Van valami, ami hosszú távon is boldoggá tehet – Adakozó kedd van, de ne csak ezért adj

–

Évezredes bölcsesség, boldogságkultusz, és az adakozás 

A vallásosság szerepe tagadhatatlan a társadalmak működésének kialakulásában, függetlenül attól, hogy napjainkra egyre kevesebben kötődnek egyházakhoz. Úgy tűnik, felmenőink évezredekkel ezelőtt is sokat tudhattak az emberi egészségről, hiszen a legnagyobb vallások tanainak része valamilyen fajta böjt, napjainkban pedig több kutatás is kimutatta, hogy ezek – kiváltképp az időszakos húsmegvonás – jót tehetnek a szervezetnek. Ehhez hasonlóan mára a hit jelentőségéről, erejéről pszichológiai szempontból is sokat lehet tudni. 

A fejlettnek mondott társadalmakban a sokasodó mentális gondokra válaszként született az úgynevezett „boldogságkultusz”, ami azoknak a modern és ősrégi tényezőknek a kivédésére irányul, amelyek igen sok embernek okoznak lelki nehézségeket.

A boldogság eredetét vizsgáló kutatások sokat segítettek megérteni a világ és a társadalmak jelenségeiből úgy, hogy az emberi élményeket és érzéseket, így emberi kapcsolatokat és a közösségben létezést is természettudományos módszerekkel vizsgálták. A legismertebb vallások alapvető tanításai és napjaink „boldogságtudományi” eredményei átfedést mutatnak egymással. Talán a legjelentősebb közös pont, hogy

a másokkal való együttérzés és a másokért cselekvés, az önkéntesség és az adakozás kulcsfontosságú részei a kereszténység, a zsidó, az iszlám vallás, a hinduizmus és a buddhizmus tanításainak is.

Feldob, ha költünk? 

2020-ban sokféle módszer létezik arra, hogy jobbá tegyük a kedvünket. Ilyen például a szabad levegőn töltött idő, a mozgás, az elegendő alvás, a másokkal való minőségi kapcsolattartás. Idekapcsolódik az érzelemteljes tevékenység is, azaz, ha teszünk valamit, amit fontosnak érzünk. Erre példának az önkéntességet és az adományozást szokták említeni.

A vásárlás a kutatások alapján nincsen a jobb kedvet elősegítő tényezők között, de a „fekete péntek” eddigi adatai alapján úgy tűnik, sokan igyekeznek ezzel kikeveredni a világjárványos november rosszkedvéből.

Felvethető, hogy a reklámok általában a legmélyebb, legemberibb érzéseket célozzák, például a másokhoz való tartozás, a szerelem, az egészség, az életerő vágyát. Vagyis olyan témákkal dolgoznak, amelyek boldoggá tehetik az embert, de az ezekhez vezető utat mégis olyannak mutatják, mintha termékeken keresztül vezetne. Valamint sokszor sugallják, hogy az e területekhez kapcsolódó nehézségeket az ember termékek megvásárlásán keresztül oldhatja meg.  

 

A világjárvány kezdete óta, amióta többet vagyunk otthon, jelentősen visszaesett a kereslet a ruhákra és a kozmetikumokra, de sokan az eddigieknél jóval nagyobb összegeket költenek alkoholos italokra és olyan ételekre, mint az édességek, a gyorsétel és így tovább. Vitatható gondolat, de talán előfordulhat, hogy járványtól függetlenül hajlamosak vagyunk termékektől várni a jobb közérzetet, és a körülményeknek megfelelően azokat a dolgokat vásároljuk meg, amikről az a kép él bennünk, hogy ebben segíthetnek. Ez a kijárási korlátozások alatt sokak számára a gyorsétel vagy az alkohol. Akár reklámok hatására – például hiányzik a családi ebéd, így az együtt ebédelő családdal reklámozott termék vonzóbb –, akár azoktól függetlenül. Persze szerezhet örömet egy finom étel, de az eredmények alapján az is, ha ételhez juttatunk valakit, akinek szüksége van rá.

Adakozás térben és időben

A karitatív tevékenység, vagyis a valamilyen szempontból segítségre szorulók támogatása kutatók szerint az emberiséggel egyidős jelenség. Évszázadokon keresztül elsősorban az egyházakhoz kötődött, de idővel azoktól függetlenül is hangsúlyossá vált. Számos feladat jutott az ilyen szervezeteknek az iparosodás miatt átalakuló, és egyre nagyobb lélekszámú társadalmakban, főként az első világháború után. Magyarországon a két világháború között igen nagy számban működtek karitatív szervezetek, az árvák, özvegyek, hadirokkantak, és a munkanélküliek, betegek segítésére is.

Ezek működését a második világháborút követő pártállami diktatúra és az azzal járó gazdasági berendezkedés szinte teljesen elvágta, ami a magyar társadalom széles körű, nagy hatású vesztesége. 

A rendszerváltás után a nonprofit, vagyis nem nyereségelvű, hanem társadalmi célú szervezetek száma megsokszorozódott, tevékenységi körük pedig az egészségfejlesztéstől a hátrányos helyzetű gyerekek esélyeinek növelésén át az adományozásig igen sokféle. Arra, hogy az ilyen szervezetek és a rendszeres adakozás mennyit jelenthetnek egy társadalomnak, jó példa az Egyesült Államok, ahol nemcsak a vásárlásnak és a fogyasztásnak, hanem az adományozásnak is óriási kultúrája van. Itt adakoznak a világon a legtöbben olyan célokra, mint egyetemek, iskolák, könyvtárak, múzeumok és egészségügyi intézmények fenntartása, jótékonysági szervezetek működtetése és így tovább. Az ilyesmi nem tesz hibátlanná egy társadalmat, de segíti a hátrányosabb helyzetű rétegeket az esélyeik javításában, és összességében növeli a megértést a társadalom eltérő hátterű tagjai között. 

Egyébként a legkevesebben Görögországban, Kínában és Jemenben költenek jótékony célokra, de az oroszok és a szerbek is a legvonakodóbb adakozók közé tartoznak.

Jó, de hogyan? 

Meglepő, de az adakozás legkézenfekvőbb formáját, a személyi jövedelemadó egy százalékának felajánlását olyan sokan felejtik el évente, hogy ezáltal több milliárd forintnyi támogatást veszítenek el jótékony célokért dolgozó szervezetek.

Az egyházak és vallási közösségek javára felajánlható egy százalékkal is érdemes lehet rendelkezni, még akkor is, ha valaki nem kötődik semmilyen valláshoz, mivel nagyon sok hazai egyház foglalkozik rászorulók segítésével. Érdemes rászánni pár percet évente, hogy szétnézzünk ez ügyben. 

Amerika egyszerre hódol a vásárlásnak és az adakozásnak, így a fekete péntekkel szemben ugyanott született az adakozó kedd (Giving Tuesday), ami idén december elsejére esik, és 2014 óta Magyarországon is országos esemény. Az adakozó kedd alkalmából nemcsak szervezetek, hanem cégek, iskolák, egyetemek, civil szervezetek, sőt családok és magánszemélyek is adománygyűjtő kampányba kezdhettek. A részletek megtalálhatók az adakozó kedd oldalán, vagy a #adakozókedd alatt. 

Eseményektől függetlenül, egész évben sokat tehetünk. Akkor is, ha nagyon kis összeget vagy csekély adományt tudunk felajánlani. Magyarországon számtalan jótékonysági szervezetnek van szüksége rendszeres támogatásra. Az interneten és például az adjukossze.hu-n kiválaszthatjuk, milyen célra, kiknek szeretnénk adományozni. De nem csak adakozással, vásárlással is segíthetünk. Szuper termékeket találunk társadalmi vállalkozásoknál vagy adományboltokban is, vagy online például a maacraft.org-on vagy a szuno.com-on. 

Azzal is segíthetünk, ha olyan helyről rendelünk ételt, ami megváltozott munkaképességűeket is foglalkoztat. Ilyen például a Nem Adom Fel kávézó vagy az Ízlelő étterem. Ezeken túl például korábbi a SzuperWMN-díjasaink által képviselt szervezetek és ügyek vagy épp a Civil Díj oldalán találunk olyan társadalmi vállalkozásokat és karitatív szervezeteket, amelyeket szakértők kiemelkedően eredményesnek ítéltek. Szerencsére nagyon sok lehetőségünk van, amivel a saját jókedvünk mellett mások boldogulásához is hozzájárulhatunk. 

Baló Sára

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT