Jelenlét és folyamatos figyelem – 8 + 1 hasznos gondolat a gyerekek rajzfilmnézéséről

–

Sok cikket írtam és tanulmányt olvastam a gyerekek képernyőidejéről, mert szakemberként és szülőként is nagyon érdekel ez a téma (ezeket a cikk végén linkelem is, ha ti is olvasgatnátok). Ettől függetlenül természetesen halványlila fogalmam sincs, hogy mennyire csináljuk jól – és ez valószínűleg évek múlva fog csak kiderülni. Mégis azért tartom hasznosnak összeszedni, hogy egy érdeklődő szülő szerint mi működik ebben a témában, mert együttgondolkodásra sarkall – ehhez mérten olvassátok, és semmiképpen se gondoljátok, hogy szerintem ez a tökéletes út. Ezt a kérdést mindenki úgy csinálja, ahogy tudja, és nyilván nálunk is megesik, hogy csúnyán túlszalad a képernyőidő (de ezt majd úgyis jelzem a megfelelő pontoknál).

1. Kétéves kor alatt zéró képernyő – a gyereknek

A WHO állásfoglalása szerint kétéves kor alatt valójában a nulla képernyőidő az ideális, egyéves kor alatt pedig egyenesen káros bármilyen mesenézés. Viszont ez nem jelenti azt, hogy amikor órákon át szoptattam őket, miközben ők félig aludtak, akkor ügyesen forgatva a babát (hogy ne lássa a képernyőt), nem néztem mellettük Agymenőket. Ez még akkor történt, amikor sokkal kevesebb volt a streaminglehetőség, ma már jobb dolguk van az anyukáknak a maratoni szoptatások közben. Aki szerint a szoptatás idején teljes figyelmeddel a babád felé kell fordulnod, az nyilvánvalóan nem csinált végig olyan időszakokat, amikor a gyereke napi négyszer két órát „evett”, sokszor belealudva. Szerintem épeszű embernek egyszerűen nincs ennyi teljes figyelme. 

2. Fontosak az első mesenézős élmények

A lányaink első rajzfilmélménye az Aladdin volt, amit addigra rongyosra olvastunk könyvben, és 

nagyjából hároméves korukig élt az a szabály, hogy csak olyan mesét nézhetnek képernyőn, amit már megismertek olvasva. 

Szerencsére ma már nagyon sok ilyen tartalom elérhető, és tapasztalatom szerint az ismerős történetet sokkal könnyebben befogadják az egészen pici gyerekek. Ezt egyébként bizonyos tartalmak esetében máig tartjuk, bár már néztek Harry Potter-filmeket, de csakis azokat, amiket könyvben már elolvastunk.

3. Mesenézés részletekben 

Minél kisebb egy gyerek, annál nehezebben koncentrál egy ilyen absztrakt dologra, mint a vágásokkal, zenékkel felpörgetett, teljes mértékben konstruált világ, ezért nekünk kell megtanítanunk őket ezek megfelelő befogadására. Ennek első lépése, hogy tudatosítjuk magunkban: 

egy két-három éves gyerek nem tud húsz percnél tovább koncentrálni, ezért még az egész estés meséket is részletekben érdemes vele végignézni. 

Még jobb, ha vannak ideális hosszúságú és tartalmú mesék, főleg sorozatok, mert azokat könnyebb beépíteni a (szerintem szintén fontos) képernyőrutinba. (Azért ne gondoljátok, hogy nálunk sosem esett meg, hogy az a húsz perc valahogy negyven vagy akár hatvan lett, mert úgy hozta az élet.)

4. Legyen rutinja a képernyőnek

Nagyon hiszek abban, hogy lefekvés előtt csak olvasott mese ér, mert a saját dolgunkat nehezítjük meg, ha telerakjuk a gyerekek fejét felpörgető élményekkel, aztán meg elvárjuk, hogy pár perc alatt lenyugodjanak. Ez persze nem azt jelenti, hogy nálunk soha nincs lefekvés előtt mesenézés. Csak azt, hogy törekszünk rá, hogy ne legyen. Az én gyerekeim például nem éppen „reggeli emberek”, úgyhogy nálunk a felébredés és a napindítás közötti mesenézés mindenki idegrendszerének fontos. Ide például egy fix húszperces képernyőidőt építettünk be, és ha hiszitek, ha nem, ettől gyorsabb lett a reggeli rutinunk, mert magukhoz térnek tőle. Most éppen a Dronix csapat című sorozatot nézik reggelente, ami azért keltette fel az érdeklődésüket, mert az apukájuk egy ideje drónos videókat is készít, úgyhogy családunk új tagja Genie, a drón. A sorozatban szereplő, egyedi készítésű drón kicsit hasonlít Genie-re, így jól tudnak kapcsolódni hozzá, és maga a mese három gyerek együttműködéséről szól, ami nem mindig zökkenőmentes, és ehhez is elég jól tudunk kapcsolódni. 

 

5. A képernyő nem bébiszitter (sajnos)

Bár a lányaim már majdnem nyolc- és hatévesek, mégis igénylik, hogy jelen legyen egy felnőtt, amikor mesét néznek, mert kérdéseik vannak. Meg kommentárjaik. Ez nekünk, szülőknek is fontos, mert tényleg meg kell tanítani őket válogatni, hiszen iszonyatos tartalomzajban élünk, ma már a tévé mellett a YouTube-on és a különböző streamingszolgáltatók kínálatában is rengeteg elvileg megfelelő kontent van, így konkrétan munka megkeresni azt, ami hozzánk passzol minőségben, hosszban, élethelyzetben. Az utóbbi meglepően fontos – két évadnyi Jurassic Worldöt néztünk végig, amikor a gyerekeknek hirtelen leesett, hogy a történet alapszituációja, hogy a felnőttek magukra hagyták a főszereplő gyerekeket. Ettől hirtelen szorongani kezdtek, úgyhogy a sorozat harmadik évadát kihagytuk.

Máig megesik, hogy egy-egy általuk vágyott filmet vagy mesét „előnézünk”, mielőtt megmutatjuk nekik, mert ők könnyen rákattannak, akkor is, ha amúgy tartanak tőle vagy valamelyik részétől. Ehhez persze tényleg nagyon elkötelezettnek kell lenni (vagy imádni a gyerekeknek szóló tartalmakat), szóval én is azt mondom, hogy bőven elég a jelenlét és a folyamatos figyelem a gyerek reakcióira. De 

nagyon ellenzem (a szakértőkkel együtt) a videós tartalmakkal magukra hagyott gyerekeket, ezt szerintem nem lehet eléggé hangsúlyozni. 

A gyerekmód nem jelent teljes biztonságot, és amíg nem bízunk meg az ítélőképességükben a neten (bár ez szülői szemmel nagyjából sosem jön el), addig óriási a kockázata, hogy pár kattintással keveredhetnek olyan tartalmakhoz, amik nagyon nem nekik valók. Én egy másik generáció vagyok, de kb. így láttam életemben először pornót, szóval ez tényleg valós veszély.

6. Minden mesét meg lehet állítani

Ez szerintem a legfontosabb pont, amit én is épp az előbb említett Jurassic World példáján tanultam meg. Ha félelmet kelt (akkor is, ha egyébként nem félelmetes), ha mégsem tűnik megfelelő minőségűnek, ha egyszerűen nem passzol az aktuális hangulathoz, akkor szerencsére ma már nem kell végignézni, mint nekünk Antall József halálának bejelentését (ami éppen a Kacsamesék közepére esett), mert tele vagyunk választási lehetőségekkel. Nyilván mindenkinek egyéni, hogy mit engedhet meg magának, de egy műsorrögzítésre alkalmas set-top-box vagy egy streaming-előfizetés megkönnyíti a dolgunkat ezen a téren.

7. Fontosak a rituálék is

Négy-öt éves kor fölött már a WHO sem olyan szigorú a képernyőidőt illetően, és szerintem is ez az a kor, amikortól egy gyerek képes egyben lenyomni egy egész estés mesét, és ha előtte már sok húszperces etapon van túl, akkor erre igazából vágyik is. Éppen ezért ilyenkor jöhetnek a nagy közös filmnézések popcornnal és kanapén fetrengéssel. Ha ez a rituálé kialakul, akkor annak később is nagy hasznát vehetjük – a Szívek szállodája című sorozat magyar sugárzása a legdurvább kamaszkoromra esett, mégis minden részt együtt néztem az anyukámmal, és arra játszom, hogy ez majd az én gyerekeimmel is hasonlóan fog működni, csak a sorozat lesz más.

8. A képernyőidőt lehet csökkenteni… kőkemény, de nem lehetetlen

Bár ez nem tartozik szorosan a mesenézéshez, de azért nagyon fontosnak tartom leírni:

minden képernyő beleszámít az úgynevezett képernyőidőbe (WHO szerint ötéves kor alatt nem lehet több egy óránál, de később is maximum napi két óra fér bele).

Tehát a tabletes keresztrejtvényfejtés és az angol nyelvű dalok címének kibetűzése is a Spotifyon, amikkel kapcsolatban én is sokkal megengedőbb tudok lenni, pedig ugyanúgy növeli ezt a bizonyos időt. És, csak hogy valami megnyugtatót is mondjak: nyári szünetben, karanténban, bármilyen speciális helyzetben nálunk is durván meg tud csúszni a dolog. De vissza lehet hozni, ezt tapasztalatból mondom. Csak abba energiát kell fektetni, amire néha mi is nagyon nehezen vesszük rá magunkat. 

+ 1. És akkor most megmutatom, hogy mit gondolnak a gyerekeim erről:

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Tóth Flóra (@girlzonboard) által megosztott bejegyzés

Tóth Flóra

 

A WHO állásfoglalása az öt év alatti gyerekek képernyőidejéről EZ, ITT pedig a minden korosztály nyugvó állapotban történő képernyőnézéséről fogalmaztak meg ajánlást. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) korosztályos besorolásra vonatkozó irányelvei ITT olvashatók.

További angol nyelvű infókat ITT, ITT, ITT és ITT találtok a képernyőidőről.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Peter Cade