék azt. Képesek értesítést küldeni, ha a gyerek elhagy egy bizonyos területet, leveszi az órát, de kérhetünk értesítést a gyerek aktuális helyzetéről megadott időközönként is. Lehet vészhívásokat, telefon vagy videóhívásokat indítani és fogadni róluk, van rajtuk pánikgomb, be lehet állítani előre meghatározott vészhívókat, és egy szűkített kontaktlistát is, akikkel a kommunikáció engedélyezett. Tárolhatók rajta vészhelyzeti információk, némelyikük médialejátszóval, naptárral, játékkal és más extra funkcióval is rendelkezik. A beépített mikrofonjuk távoli bekapcsolása révén pedig arra is alkalmasak, hogy a telefon környezetében zajló eseményeket a szülő hallhassa – lényegében lehallgassa a gyereket.

Gyakran ezek az órák a belépők az okoseszközök világába, hiszen a biztonsági funkciókra összpontosítanak, kisebb anyagi és digitális kockázatot ígérnek, és rajtuk keresztül a gyerek megtanulhat felelős tulajdonosa és felhasználója lenni egy digitális eszköznek.

Szükség van rájuk?

Könnyű lenne elintézni ezt azzal, hogy valójában senkinek nincs szüksége okosórára. A szüleink, nagyszüleink nem igazán aggódtak azon, hogy történik valami a gyerekekkel, amikor egyedül mennek iskolába, edzésre, pedig nem volt semmilyen hasonló segítségük. Ez csak plusz egy kütyü, a gyártók ügyesen ráéreztek a szülők kontrolligényére, a gyerekek kütyüszeretetére – érvelhetünk. De miért ne hívjuk segítségül a technológiát arra, hogy nagyobb biztonságban tudjuk a gyerekünket? Létezik a technológia, egy valós igény hívta életre, van egy növekvő kereslet és a kínálat, szóval

a kérdés sokkal inkább az, hogyan használjuk megfelelően.

Önmagában nem a gyerek életkora dönti el, hogy szüksége van-e okosórára. Fontos, hogy a gyerek akkora legyen, hogy a döntéshozatali folyamatba, a mérlegelésébe már érdemben bevonható legyen, és az online világ, valamint az okoseszközök kockázatairól is lehessen vele beszélgetni.

A közös döntés feltételezi, hogy a szülők és a gyerekek egyeztetnek arról, ki, mire és hogyan használná az órát, illetve mi jelenti a biztonságot a gyerek, és mi a szülő számára. Amellett, hogy az anyagi lehetőségeikkel összevetik egy ilyen óra előnyeit és alternatíváit, jó tudni azt is, hogy a család számára (és egyébként a gyerek közösségében) mi az érzelmi jelentősége.

Vásároljunk tudatosan!

Nézzünk utána a technikai specifikumoknak, próbáljuk ki, mert egy nem megbízható készülék csak növelheti a szorongást. Érdemes tudatosítani minden eszköz technikai limitációit. A GPS-meghatározás nem mindig stabil – különösen épületeken belül –, lemerülhet, vagy tévesen is jelezhet. Ezért fontos, hogy később sosem csak az így megismert információra hagyatkozzunk, hanem próbáljuk felvenni a kapcsolatot a gyerekkel, és az előzmények ellenőrzése esetén is mindig beszéljünk vele. 

A modell kiválasztásánál vegyük figyelembe, hogy a gyerek kényelmesen, könnyen tudja kezelni azt, és lehetőleg ne tudjon többet, mint ami a korosztálya számára megengedett – 13 év alattiak például nem használhatják önállóan az Instagramot, Facebookot, TikTokot és más népszerű alkalmazásokat. Fontos a technikai beállításaira időt szánni.

Ismerjük meg a biztonsági kockázatait!

Önmagában kockázatot rejt, bármi értékes van nálunk, de az internetre kötött eszközöknél számolni kell az online visszaélésekkel és a digitális lábnyomunk növekedésével is.

Ne áldozzuk fel az online biztonságunkat az offline biztonságunkért!

Lehet, hogy az egyik veszélytől megvédem a gyereket, de egy rosszabbnak jobban kiteszem. A statisztikák szerint sokkal nagyobb eséllyel környékezik meg idegenek vagy zaklatják a gyerekeket online, mint a parkban vagy az úton közlekedve.

Még egy kütyü, még egy biztonsági kockázat. Nem csak te tudhatod minden pillanatban, hol a gyereked, hanem más is. 

 

Tudj róla, hogy egy okosórával növeled a gyerek digitális lábnyomát, a beépített mikrofonok távolról történő bekapcsolásával pedig a potenciális támadók számára is kiváló lehallgató-eszközök lehetnek.

Az utóbbi években több ilyen biztonsági rést azonosítottak, többek között a norvég fogyasztóvédelem átfogó vizsgálata során.

A GPS-manipulációkkal megtéveszthetők voltak a szülők a gyerekek hollétéről, lehetséges volt az SOS gombhoz rendelt vészhelyzeti telefonszám illetéktelen átírása, így akár a támadó saját számára is. Problémásnak találták a gyerekek lokációjának és személyes adatainak továbbítását, vagy hogy bár éppen ennek ellenkezőjével hirdették az órát, az ismeretlen féltől is fogadott hívásokat. Több óra esetében a gyártó gyakorlatilag semmilyen tájékoztatást nem adott az adatfelhasználás feltételeiről, így lényegében bármilyen felhasználói információt begyűjthetett mindenféle hozzájárulás nélkül.

Nem véletlen, hogy Németországban már 2017-ben betiltották a gyerekeknek gyártott okosórákat, melyben az említett biztonsági réseken túl a szülők túlkapásai is szerepet játszottak.

A szülők ugyanis lehallgató-eszközként kezdték használni az órákat, belehallgatva a gyerekek magánbeszélgetéseibe, sőt az iskolai tanórákba is.

A nyomkövetés nem egyenlő sem a biztonsággal, sem a szülőséggel 

Az okosóra nem helyettesíti az önálló, biztonságos közlekedésre való felkészítést. Fontos, hogy a gyerek ismerje az útvonalat, ahol közlekedik, azt többször megtegyék együtt egy bizalmi felnőttel. A nyomkövetés nem egyenértékű egy felnőtt felügyeletével, hiszen nem vagy jelen, a gyereknek kezelnie kell a helyzetet addig is, amíg a jelzés/ kapcsolatfelvétel megtörténik, vagy a segítség megérkezik. Érdemes feltenni a kérdést, hogy megengednéd-e a gyereknek az adott dolgot az óra nélkül is. Ha a válaszod nem, akkor gondold át újra, mi kell ahhoz, hogy a gyerek biztonságban legyen, és kezelni tudjon egy helyzetet.

A kontroll növekedése nem feltétlenül arányos a biztonságérzet növekedésével. Azért adjuk a gyerekünknek, hogy érezze, itt vagyunk mögötte, hozzáférhetők vagyunk. Hiába menő az osztályban, vagy néz ki nagyon vagányan, ha valami olyat jelképez a gyerek számára, amitől inkább szabadulna.

Ha nem a kölcsönös tiszteleten alapul a használata, inkább konfliktusforrás lesz a szülő és a gyerek között, és akár csökkentheti is a bizalmat, ami egy ilyen órát effektíve működtet. Ha a gyerek utálja, hogy követik, megtalálja a módját, hogy kijátssza a helyzetet vagy manipulálja azt.

Tiszteljük a gyerek magánéletét!

A nyomkövetés vagy a lehallgatás puszta lehetősége által is úgy érezheti egy gyerek, hogy a magánéletében turkálnak. Különösen, ha már kamaszodik. A privát szféra minden gyerek számára szentség, és joguk is van hozzá. Előfordulhat, hogy nem akarja elmondani, hogy megint bent hagyott valamit a suliban, hogy elhívott valakit egy randira, stb. Ne várd, hogy minden percével elszámoljon, a biztonságérzete jóval több annál, mint az, hogy hol tartózkodik vagy mit csinál.

Szeretnénk, hogy biztonságban érezze magát a gyerekünk, de azt nem, hogy úgy érezze, megfigyelik őt. Egyrészt mégis csak az a cél, hogy önállóbbá váljon, másrészt hamis biztonságérzetet is adhat a gyereknek, ha nem az ő megerősítéséről szól.

Egy digitális app/eszköz akkor lesz jó társad a szülőségben, ha azt segíti elő, hogy jobban a gyereknél legyen a kontroll, nem pedig azt, hogy minél inkább magadnál tartsd.

A lehallgatás-funkcióval is ez a baj. Nem a gyerek szükségletét, saját erőforrásait és a szülő hozzáférhetőségét hangsúlyozza, hanem a külső kontrollt, ezért aztán nincs összhangban a gyerekjogi szemlélettel.

Ne használjuk az órát a gyerekünk magánéletének lehallgatására. A gyerekek lehallgatása éppúgy sérti a jogokat, mint a felnőtteké. Ha kölcsönösen úgy érezzük, hogy ez a funkció a biztonságérzetünket növeli, akkor is feltétlenül egyezzünk meg abban előre, hogy mik azok a rendkívüli események és feltételek, amikor alkalmazzuk. Például megbeszélhetjük, hogy ha a pánikgombot használja, akkor bekapcsoljuk az indokoltnak tűnő időre, vagy akár választhatunk titkos szavakat is ennek lezárására. A lényeg, hogy a gyerek jelzése, hívása szerint alkalmazzuk, és ne önkényesen.

Közösen alakítsuk ki a kereteit!

Fontos, hogy a családtagok közösen alakítsák ki a gyerek okosóra-használatára vonatkozó egyezményes családi protokollt. Beszéljük át, mikor érdemes használni a különböző funkciókat, vészjelzéseket – hogy ha baj van, tényleg komolyan vegyük, és gyorsan, hatékonyan tudjunk cselekedni.

Mindenképpen tudjon arról a gyerek, ki és milyen formában „követi” őt – például valós időben vagy utólag, kérünk-e róla értesítést, csak szükség esetén nézünk rá, például, ha nem elérhető, vagy szólnak, hogy nem ért oda valahova, stb.

Beszéljünk arról, mi történik, ha a gyerek megnyomja a pánikgombot, ha kikapcsolja az órát, lemerül, vagy ahogy a lehallgató-funkciót használjuk.

Készítsük fel a gyerekeket a használattal járó kockázatokra, legyen tisztában az árnyoldalaival is (online veszélyek, képkészítéssel /tárolással/továbbítással kapcsolatos kérdések, nem kívánt tartalmak, stb).

  

Figyeljük meg, hogy elérte-e a célját!

Legyünk képben azzal, mire használja a gyerekünk az adott eszközt. Érdeklődjünk és merjünk szülőként „korrepetálást” kérni a témában a gyerektől.

Időről időre érdemes visszatérni arra is, hogy bevált-e, szeretitek-e. Arra használjátok-e az órát, amiért megvettétek, vagy másra? Nagyobb biztonságban érzitek magatokat? Segítette vagy visszatartotta az önállósodást? Az ellenőrzés vagy a kapcsolattartás eszköze lett? Növelte vagy csökkentette az aggódásodat a gyereked iránt?

Ha valami félrement, nézzetek rá a gyerekkel közösen a gyakorlatotokra és az órához fűzött elképzeléseitekre. Hibáztatás helyett pedig emlékeztesd magad, hogy a gyerek önállósága felé vezető utat mindannyian tanuljuk. Kütyüvel vagy anélkül – ez részletkérdés. De együtt, rendszeres beszélgetések révén.

Németh Barbara

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/CasarsaGuru