–

2020 július – Teljes kétségbeesés

A járványnak „köszönhetően” a turizmus szakon lévők mellett, nekünk, „kermarkosoknak” is megcsappantak a lehetőségeink szakmai gyakorlat terén. Szinte az összes cég leredukálta az éves marketingbüdzséjét, aligha akarnának egy „marketinggyakit” a nyakukba, aki a három hónap alatt épp betanul, költeni kell rá, aztán lehet, hogy nem is marad tovább. Néhány elszánt csoporttársam már május óta kutat munkalehetőség után, de többnyire az első körös interjúra sem hívják be őket.

Nem túl fényes kilátások. Pedig olyan jó lenne valami klassz helyen megismerkedni a szakmám alapjaival. Hmm, mi lenne, ha írnék Juditnak, a WMN marketingesének, hogy netalántán van-e náluk hely?

És írtam. Ahogy annak idején az anyák napi pályázatra „minden mindegy” alapon küldtem el az írásomat, ugyanúgy tettem most az önéletrajzommal és motivációs levelemmel, aztán nagyon izgultam, hogy mit fognak válaszolni, válaszolnak-e egyáltalán.

2020. augusztus – Válaszoltak!

Már arról beszélünk, hogy milyen teamekben fogom segíteni a workflow-t, mikor kell majd bejárnom az irodába, és hogy nekem is mennem kell PCR-tesztre, írjam be magam a táblázatba. Ez triplán megrémít, mert rettegek az orvosi dolgoktól, és a tesztről szörnyűségeket hallottam, másrészt félő, hogy egy tök új helyre nem fogok odatalálni időben (a mai napig képes vagyok eltévedni), na meg mi van, ha Szentesinek fogalma sem lesz, ki vagyok (egymás után megyünk a tesztre).

Ez utóbbi kételyeimet Judit tudtán kívül eloszlatta egy e-mailben, szóval maradt két dolog, amin stresszelhetek. Utólag kiderült, hogy kár volt, mert nagy nehezen, de odataláltam, és a tesztet is túléltem. Juhú!

2020. szeptember 3-a, az első munkanapom

Aminek már majdnem három hónapja! A feminista pólóm mellé viszek magammal süteményt is, biztos, ami biztos: nagyon egészséges vegán energiagolyókat és a teljes kiőrlésű liszt meg barnacukor miatt egészségesre hajazó banánkenyeret a lekenyerezés végett. Nem tudom, ez végül sikerült-e, de viszonylag hamar elfogyott az édesség. 

Az első munkanapom egybeesik a karantént követő első össznépi megbeszéléssel (és Csepelyi Adri szülinapjával, haha – a szerk.), így gyorsan képbe kerülök, ami a nagytotált illeti.

A csapat többsége szerencsére ismerős számomra még a kamaszszerzős időkből, meg hát a WMN-ek képesek arra, hogy egy kicsit mindannyian az ismerősünknek érezzük őket, a kellemetlen barátkozós körök kimaradhatnak. Marad idő másra, például ebédrendelésre, aminek azóta részese akarok lenni, hogy először olvastam, hogyan telik egy átlagos nap az irodában.

Meg arra, hogy egy csomó sales- és marketing-kifejezést eldaráljanak, és így engedjenek el hétvégére. Emésztgetem a hallottakat, és megjegyzem magamban, hogy kell majd egy füzet ennek a számtalan újdonságnak a lejegyzésére, meg persze nem árt felfrissítenem az egyetemen tanultakat. Otthon szomorúan konstatálom, hogy az amúgy sem túl gyakorlatias egyetemi képzésen digitális marketingről alig volt szó. Na, jó, akkor olyan, mintha a nulláról kezdenénk…  

„Szakmai ellenérvet nem tudunk felhozni, de sajnos nem önre gondoltunk” – Az álláskeresés hullámvasútján

WMN Life – 2020. november 25. – FP

 

2020 ősze folyamán – Kedvesek, türelmesek velem

Az első néhány hétben mindennap akad valaki, aki megkérdezi, hogyan érzem magam itt náluk. Mindig más, kicsit már gyanús is, mintha előre beosztották volna, de közben őszintének tűnik az érdeklődésük.

Alig néhány nap alatt a csapat teljes jogú tagjának érzem magam.

Még céges e-mailcímet is kapok, meg mindenféle felülethez hozzáférést, hogy majd izgalmas statisztikákat készítsek az ügyfeleknek. Nyugi, másfél évvel ezelőtt még én sem használtam volna ezt a két szót egymás után – izgalmas statisztika –, ugyanis ezzel a tárggyal a világból ki lehetett volna üldözni. Időközben viszont kiderült, ha a számok értelmet nyernek, és van tétjük, akkor érdekes is lehet a műfaj. Az első post-buy analízisemet követően nagyon boldog vagyok, megbeszéljük, mi volt benne jó, mit kellene máshogy, és alig várom a következő felelősségteljes feladatot.

Szép lassan tanulom a szokásokat, hogy melyik kulcs melyik zárat nyitja, hogyan működik az a nagyon okos mikró, és hogy Erika, az irodavezetőnk hogyan várja el a mosogatógépbe a bepakolást. Az már világos, hogy ha valakit beengedek a kapucsengővel, nekem kell megvárnom az ajtónál, legyen postás, kajafutár vagy vendég, és az is egyértelmű, hogy ha a sales-részlegen nem hangzik el 11.30-ig A Kérdés, akkor valószínűleg nagy baj van, illetve lesz: nem tudunk időben kajálni.

2020 ősze később – Értelmet nyer minden, szárnyal a kreativitás

A száraz számadatokon és a monotonnak tűnő Excel-táblák töltögetésén felül (amit amúgy meglepően élvezek, menő megtapasztalni, ahogy kikristályosodnak a folyamatok meg az elmúlt három évnyi felsőoktatás), vannak kreatívabb feladataim is. Nagy megtiszteltetés, hogy bár nem is újságíró „gyaki” vagyok, írhatok cikkeket, kíváncsiak rá (legalábbis a szerkesztőségben), hogy milyen témák érdekelnek és azokat hogyan öntöm szavakba. A következő év üzleti fogásait előkészítendő prezentációval is bíbelődöm, ami izgalmas, mert végre gyakorlati haszna van a prezikészítésnek. Fontos teendőként tekintek rá, elvégre egy kicsit ezen is múlik, hogy milyen együttműködések jönnek létre a jövőben.

A Te+én forgatásán egy új feladatkörrel ismerkedem meg, hihetetlen, milyen sokrétű egy szerkesztő munkája: szervezkedik, kézben tart, mindenre figyel, kulisszafotókat gyárt, vendéget fogad, műsorvezetőt nyugtat.

Asszisztensként boldogan voltam Marishka segítségére.

  

2020 – Fck covid! Köszi, WMN!

A vírus kicsit átírta azt a nyüzsgő irodai életet, ami először eszetekbe jutna az itteni légkörről, de azért hétfőn és csütörtökönként megtapasztalhattam belőle valamit. A harsány nevetéseket, az itt-ott fellobbanó feszültséget és az egymás felé irányuló szeretetet, támogatást. A hét többi napján meg azt a csöndességet, amikor én vagyok az első, aki megérkezik a Nyúl utcába és leül kicsit abba a szép kék fotelba a szerkesztőség napfényes sarkában. A falakból áradó kreatív energiákat, a profizmust, a hibázás lehetőségét, a pontosságot, a munka súlyát.

Az a jó a WMN-ben, hogy rugalmas, képes formálódni, ha arra van szükség, így nem volt probléma, hogy home office-ba kényszerültem a szigorítások után.

A munka otthonról is megy, és egy pillanatig sem hagynak magamra, szóval hátrányok nélkül befejezhetem a három hónapos szakmai gyakorlatomat.

Hogyan tovább?

Épp a napokban derül rá fény, de nem izgulok, mert nyáron már másodjára találtunk egymásra ezzel a szuper csapattal. A jövőben is lesz, ahogy lennie kell.

Érzem, hogy kellene valami konklúzió, de egyelőre csak azt tudom, hogy fárasztó ez a felnőtt élet. Jóleső, de fárasztó. Meg hogy hibázni szabad, néha szükségszerű is. És egyre inkább érzem, hogy a sales-marketing vonal az én utam, vagy annak egy szerves része. Hálás vagyok, hogy egy ilyen remek környezetben jöhettem rá!

Deli Csenge