–

Mi, emberek, szeretjük nemek szerint felosztani a dolgokat

Vannak nőies hobbik, férfias színek, csajos szavak, fiús ruhák, lányos filmek és pasis kaják, számtalan kategóriába illesztjük be ezt a választóvonalat. És ahol megtesszük, ott azonnal elindul a verseny, hogy ki tud a leginkább megfelelni a felállított eszménynek, és az ízlés kérdéséből identitáskérdés lesz. Így van ez az alkohol esetében is, ami miatt sokan érezzük úgy, hogy a poharunk tartalma a férfiasságunk/nőiességünk indikátora is kell, hogy legyen. 

Ez a nyomás talán sosem jön elő annyira erősen, mint nyáron, amikor szinte minden szociális program szerves része a talpas pohár és a söröskorsó. A parkokban, folyóparton iszogatás és a spontán kocsmatúra fél év bezártság után csak még ellenállhatatlanabb lehetőségnek hangzik, és a legtöbben már alig várjuk, hogy leadhassuk az első rendelésünket a bárpultnál.

De hiába van 2021, piák terén még mindig sokszor a fogyasztó neme dönt az ízlelőbimbói helyett, ugyanis sokan ma is azt gondolják, nem mindegy, hogy egy pasi fehérborral, vagy mojitóval ácsorog-e a klubban, esetleg, hogy egy nő inkább bourbont kér epres vodka-szóda helyett. 

Valószínűleg, ha „pasis” piára gondolunk, az első, ami eszünkbe jut, az a sör és a whisky, ezeket látjuk a kedvenc karaktereink kezében, és a nevük már szinte összeforrt a maszkulinitással. A vicc, hogy a férfiak csak az aktuális meccset és a sört szeretik igazán, már évtizedek óta tartja magát, ahogy azt ezernyi film, mém és csúnyán nyomtatott szakácskötény hirdeti nekünk nap mint nap.

Ezzel szemben nőies italnak inkább a gyümölcsös koktélokat, mondjuk, a Cosmopolitant vagy a Daiqurit tartjuk

Esetleg az általában mixként használt vodkát vagy fehér rumot. Ezek az italok többnyire édesebbek és színesebbek „férfias” társaiknál, és gyakran a szervírozásnál is rájátszanak erre: magas, kecses poharakban és díszítőelemekkel árulják őket, hogy ezzel is megnyerjék a női alkoholfogyasztókat. 

Igaz, egy nő még mindig nagyobb mozgásteret kap, inkább megrendelheti a korsó sört vagy a pohár whiskyt, mint egy férfi az édes likőrt. Ahogyan a legtöbb férfiak által dominált hobbinál, itt is két reakció szokott érkezni a „férfiasabb” piákat kedvelő nőkre: vagy szexinek és vagánynak tartják a választását (mint ahogy sokan teszik a kocsik iránt érdeklődő, videójátékozó nőkkel is), vagy megvádolják azzal, hogy csak a másik nem figyeleméért tetteti: szereti a Jack Daniel’st.

Mindkét reakció azt sejteti: ez a választás valamiért több annál, hogy kinek milyen az ízlése – sokak szemében ez mindenképp elárul valamit a fogyasztóról. Ezzel küzdenek azok a férfiak is, akik inkább a nők számára fenntartott koktélokat kedvelik, és nekik sajnos még kegyetlenebbül be tudnak szólni azok, akik szerint ezek az italok valamiképpen elpuhultnak, gyengének mutatják a fogyasztójukat.

A tévében sem ritka, hogy egy fél epizódon keresztül az legyen a poén, hogy egy férfi rózsaszín szívószállal szürcsölgeti a margaritát, (ezt örökre belém égette az „Így jártam anyátokkal”), bárokban is gyakran hallani, hogy kicikizik azokat a csávókat, akik inkább valami gyümölcsöset innának meg szombat este.

És bár ezek az íratlan szabályok lassanként kikopni látszanak (főleg a fiatalabbak körében), a fent említett sztereotípiák még mindig bennünk élnek. Hogy megtudjam, pontosan mennyire, egy Lövőház utcai bár barátságos és segítőkész pultosával beszélgettem, akit arról kérdeztem, hogyan látja ezt a kérdést, és mennyit változott az évek során, mit tartunk férfias vagy nőies italnak.

A válaszai alapján nagyjából ugyanaz a leosztás, mint tíz éve

„Még abszolút léteznek az előítéletek, és befolyásolják is az italválasztást. Van olyan férfi, aki már egy búzasört is férfiatlannak tart, de az is meglepi az embereket, ha egy nő old fashionedet rendel.

A férfiak legtöbbször a legerősebb, legkeserűbb és legsötétebb színű italokat keresik, közöttük több is erről a vita” – meséli interjúalanyom.

„A nők egy kicsit lazábbak ilyen téren, ők simán rendelnek férfiasnak tartott piát, akkor is, ha megnézik őket érte”.

Rákérdeztem, hogy milyen reakciókat szokott látni maga körül, amikor valaki nem a neme számára általánosságban megfelelőnek tartott italt rendeli, és bár szerintem toxikusak az ilyen helyzetek, ő inkább szórakoztatónak találja őket.

„Volt itt egyszer egy legénybúcsús csapat, akik arra kértek, hogy készítsem a vőlegény italát minél csajosabbra, hogy szívathassák vele. De a legviccesebb tapasztalatom ezzel kapcsolatban egy olyan vendégem, aki mindig ugyanazt a nagyon élénk kék, édes koktélt kéri, de sosem szabad díszíteni vagy talpas pohárba rakni, mert azzal megsértenénk.”  

A világ legszabadabb emberének érzi magát, amikor gitárt vesz a kezébe – Egy értelmileg akadályozott fiatalember története

WMN Life – 2021. április 17. – WMN

 

Ám az alkohol korántsem az egyetlen dolog, amivel kapcsolatban elválasztjuk a férfiakat és a nőket – az ételek és italok világában nagyon jellemző. Ez mind a „gendered marketing” eredménye, amit mindenhol megtalálhatunk, a nagyáruházak katalógusától kezdve az energiaitalok dobozán át egészen a csokoládé bűnös élvezetként való bemutatásáig. A nemeknek saját színpalettát (világos vs. sötét) és ízeket is adnak, és ezek a párosítások terjednek ki az alkoholra is: az édeset olyan tulajdonságokkal párosítjuk, mint a gyengeség, lágyság és finomság, míg a keserűhöz passzol az erő, a kifinomultság és a minőség.

A hirdetések is ezt sulykolják

A nőket inkább egy tengerparton vagy egy egzotikus utazáson látjuk, a kezükben ciderrel és koktélokkal, míg a férfiakat inkább erdőben vagy egy drága autóban, ahogy öltönyt viselve feltartanak egy üveg kézműves sört, whiskyt, vagy más felső kategóriás röviditalt. 

Egyszóval mindkét nemnek előre meghatározzák a preferenciáit, amelyek szép lassan átfolynak más és más területekre, ahonnan sokszor elfelejtjük kiszorítani őket, akkor is, ha máshol már elkezdtünk leszámolni velük. 

De akkor hogyan is tudunk kikerülni ebből az ördögi körből? A legkézenfekvőbb választás még mindig az, ha nem hagyod, hogy mások kitalált szabályai elrontsák az estédet – de tudom, ezt nem mindig egyszerű megtenni.

Szerencsére a nemek forradalma mára az alkoholokat is elérte

Egyre több lehetőség közül választhatnak azok, akik inkább elkerülnék a „helytelen” rendeléssel járó népharagot. Ugyanis léteznek olyan italok, amelyeknek sikerült kialakítaniuk egy nemtelen, mindenki kedvence imidzset (mint, mondjuk, a martini), és olyanok is, amelyek túl újak és karakteresek ahhoz, hogy bárki felcímkézhesse őket.

Vegyük például a hard seltzereket, amelyek alig pár éve robbantak be a piacra, és még nem darálta be őket a gender divide. Ez a könnyed, alkoholos szóda legalább olyan finom, mint a gyümölcsös koktélok, és nemtelen/időtlen, mint egy hűs gin-tonic vagy egy jó fröccs. Rájuk még nem érvényesek a „szabályok”, és a segítségükkel te is dönthetsz úgy, hogy kivonod magad alóluk, vagy akár egy kicsit áthágod őket.

Bármelyik mellett is teszed le a voksod, a legfontosabb, hogy légy felelős fogyasztó, és idd azt, amit megkívánsz, legyen szó sörről vagy koktélról. Soha ne az legyen a döntő faktor, hogy mit gondol rólad egy idegen! Szóval rendeld csak meg azt a Cosmopolitant, vagy rejtsd egy jó rozé vagy egy hard seltzer mögé a fárasztó kérdéseket. Mert az élet túl rövid ahhoz, hogy olyan dolgokat erőltessünk magunkra és magunkba, amiket nem élvezünk.

Nyáry Luca

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Westend61