Szentesi Éva: 36 dolog, amit 36 éves koromra a testemről megtanultam

–

A múltkor azt a feladatot kaptam a pszichológusomtól, hogy álljak minimum húsz percig anyaszült meztelenül a tükörrel szemben, és részletesen jegyzeteljem le a gondolataimat a látványról. Válaszoljak arra (elsősorban magamnak), hogy mit gondolok a különböző testrészeimről, milyennek látom őket, mi jut eszembe először, mi az, amit szeretek, és mi az, amit utálok magamon. Azt hiszitek, könnyű feladat, és sikerült megtennem?

Pedig alapvetően azt gondoltam, olyan nagy bajom nincsen a testképemmel. De sokadjára is csak tíz perc volt, amennyit el tudtam tölteni a tükörképemmel. Persze ezen volt bőven mit elemezni a következő terápiás foglalkozáson: mert van benne szemérmesség, és egy nagyobbacska adag „nem minden tetszik” rész. Amit pedig szeretek magamon, arról illik egyáltalán beszélni? Pláne egy másik nőnek, aki oké, hogy a terapeutád, de mégis csak egy másik nő. 

Szóval, van még mit tanulnom a testemről, állok elébe, és jöjjön az a harminchat dolog, amit harminchat éves koromra megtanultam:

1. Egészségesen születni áldás. 

2. A testi hiba nem szégyen, nem ciki. Anyám erre korán megtanított, mert ugyanazzal a problémával diagnosztizáltak minket kiskorunkban. (Mindketten kancsalok vagyunk, és rosszul látunk. Az előbbiért pedig gyakran cikiztek minket.)

3. Küszködni azzal, amilyen a külalakod, és mélységesen utálni nem csak kamaszkori állapot.

4. Küszködni azzal, amilyen a külalakod, nem súly- és szépségfüggő.

5. Ha sokat ettem, híztam, ha odafigyelve, egészségesen táplálkoztam, akkor karcsú voltam. 

6. Ergo: nem volt rejtett betegségem, amely extrém túlsúlyt okozott volna. Ezt pedig csak akkor tanultam meg magamról, amikor később már lett ilyenem.

7. A testem jól tűri az extrém, hosszan tartó fájdalmat. 

8. Az extrém, hosszan tartó fájdalom megtanított az ordítás nélküli, néma szenvedésre.

9. A néma szenvedés olyan fokú befelé figyelést hozott, amilyet korábban nem tapasztalhattam. Ezek a hónapok pedig arra tanítottak a testemmel kapcsolatban, hogy gyakorlatilag a kibírhatatlant is kibírja. 

10. A hegek begyógyulnak, de emlékeztetnek. Szerencsére. 

11. A testem világítótorony a lelkemnek: ha eltéved, egyből jelez olyan tünetekkel, amikre már megtanultam odafigyelni. 

12. A test és a lélek szoros kölcsönhatásban van: amennyit a lelkemen gyötrök, annyira gyötrődik a fizikai valóm is. 

13. A testem képes átvenni a tüneteket másoktól, mondjuk, olyanoktól, akik fontosak nekem: amikor anyámat kemózták, én hánytam menetrendszerűen, sokszor már azelőtt, hogy őt rákötötték volna az infúzióra.

14. A testem képes emlékezni: olyan borzongással tölt el a mai napig egy kemoterápiás üveg címkéje vagy az onkológiai osztály szaga, hogy nincs rá kifejezés.

15. A test emlékezőtehetsége csodálatos dolog, mindennek ellenére: nem engedi, hogy sokáig gyötrelmek között hagyjam.

16. Kár, hogy ezt az emlékezőtehetséget nem tudtam konvertálni például a másnapos állapotokra. Mennyivel könnyebb lenne pedig… 

17. A korai klimax (vagy önmagában a klimax) nem egy buta, soviniszta poén, hanem valóságos dolog, amiről még mindig ciki beszélni.

18. Ez sajnos a rák velejárója lett, és arra tanított, hogy a testemről való tanulásnak soha nem lesz vége.

19. Mint ahogyan a betegségnek sincs vége azzal, hogy megkapom az azóta is negatív leletemet. 

20. Újrafogalmazni a nőiségemet új küzdelem, és még nem tudom, hogy nyerek-e. (Vagy egyáltalán lehetséges-e nyerni.)

21. Azt érezni közben, hogy az élet mellett zakatolsz egy mellékvágányon, miközben a környezetedben (és a társadalom által felállított norma szerint) mindenkinek gyereke, családja lesz – rettenet. 

22. De legalább nem érzem minden pillanatban szörnyűnek. Van úgy, hogy eléggé jól szórakozom.

23. A klimax nem csak azt jelenti, hogy „hisztis picsa” vagy. Azt is jelenti, hogy jelentősen elvékonyodik a nyálkahártyád, hogy emiatt extrém módon sérülékeny vagy, és jóval hízékonyabb is, hogy sokszor nem érted, mi van veled, mert olyan a kedved, hogy legszívesebben felrobbantanád a világot, de nem tudod pontosan, miért érzed ezt, hogy egy halom betegséged lehet, ha nem kezeled, ha viszont a hormonokat választod, akkor megnő a kockázat a rák visszatérésére. (Nekem végül nem volt más választásom, egy hónapja kapom a hormonkezelést.)

24. A korai klimax nemcsak az előbb felsoroltakat jelenti, hanem azt is, hogy újra kell tanulni az ölelést, és azt, hogy megengedjem ugyanezt. (Nehéz.)

25. A sport mégis képes megszabadítani ezeknek a görcsöknek a jelentős részétől. 

26. Megszeretni és az életed részévé tenni a testmozgást – felszabadító. Nemcsak a testemnek, hanem az idegállapotomnak is.

27. Megszeretni és az életed részévé tenni az egészséges táplálkozást – szintúgy mámor. 

28. Napi három deci, frissen préselt zellerlé éhgyomorra pedig maga az élet.

29. Az infraszauna és a gőzfürdő kiűzi az „ördögöt”, azaz az összes hülye gondolatot, és tökéletesen ellazítja a rendszert.

30. Egy pohár jó minőségű bor sokkal többet ad, mint sok pohár a rosszból.

31. A másnapokra viszont csak egyetlen ellenszert találtam: ne igyál annyit!

32. Soha nem leszek már annyira vékony, mint huszonkét évesen.

33. Viszont legalább már nem is akarok.

34. A hasam körüli zsírpárna nemcsak a klimax miatt van, hanem azért is, hogy védje azt a területet, ahonnan jelentős dolgokat kioperáltak. (Milyen jó fej ez a test.)

35. Ahogy öregszem, úgy szépülök, és ez nem vicc. Jobban szeretem a vonásaimat most, mint huszonévesen.

36. Semmi nem lesz már olyan, mint azelőtt, és ez az általános igazság olyannyira érvényes, hogy jobb, ha most elfogadod: kár ellene hadakozni. Ez van, és kész. 

Nem volt könnyű ezeket összeszedni és leírni, pedig jóval több van még. És azt se higgyétek, hogy egy súlyos betegségből kis eséllyel felgyógyulni csupa hála és örömkönny. Mert nem az. Újratanulni a tested se diadalmenet. Vannak benne a mai napig kőkemény ébredések, és hatalmas sírások.

Viszont minden, amit teszek, én vagyok, így, ezzel a csomaggal együtt.

Szóval én vagyok a hős, az idegesítő hülye picsa, az erős, a saját taknyán csúszó, ordítva zokogó, a szexi, a trampli, a csúnya, a gyönyörű, a jó csaj, a szar csaj, a jó fej, a szar fej, a buta, a liba, a kedves, az érzékeny, a dúvad, az önmagát elfogadó, és az önmagán gyötrődő. 

Mondhatnám, hogy ez van, amikor tényleg ez van, úgyhogy ez van.

Szentesi Éva