„Nekem az az egyetlen célom, hogy túléljek” – Így érzik magukat a középiskolások a visszatérés után

–

Kezdjünk néhány jellemző véleménnyel, középiskolásoktól!

 1. Arról, hogy az iskola = számonkérés

„Teljesen be vannak zsongva a tanárok, hogy »nincs idő, nincs idő, meg kell íratni«.” (Balázs)

„Mindent be akarnak pótoltatni, vizsgák, dolgozatok, hogy meglegyen a kellő jegy.” (Bence)

„Csomó TZ (témazáró – a szerk.), dolgozat, egyedül a némettanár mondta, hogy megvan a három jegyünk, ezért írni fogunk ugyan dolgozatokat, de csak azét írja be, aki szeretné.” (Magdi)

„Alapból is nehéz lesz visszaszokni. Nem kell még ezt külön is megnehezíteni.” (Ákos)

2. Arról, hogy a visszatérés megterhelte a gyerekeket

„Egyből bedobtak a mély vízbe. Az online órákat csökkentették, most meg benn ülök 2.40-ig vagy fél négyig. Van, aki korábban tízperces órát tartott összvissz, most meg elvárják, hogy figyelj, írd meg stb.” (Magdi)

„Jó lenne, ha lassabban menne az egész. Karanténban egész nap otthon ülsz, én időhúzással éltem túl, ha valami volt, minél tovább elhúztam, hogy ne kelljen unatkoznom. Most a nap végére teljesen kész vagyok. Teljesen el vagyok tőle fáradva.” (Rozi)

3. Arról, hogy nőtt a stressz a gyerekek körében

„Félek, hogy a sok doga miatt nem tudok mindre eleget készülni, és romlani fog minden eredményem. Napi egy-két dolgozattal számolok, ami nem okoz megnyugvást.

A közérzetem is romlik, ha a sulira gondolok. A korábbi években el voltak osztva a dolgozatok, a kellő stressz és a kellő pihenés jó arányban. Most a pihenés teljesen kimarad. Felborult a rend, és sok a stressz és a szenvedés.

Ahhoz, hogy koncentrálni tudjak a tanulmányaimra, kevesebb számonkérésre és stresszre lenne szükség, mint amit a suli ró rám.” (Ákos)

4. Arról, hogy sok tanár úgy tesz, mintha mi sem történt volna

„Oké, hogy tanítás volt, és nem olyan, mint egy nyári szünet, de csak kimaradt több hónap. Van tanár, aki online órát se tartott.” (Ákos)

„Nálunk semmi nem változott, mintha nem lett volna ez a karanténdolog. A tanárok 95 százaléka ott helyben letolja az egész anyagot, egy-két tanár van, aki kicsit máshogy viselkedik.” (Balázs)

„A fél tanári karom úgy volt vele, hogy »örülök, hogy visszajöttetek, na akkor írhatjuk is a paralelogramma szögeinek lapátlóit«.” (Magdi)

„Nálunk vannak jobb fejek, volt, aki azt mondta, hogy nem fog dolgozatot íratni az online-os anyagokból, mert érti, hogy igazságtalanság dolgozatot íratni abból, amit ő se tudott rendesen átadni.” (Rozi)

5. Arról, hogy nehéz értelmet adni ennek az időszaknak

„Már nem érdekel, nem tudnak megbuktatni, ötös vagyok mindenből. Ezen a héten nem estem túl még semmin, mert hatan voltunk benn az 54-ből. Jövő héten pár napot leszünk, megírom az összes kisérettségit, és vége az évnek, felesleges volt bejönni. Kérdezte a tanárom is, hogy miért vagytok itt benn, normálisak vagytok?” (Rozi)

„Ilyenkor már nem tanítanának, és most indul be az összes tanár, hogy pótoljuk be az anyagot. Vérszemet kaptak… Úgy érzem, hogy nekem az az egytelen célom, hogy túléljek.” (Ákos)

6. Arról, hogy nem volna lehetetlen jól kihasználni ezeket a heteket

„Lehetne több csoportmunka, ha már együtt vagyunk. Szóval nem csak annyi, hogy tessék töltsd ki a feladatokat, és menjél haza, mert ennyi erővel otthon is megoldhatnám őket.” (Magdi)

„Ez az időszak pont jó lenne arra, hogy kicsit visszaszokjunk, amik vagy elmaradtak, vagy bepótolandó dolgok. Nagy vonalakban végigmenjünk, hogy mik azok, amikről szó volt, vagy legalább, amiből dolgozatot akarnak íratni, azt átvegyük.” (Balázs)

„A legjobb az lenne, ha nem dogák lennének, hanem pótlások, és több magyarázásra lenne szükségünk egyes tantárgyakból.” (Ákos)

„Jó, hogy most kezdődik egy három-négyhetes projektünk, szóval elfoglaljuk magunkat, mert azon kell dolgozni rendesen, de nem kezdenek új tananyagba.” (Rozi)

7. Arról, hogy egyenlőtlenek a követelmények az otthon maradók és a bejárók között

„Aki otthon maradt, nem kell írnia dolgozatot, meg vizsgáznia.” (Rozi)

„Sokakat féltenek a vírustól, vagy már nem akarnak kockáztatni, mielőtt megkapják az oltást, ezért nem jönnek be. Küzdök, hogy ne azt érezzem, hogy megint én szívok.” (Bence)

 8. Arról, hogy a vírus elleni iskolai védekezés nincs igazán komolyan véve

„Maszk nélkül, ugyanúgy mászol fel a bordásfalra, nincs olyan, hogy lefertőtlenítenék. Megyünk át más termekbe, nincsen lefertőtlenítve, ha jön be új osztály. Reggeli lázmérés, plusz a folyosón maszk, ennyi. Van olyan tanár, aki kér maszkot az óráján, és van, aki nem, és te ugyanabban a padban, ugyanabban a teremben ülsz. Az iskola nagy része amúgy átesett rajta, de rengeteg felújítás van, rengeteg idegen járkál a suliba.” (Magdi)

„Az egyetlen, ami más, mint tavaly, hogy most fel kell vennem a maszkot, de amúgy nem változott semmi. Nálunk a vírus miatti félelemből nem jöttek be 36-ból hárman. De ott ültünk, pont ugyanúgy.” (Balázs)

„Minden héten szűrnek minket, biztonságosnak gondolom.” (Rozi)

„Semennyire nem tartom biztonságosnak az iskolai oktatást, tekintve, hogy októberben is hiába volt maszk meg minden intézkedés, a vírus terjedt. A suliban lévő óvintézkedések semmit nem változtak azóta, a különbség az, hogy van korunkbeli halott.” (Ákos) 

 

9. Arról, hogy az online oktatás egyes részeit érdemes megtartani

„Megkönnyíti a nyelvtanulást, elküldjük Wordben, az kevésbé melós. Van, aki nem mond el mindent az órán, hanem feltölt egy jegyzetet, és akkor abból tudunk dolgozni.” (Bence)

„Remélem, ezután is fogják használni a Google Classroomot! Feltöltik a házit, és az emlékeztet, ír egy üzit, hogy töltsd fel. Imádom!” (Rozi)

„Sokszor az óra végén mondja el a tanár, hogy mi a beadandó dolgozat, házi. Ezzel szemben online egy helyen látom az összeset. Ez a legfontosabb, hogy egy helyen van, és nem úgy, hogy végig kell lapozgatnom a tizenöt kilónyi füzetem és a húszkilónyi könyvem. Egyszerűen megnyomom azt az egyetlen gombot, és már látok mindent.” (Balázs)

„Nagyon remélem, hogy nem fogják elengedni az online dolgokat! Olyan könnyű lenne új előadókat beszervezni, nem kellene berángatni őket a suliba.

De lesz nálunk jövőre egy online nap. Még félévkor küldtek mindenkinek erről egy kérdőívet, és meg lett szavazva. Nem lesz online óra, de akkor kapod meg a feladatokat, és te osztod be az idődet. Arra készít majd fel, hogy az egyetemen hogyan kell beosztani az idődet.” (Rozi)

„Ha egy tanár nem tud bejönni órára, akkor Teamsről bejelentkezik, nem marad el, hanem ugyanúgy megtartja.” (Magdi) 

10. Arról, hogy a tanárok jellemzően nem kérdezik meg a gyerekek véleményét a hátralévő időszakról, vagy osztják meg velük a saját céljaikat

„Egyik tanár sem ejtett nekünk arról egy szót se, hogy mit terveznek ebben az öt hétben. Csak azt mondták, hogy várják, hogy visszamenjünk (ami nem teljesen független szerintem a dolgozatoktól).

Amúgy sem egy gyakori eset, hogy megkérdezzék a véleményünket. Nem egy tipikus téma az sem, hogy hogyan éreznénk magunkat biztonságban az iskolai oktatás alatt.” (Ákos)

„Jó lenne, ha megkérdeznék, hogy szerintünk milyen volt a módszer, ahogy tanítottak, kellett volna-e valami más…” (Magdi)

11. Arról, hogy a szülők szerepe a háttérbe szorul

„Kiküldték a szülőknek, hogy júniusra még lesz ebédfizetés. Más kommunikáció nem volt tudtommal feléjük.” (Magdi)

„A szüleink próbálnak segíteni, de elég nehéz és reménytelen, mert nem tudnak mit csinálni a tanárok akaratával, és hogy mennyit fognak minket piszkálni.” (Ákos)

A diákok visszajelzései után pedig akkor most jöjjön a pszichológus-gyerekjogi szakember véleménye:

Mire érdemes figyelni?

A tanárok érthető célja és igénye, hogy felmérjék a gyerekek tudását, lezárhassák a jegyeket, vagy lehetőséget adjanak a javításra. Érthető, hogy szeretnék tanulásra motiválni a diákokat, és segíteni, hogy a jegyek jobban tükrözzék a tanulók valós tudásszintjét.

A sok dolgozat azonban jelentősen növeli a gyerekek szorongását, stressz-szintjét, miközben nem ad képet a diákok valódi motivációjáról. Fontos, hogy a tanárok a számonkérésen kívül más pedagógiai eszközöket is alkalmazzanak ezekre a célokra.

Ahogy az is, hogy ne csak a saját tantárgyuk szemszögéből, hanem a gyerekek oldaláról és az oktatás tágabb célja szempontjából is mérlegeljék a módszereik megválasztását. Mire van szüksége annak a hátrányos helyzetű gyereknek, annak a szorongó fiúnak, annak a jegyeiben sokat rontott lánynak? A tanárok közötti együttműködés és kommunikáció a dolgozatok összehangolásában és a szakmai kérdésekben is segíteni tud, de könnyebben alakítanának ki egy ilyen holisztikus szemléletet, ha többet hallanának a saját tantárgyukon túli elvárásokról is.

Fontos lenne figyelembe venni, hogy a váltás önmagában is megterhelő a gyerekeknek. Elszoktak a folyamatos kontaktóráktól, más elvárásokkal szembesülnek, mint az elmúlt hónapokban, ráadásul nemcsak a tanulási eredményeik, hanem az osztálytársak közé való visszatérés is sokak számára stresszel jár.

„Mit szólnak a pattanásos bőrömhöz, barátkoznak-e még velem, észreveszik-e, hogy lefogytam, milyen lesz összefutni a folyosón, amióta nem járunk”, ezek mind fontos dilemmák, és sokan már valóban nem ugyanazok, mint a távolléti oktatás előtt voltak. Ezekben a hónapokban óriásit változhatnak a gyerekek, nemcsak külsőre, hanem belsőre is, ami próbára teszi a pozíciójukat a közösségben, a kapcsolataikat.

A tanárok (és a szülők is) sokat tehetnek a diákok teljesítmény- és a társas szorongásának csökkentéséért. De az biztosan nem jó stratégia, ha úgy teszünk, mintha mi sem történt volna.

Sosem késő elkezdeni beszélgetni a gyerekekkel arról, hogy vannak, min mennek keresztül, és mire lenne szükségük a maradék egy hónapban. Fontos az is, hogy a tanárok segítsék velük megértetni a saját nézőpontjukat, céljaikat, és így tudjanak értelmet hozni ebbe az időszakba.

Az biztos, hogy fel van adva a lecke a szakmájukra igényes tanároknak…

…és ha a karantén idején kihívás elé volt állítva a kreativitásuk és kitartásuk, most különösen nehéz dolguk van a hiányzókkal, a motiválatlan, fáradt diákokkal, saját küzdelmeikkel is. Újra és újra át kell ugraniuk saját határaikat, és gyakran ők maguk is a túlélésre hajtanak.

A gyerekek azonban arra figyelmeztetnek, hogy számítanak a tanáraikra, a tananyag elsajátításához kapott magyarázataikra, és örömet, értelmet találnak a csoportmunkában, projekthetekben. Itt a lehetőség, hogy integrálni tudják a digitális oktatás előnyeit a tantermivel, a régi tapasztalataikat, erősségeiket az új készségeikkel. A házi feladatok rendszerezése, a kapcsolattartás és a tanítási módszerek tekintetében is érdemes tovább vinni pár gyakorlatot, megőrizve például a diákok saját tanulmányaikért való nagyobb felelősségvállalását is.

Az iskola azonban nem csak a diákok tanulmányi eredményeiért felelős. Fontos, hogy odafigyeljenek a gyerekek mentális jóllétére, társas kapcsolataira, a vírusbullyingra vagy az oltások miatti stigmatizációra is.

Ebből a távolságból szembetűnőbb lehet, ha valakinek szélsőségesen megváltozott az alkata, viselkedése, tanulási motivációja, vagy a társas pozíciója, például az osztály perfiériájára került. Sok család küszködik a gyásszal, anyagi gondokkal, nehezített lehet a kapcsolattartás, és a statisztikákból tudjuk, hogy nőtt a családon belüli erőszak, alkoholizmus is, ezek mind kihatnak arra, ahogy a gyerekek jelen vannak az iskolában.

  

Ezért sem szabad megfeledkezni a hiányzókról, és ezért is hárul olyan fontos szerep a gyermekvédelmi és mentálhigiénés ellátással való együttműködésre (és az abban tátongó lyukak befoltozására). Az iskola a gyermekvédelmi jelzőrendszer eleme, és a gyerekek körüli védőháló egyik legfontosabb terepe. A személyes kapcsolat most a figyelem egy új szintjét teszi lehetővé.

Mindenekelőtt emlékezni kellene arra, hogy a járvány még nem ért véget. Miért most van felújítás néhány iskolában? Miért megengedhető, hogy egymásnak ellentmondó üzeneteket kapjanak a gyerekek a járványügyi védekezésről még egy intézményen belül is? Mi akadályozza meg a megfelelő fertőtlenítést?

A szabályoknak való formai megfelelésen túl az összes iskolapolgár és a tágabb közösség testi, lelki egészségét is támogatná, ha többet beszélnének az iskolában arról – gyerekek, tanárok, szülők közösen –, hogy ki mitől érezné magát nagyobb biztonságban, és ezeket az intézkedéseket komolyan is vennék.

A gyerekeknek joguk van testi, lelki egészséghez, minőségi oktatáshoz, információhoz, erőszaktól, megkülönböztetéstől való védelemhez. A tantermi oktatás visszaállítása akkor lesz több a szülők tehermentesítésénél és a tanév megmentésénél, ha a gyerekek jogaira, szükségleteire is odafigyelünk.

Németh Barbara 

A cikk elkészítéséhez nyújtott segítségéért köszönet illeti a Hintalovon Alapítvány 15-17 éves önkénteseit, beleértve a Gyermekjogi Követeket, akik budapesti, vidéki, állami, egyházi és alapítványi iskolák tanulóiként megosztották tapasztalataikat a tantermi oktatásba való visszatérésről.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/izusek