Van egy lányom. Gyönyörű. Hétéves, és már pózol. Hiába a burokban tartás, mindent lát és hall, hiszen van otthon száz csatornánk, laptop, telefon, nagytesó, osztálytársak, barátnők. Nem tudom megóvni. 

A kutatások szerint a gyerekek tizenhárom éves korukban találkoznak először pornóval. Mire betöltik a tizennyolcat, a fiúk kilencven százaléka és a lányok harmada rendszeres, de legalábbis gyakori pornófogyasztóvá válik.

De az iskolákban még mindig nincs normális szexuális felvilágosítás. Vajon miért? Rengeteg felesleges abortuszt, és súlyos nemi betegséget lehetne megelőzni vele, de valamiért ez mégsem része a tananyagnak. De akkor honnan kapnak magyarázatot arra a rengeteg szexuális tartalomra, ami napi szinten ömlik rájuk?

Miközben a nők azért küzdenek világszerte, hogy ne szexuális tárgyként, ne alárendeltként kezeljék őket, addig az influenszerek mindent megtesznek ennek az ellenkezőjéért. 

A pucsító képek, a csücsörítős és csöcskilógatós szelfik mind azt sugallják, hogy a nő egy tárgy. „Gyere, és bassz meg! Ennyi vagyok.”

Jó, rendben. Nem leszek álszent. A mi időnkben mi is használtuk a testünket meg a szépségünket. Mondjuk, mi nem gazdag férjet, meg kocsit szereztünk vele, csak ingyenpiát. Gyakran ingyen belépést egy fizetős buliba. Elengedtek nekünk néhány büntetést. Meg volt ajándék fagyi is. Picit feszesebb póló, picit áttetsző ruci, és könnyebben mentek a dolgok. Ja, és hajdobálás. Az, mondjuk, alap. Még a dogára is lehetett jobb jegyet kapni. 

Mindenesetre én nem láttam pornót tizenhárom évesen. Sőt, szerintem tizenhét évesen se. A német RTL-en voltak ilyen kétcopfos sikítozó lányok, akiket fess, tiroli szerkós urak döfködtek hátulról – jó, ilyet néztem sutyiban –, de nem látszott semmi. És persze szexuális felvilágosítás sem volt, csak egy bioszóra gimiben, amin hülyére röhögtük magunkat, miközben a szerencsétlen tanárnő próbálta elmagyarázni a szaporodást. 

Akkor hogy készültem fel a szexre? Vajon mi a jobb út, a személyes tapasztalás, tele kínos helyzetekkel és rengeteg bénázással, vagy ez az eszméletlen mennyiségű, egyetlen mozdulattal elérhető információáradat? Egyik sem, azt hiszem. Mindenesetre nekem az előbbi jutott…

Tizenhat voltam, amikor először láttam közelről egy fiú farkát. Máig emlékszem a sokkra. Hogy ez most mi, és mit kell vele csinálni?! Simogassam? De hogy? Megmondom őszintén, nem volt jó élmény. Bizonyos szempontból talán jobb lett volna tudni erről az egészről valamit. 

Aztán az első szexnél tizenhét voltam. Egy kocsi első ülésen történt. Két percig tartott. Próbáltam élvezni, óriási volt a szerelem, hát esküszöm, nem értettem, mi ebben a nagy szám. 

Volt egy fiú. Állati szerelmes voltam belé. Egy gyönyörű zenész. Amikor a színpadon énekelt, remegett a lábam. Húszéves voltam. Végre elhívott egy házibuliba. Flörtöltünk. Csókolóztunk. Mindenem bizsergett. Aztán belesóhajtott a nyakamba, majd a fülembe súgta: „Úgy megbaszlak, hogy kettéáll a füled…” Hát nem tudom… Erre biztos be kellett volna gerjednem, én inkább zavarba jöttem. Engem ne basszon meg senki. Én szeretkezni akartam. Persze semmi önbizalmam nem volt, így nem küldtem el a picsába, hanem belementem, és kíváncsian vártam a nagy élményt. És vártam… és vártam…

Miért hiszik azt a faszik, hogy ha kipréselik belőlünk a levegőt, és ettől nyögünk egyet, az az orgazmus?! Miért gondolják azt, hogy istenek az ágyban, amikor azt se tudják, hova kell nyúlni? És mi miért nem merünk szólni? Ő elégedetten lefordult rólam, én meg szégyenlősen takargattam magam.

Próbáltam megmagyarázni magamnak, hogy ez teljesen oké, és hogy nem kell mindig orgazmus. Biztos bennem van a hiba. A többi lány tuti elmegy ettől. Velem nem stimmel valami. 

Nem vagyok prűd, esküszöm. De nem akarom ezeket a helyzeteket a lányomnak. Meg azt se, hogy a pornóból tanuljon, és azt higgye, az élvezet csúcsa az, hogy egy fasszal csapkodják az arcát. Leírni is rémes. Azt akarom, hogy ismerje a testét. Hogy magasak legyenek az elvárásai. Hogy neki legyen önbizalma. Hogy neki legyen jó. 

Azt akarom, hogy az oktatás része legyen a felvilágosítás, méghozzá olyan formában, ahogy ezt ezek a gyerekek megértik, ne úgy, ahogy a bioszkönyben leírták ötven évvel ezelőtt. Hogy ne kelljen pironkodni. Hogy ha már egy pornónagyhatalomban élünk, a szex ne legyen tabutéma.

Hogy a lányok tudják, mi kell nekik, és ne féljenek azt elvárni. Hogy a fiúk megtanulják, hogy kell ezt úgy csinálni, hogy a partner ne a sarkokat számolja közben unalmában. 

Van egy lányom. Gyönyörű. És én annyira féltem őt. Nem akarom, hogy a saját bőrén tapasztaljon meg mindent, ahogyan régen én. Azt szeretném, hogy legyen tananyag a jó és biztonságos szex. Ha máshova nem fér be a szoros Nemzeti alaptantervbe, akkor, mondjuk, legyen téma erkölcstanon. Ha azt szeretnék, hogy halomszámra szüljék gyerekeink a magyar utódokat, akkor ez lenne a minimum. 

AK

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images