25 pillanat, ami meggyőzött: odavagyok Lisszabonért! – Utazz Portugáliába fotósunk, Csiszér Goti képein keresztül
Csiszér Goti fotósunkkal talán te is találkoztál már valamelyik Hello, WMN! vagy SzuperWMN-rendezvényünkön: ő az, aki szinte észrevétlenül suhan a színpad egyik sarkából a nézőtér távoli pontjáig, bekukkantva a backstage-be is, hogy képeivel a lehető legpontosabban visszaadja az esték hangulatát azoknak, akik nem tudtak eljönni, vagy ott voltak, és újra felidéznék az eseményt. Gotinak nemcsak munkája, de hivatása és szenvedélye is a fotózás, mellette pedig az utazás az egyik kedvenc időtöltése. Ám ő ilyenkor sem bújik ki a bőréből, kihasználva a gyors időjárásváltozás különleges fényeit, elmerülve a város szépségeiben, most megmutatja nektek is, miért szeretett szenvedélyesen bele Lisszabonba. Utazzunk együtt Portugáliába – Csiszér Gotival.
–
Február 13-ra szóló repülőjegyeket kaptam tőle. A dátum ne tévesszen meg senkit! Véletlenül esett épp Valentin-napra a választása. Már a szerelmünk hajnalán, konkrétan, a második hónapjában tisztázta velem, hogy hülye amerikai ünnepeket nem ünnepel, és reméli, én sem, ugye? Ekkor gyorsan visszatuszkoltam a garfieldos-szívecskés lapot a könyvek közé, amit cirka 20 éve elő sem vettem.
Igyekszünk minden évben elutazni pár napra, sokszor ez az ajándékunk egymásnak. Általában ő lep meg engem.
Emlékszem, első együtt töltött születésnapomra kaptam tőle három gyönyörű könyvet különböző tájakról, és kérte, válasszam ki, hova szeretnék menni.
Ettől egyébként melyik nő nem olvadna el? Az utazások folytatódtak a gyerekek után is, volt hogy évekig a soproni Lővérekig jutottunk, de most Lisszabont választotta. Nem mondom, hogy megdobbant a szívem a hír hallatán, valahogy nem éreztem, magamban a nagy lelkesedést, sem kíváncsiságot. Aztán, amikor megérkeztünk este nyolckor, megcsapott az a finom tengeri levegő, ami összetéveszthetetlen mindennel, vegyülve a haléttermekből áradó illatokkal, és végigtaxiztunk a városban, majd megálltunk egy pici zsákutcában az óvárosban, ahol a gyönyörű kicsi hotelünk volt. Éreztem, hogy valami csoda történik velem.
Még soha egyetlen városnál nem éreztem, hogy itt tudnék élni, de Lisszabon magába szippantott.
Van itt minden, mi szem szájnak ingere, számomra olyan ez a város, mintha összeolvasztották volna Triesztet, San Francisco-t, meg, mondjuk, a hatodik kerületet, na, jó, és egy ici-pici Párizst. A házakon a minták, az ódon villamosok, a hatalmas terek, a szűk utcácskák, a modern épületek, az éttermek, bárok, kávézók után újabb éttermek, bárok és kávézók, teli kedves emberekkel.
Ami még külön érdekessé teszi a hangulatot, hogy a hosszú hétvége alatt üldögéltem egy szál pólóban kávézva, de volt, hogy téli kabátban volt komfortos. A hirtelen időjárásváltozás külön jót tesz a fényeknek, amik szintén lenyűgöztek. Egy mini kompakt gépet vittem csak, mert a férjemnek az a meglátása, hogyha a profi felszerelés nálam van, akkor az egész áldott nap a fotózásról szól, ő pedig, mint egy sherpa, cipelheti utánam a „dögnehéz” cuccomat, amiből köszöni, most nem kér. Így maradt a kisgép és telefonom. Szóval a fotók nem profi géppel készültek, de talán átadják Lisszabon és fantasztikusan festői környékének hangulatát. Tudom, hogy most nincs itt az utazás ideje, de ha újra lehet...
A képre kattintva további mozaikos fotóban gyönyörködhetsz!
Csiszér Goti – Goti Photography
Lisszabon nemcsak a fotósokra van nagy hatással, hanem az újságírókra is. Both Gabi korábbi beszámolóját szintén sok-sok képel ITT olvashatjátok.
