Marcsi: Hálás vagyok a gyerekeim ovijában és bölcsijében dolgozóknak, hogy mindig minden körülménytől (otthoni, munkahelyi, bármilyen egyéb) függetlenül a küszöböt átlépve ugyanolyan töretlen figyelemmel, lelkesedéssel és szeretettel fordulnak a fiaim felé. Ezek az évek az életük alapjait adják – köszönöm nekik egytől egyig a gyerekeimmel eltöltött idejüket. Köszönöm, hogy amíg dolgozom, a fiúk a lehető legjobb helyen lehetnek, biztonságban és törődésben, egyfajta „kibővített családban” (Mukimaci Családi Bölcsőde és Meseház Óvoda, Süni csoport).

Natasa:

Hálás vagyok a Lekvárhegy bölcsi csodás gondozóinak, élükön Marcsival, hogy amikor a kisfiamhoz szólnak, az olyan, mintha én szólnék, és amikor megölelik őt, az olyan, mintha én ölelném, amikor pedig új dologra tanítják, végtelen anyai türelemmel teszik.

Csilla: Hálás vagyok az ovinknak a családias környezetért, azért, hogy akkor is nagyon figyelnek a gyerekekre, ha ez néha nehéz… Annyira szem előtt tartják a gyerkőcök egyéni igényeit, hogy az számomra néha már hihetetlen. Mindig szólnak mindenről, akkor is, ha jó dologról van szó, akkor is, ha fejlesztendőről.

A miénk a világ legtündéribb óvónője, aki sajnos egy év múlva nyugdíjba megy (így is mindig tanul, fejleszti magát, minden gyerekkel megpróbálja megtalálni a közös hangot).

A fiam biztosan szeretettel fog visszagondolni ezekre az évekre, én pedig nem tudnék jobb helyet elképzelni neki.

Dóri: Hálás vagyok az óvó és dadus néniknek, amiért SZERETIK a gyermekemet (Vecsés Bálint Ágnes Óvoda, Kukori csoport: Zita, Ica és Évi).

Ibolya: Nagyon hálás vagyok a Damjanich utcában lévő ELTE Gyakorló Óvoda dolgozóinak. A gyermekeimet mindennap egy olyan közegben hagyhatom, amelyben elfogadják őket egyéniségeknek. Mindig, minden körülmények közt a rájuk bízott gyerekek jólléte, fejlődése a céljuk. Maximális figyelmet, szeretetet, fejlesztést kapnak az óvodásaik. Az óvónők, Csilla és Eszter szavai, kérései a lányom számára fontosak, mérvadók. Csilla nénitől a folyamatos anyáskodást látja, miatta határozta el, hogy óvó néni lesz. Az óvoda megtanította neki a fogyatékkal élők elfogadását, az emberek különbözőségét.

Csilla és Eszter mindig partnerként tekintettek ránk, szülőkre, együtt találjuk meg a megoldásokat a problémákra.

Saci beszédfogyatékos, jövőre iskolás lesz, életének egy fontos szakaszában csodálatos szakemberek szerették, fejlesztették, támogatták őt, engem, minket. Köszönöm!

Rita: Hálás vagyok a bölcsis gondozóknak és dadusoknak, hogy mindennap biztonságban érzem a kisfiamat, amíg dolgozom.

Viktória: Hálás vagyok a Homoktövis Bölcsőde dolgozóinak, közöttük Diának és Andinak, hogy szeretik a gyermekemet, és biztonságban tudhatom őt, amikor reggel elbúcsúzom tőle. Hálás vagyok az odafigyelésért, a töretlen lelkesedésért, a rendkívüli figyelemért, a tanácsokért, a fejlesztésekért, az extra programokért. Nagyon hiányoznak most a lányomnak. 

Éva: Hálás vagyok a Komlói Kökönyösi Óvodának a sok szeretetért, megértésért, figyelemért, amit kapunk tőlük. Hiányzik a Csibikék csoport, mert fantasztikusak az ott dolgozók.

Réka: Nagyon hálás vagyok a Zuglói Meseház Óvoda Egressy úti telephelyének, mert olyan szeretettel és türelemmel veszik körbe a sima és a fordított gyerekeket is, hogy mi, szülők csak pislogunk. Minden héten kitalálnak valamit, még így, karantén idején is kapjuk a gondolatébresztő feladatokat, megy az online gyógypedagógia és logopédia, az egyik óvó néni pedig minden héten gyerekjóga-videót vesz fel a gyerekeknek (mert eddig minden héten tartott nekik az oviban). Van Alma csoporttalálkozó a Zoomon, szóval érezzük, hogy igazán törődnek velünk a távolból is.

Anna:

Samu, az egyetlen ovisom most mondja: azért hálás, mert tud játszani a többiekkel, az óvó és dadus néniknek pedig azért, hogy mindenben segítenek. Én meg azért, hogy úgy szeretik a gyerekeimet, hogy biztonságban érzem őket, és külön üzenet Marcsi dadusunknak, hogy gyorsan gyógyuljon meg, nagyon szeretjük.

Anita: Hálás vagyok a kabai Napsugár ovinak és az óvó nénijeinknek, dadusainknak (Erikának, Emmuskának, Marikának, Pirike néninek és Emesének), hogy mindig olyan nagy szeretettel fordulnak a gyerekeim/gyerekek felé! Köszönöm nekik, hogy figyelnek, tanítanak, nevelnek! Köszönöm a tanácsokat, ötleteket a kialakult helyzetben is. Köszönöm, hogy még most is figyelemmel követik az ovisaik életét. Köszönöm, hogy vannak! Nagyon hiányzik a Bagoly csoport jó hangulata!

Dóra: Hálás vagyok a gyömrői Arany ovinak azért a mérhetetlen szeretetért és türelemért, amivel a gyerekek felé fordulnak. Figyelnek rájuk, tanítják őket, figyelembe veszik az egyéniségüket. Ja, és a humoruk is nagyon rendben van. Rozika néni, Zsuzsa néni és Barbi néni egy igazi angyal, akikre a legnagyobb bizalommal hagyom a lányomat, aki miattuk (is) imád oviba járni.

Lilla: Hálás vagyok a józsefvárosi Mesepalota tagóvoda Kipp-kopp csoportjában az óvónőknek és a dadusnak, hogy elfogadták Sámit olyannak, amilyen.

Türelemmel és szeretettel fordultak felé, elnézték neki kiscsoport elején a pelenkát, a dührohamokat, hagyták, hogy külön szobában aludjon egyedül, amikor még nem viselte el a sok gyereket egy rakáson. Hagyták, hogy külön asztalnál egyen egyedül, adtak neki margarinos kenyeret ebédre, amikor öklendezett az ebédtől, és fél évig folyamatosan ölben ringatták, hogy megnyugtassák.

Egy év alatt elérték, hogy megnyíljon, beilleszkedjen, elkezdjen a gyerekekkel barátkozni.

Adrienn: Az újpesti Aradi Bölcsőde Süni csoportjáért vagyok hálás, mert nem hittem a bölcsi intézményében, de minden szempontból megváltozott a véleményem, amióta a kislányom oda jár. Olyan szeretettel és mosollyal gondoskodnak róla, hogy nem is csodálom, hogy reggel siet befelé. Hálás vagyok az Aradi Óvoda Pillangó és Kisvakond csoportjáért is, mert mindig odafigyelnek ránk, szülőkre is, soha nem kell kételkednem abban, hogy jóindulattal, szeretettel fordulnak a gyerekeim felé. A nagyfiam csoportjából most is jól látható, hogy milyen szintű és minőségű szeretet van a gyerekek között, és ehhez az alapot biztosan a kiváló óvodai háttér adja nekik.

Luca: Hogy nagyon szeretik és vigyáznak a kisfiamra, amíg rájuk bízom őt.

Anna: Jelen pillanatban azért vagyok hálás, mert megpróbálják ebből a helyzetből is kihozni a legtöbbet. Folyamatosan gyártják a videókat a gyerekeknek, énekelnek, mesélnek, kísérleteket, játékokat küldenek. Múlt héten minden gyereknek személyre szóló levelet írtak (kb. száz gyerekről van szó!). Már nagyon várjuk, hogy megérkezzen a miénk. Húsvétkor színes tojásokat lehetett vinni egy dobozba az ovi elé, és az ovi udvarán feldíszítettek egy fát a sok tojással.

Noémi: Én egyfolytában áradozom a mi ovinkról. Integráló ovi, vannak SNI-s és gyermekotthonos gyerekek is, itt, a Rózsadomb közepén. Tele vannak szeretettel, odafigyeléssel.

Az igazgató az összes gyereket név szerint ismeri, tud róluk mindent. Egyszerűen olyan az ovi, ahova én is szeretnék járni, tényleg. Családias az egész, jó a hangulat, jó a kommunikáció is.

Ha lenne kisgyermeknevelői ambícióm, már ott dolgoznék. És a szülők is abszolút összetartanak.

Hella: A lányom már nem megy vissza a bölcsibe… oviban kezd szeptembertől. Megszakad a szívem, mert ez a gyerek nem szeretett bölcsibe járni, hanem imádott! Még karácsony napján is bölcsibe akart menni. Mert az volt az ő csodás magánélete! Zsuzsival, Zsuzsával, Jukkával és Krisztivel, az igazi szupercsapattal és a pajtikkal. Emma Zsuzsijának hálás vagyok önmagáért, a személyiségéért. A rendkívüli türelméért és stabilitáséért! Benne minden megvan, ami bennünk itthon nagyon hullámzó. Mindig szeretettel gondolunk majd rá! Mindig. (XIII. kerületi „Boribon” Bölcsőde, 2-es csoport)

Éva: Nagycsoportosok lettek az ikreim, amikor úgy döntöttünk, ott hagyjuk az óvodát, mert a közeg egy érzelmileg zsaroló borzadállyá változott. Nagyon féltünk a váltástól, de felesleges volt. Az új óvó nénik valami fantasztikusak. Kitárják a karjukat, a fiúk pedig szaladnak az ölelésbe, simogatásba, puszikba. Mindig leguggolnak hozzájuk, nem nyomnak le semmit a torkukon, egy hangos szó sincs, a légkör meleg és puha. Az igazgatónő, aki aktív tagja a mindennapoknak, igazi tyúkanyó, aki a gyerekeim mellett az én lelkemet se felejti el soha babusgatni.

Egyfolytában ölelni akarom, amit ő érzékel és viszonoz. Annyira csodás. És mivel ő ilyen, a többiek is. Egyszerűen ez a mentalitás itt teljesen természetes. Hagyják a gyerekeket kiteljesedni. Az ikrek kisimultak lettek. Mindössze egy röpke hét után.

Nehéz volt a kezdés, az egyik kisfiam piszkosul tartotta magát a megszokotthoz. Kiabált, ordított, zokogott, dacolt, ellenkezett, tiltakozott, érzelmileg zsarolt, bevetett mindent. „Vágyom vissza a régi oviba” – mondta sokszor. Ő odafelé sírt, én hazafelé. Meséltem a kiborulást az óvó néninek. Kata erre leguggolt hozzá, megsimogatta, és azt mondta: „És ennek ellenére milyen bátor voltál, hogy eljöttél.” Dani egyből nyúlt öt centit a büszkeségtől. És azóta mindennap. Napról napra. Itt áradó szeretet van. Hangos szót, ideges gyereket nem látni. Ez az új hely a béke szigete, egy oázis, a legjobb, ami történhetett velük. Őszinte hálát érzek, amelyet fogalmam sincs, hogyan fogok viszonozni (Csillebérci Cseperedő Óvoda).

És végül én azért vagyok hálás, amit az első gyerekem minicsoportos jelentkezési lapjára írtam, egyetlen elvárásként: szeressék a gyerekemet annyira, amennyire csak lehet szeretni egy olyan gyereket, aki nem a sajátod. A lányaim óvodája (Bilimbo Naphegy) ezt szerintem még most, a karantén idején is túlteljesíti: az ovi minden dolgozója, a vezetőtől a dadusig jobban szereti őket, úgy, mintha kicsit minden ovis az ő gyerekük lenne.

Ahogy a kisebb lányom mondta: „Az óvó néniknek az a munkájuk, hogy megölelgessenek, ha szomorú vagyok.”

Az óvó néniknek, óvó bácsiknak, bölcsis néniknek és bölcsis bácsiknak TÉNYLEG ez a munkájuk. És én, bevallom őszintén, alig várom, hogy ne csak virtuálisan tudják végezni (pedig nagyon sokan köztük még így is profik).

Tóth Flóra

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images