A Times szeptemberi számában a mindenki által vágyott siker titka után járt Charlotte Alter. A riporter egy egészen egyedi nézőpontból kutatta a kérdést, kilenc családdal készített mélyinterjút. Charlotte kizárta a kutatásból azokat a testvérpárokat, akik ugyanazon a területen váltak sikeressé – mint például a híres teniszpáros Williams-nővéreket, és azoknak a nagy dinasztiáknak a leszármazottait, akik eleve beleszülettek a hírnévbe és a csillogásba.

A siker nyers és lecsupaszított forrására volt kíváncsi, arra, hogy milyen társadalmi- és környezeti tényezők hatottak azokra a családokra, akiknél mindegyik gyerek objektíve is sikeres felnőtté érett. Az vizsgált családok közül több is elég nagy szegénységben élt, és olyan gyerek is akadt, aki már korán megtapasztalta az élet mulandóságát. A Wojcicki-nővérek közül ketten a tudomány és technológiai területen értek el sikereket; míg Janet a tudományos orvosi pályán érvényesült, addig Susan jelenleg a YouTube ügyvezető igazgatója, harmadik testvérével, Anne-nel közösen pedig megalapított egy genetikai kutatóintézetet.

Gino Rodriguez a lányaival. Később: Rebecca, kórházigazgató, Gina színésznő, Ivelisse közgazdászként egy befektetőcég társtulajdonosa lett. (Forrás: Times)
Gino Rodriguez a lányaival. Rebecca, kórházigazgató, Gina színésznő, Ivelisse közgazdászként egy befektetőcég társtulajdonosa lett. (Forrás: Times)

Az Antonoff-testvérek közül az egyik híres divattervező lett, míg a másik a zeneiparban találta meg a számításait. A három Simmons-fivér közül az egyikből híres rapper lett, a másik megalapította a Def Jam lemezkiadót, harmadikuk pedig festőnek állt. És ott vannak még a Dungey-nővérek, a Srinivasan-testvérek, Emanuelék, Linék és Gayék. Elsőre ismeretlennek tűnő nevek, amelyek mégis ismerős arcokat takarnak.  

Kilenc család, 24 sikeres gyermek, hat közös pont. Ezt vesszük most végig – ha úgy tetszik, a siker titkát a Times kutatása szerint.

1. Bevándorló szülők

„Nagyfokú tudatosságra volt szükségünk ahhoz, hogy a gyerekek be tudjanak illeszkedni a közösségbe, mert eléggé kilógtunk a sorból.” A Srinivasan-család egyszerre gondoskodott arról, miként ápolják a gyökereiket, és tanulják meg az amerikai szokásokat. Így egyszerre került az asztalra a pizza és hot-dog, dosas és a pakoras. Miközben az indiai ihletésű nappaliban ment a baseball-meccs, ünnepelték a „Krishmas-t”, azaz a család által kitalált hindu karácsonyt. Teljesen természetes volt a testvéreknek, hogy segítsenek a szüleiknek. A zsebpénz fogalma nem létezett a családban, helyette mindenki közös kasszán volt, amiből bármelyikük vehetett annak tudatában, hogy annyival kevesebből gazdálkodhatnak a többiek. Ilyen módon megtanultak felelősségteljesen bánni a pénzzel, figyelmesnek lenni egymással és előre tervezni. Sri ma már az amerikai legfelsőbb bíróságon dolgozik, Srija vezető beosztásban helyezkedett el az egészségügyben, míg Srinija a Yahoo egyik legelső alkalmazottjai között volt.

A Srinivasan-testvérek akkor és most. Srinija a Yahoo alapcsapatának a tagja. Sri az amerikai fellebbviteli bíróság tagja, Srija San Mateo megye egészségügyi központjának vezető helyettese. (Forrás: Times)

A kultúrák keveredését és a hagyományok ápolását a többi család is fontosnak tartotta. Ugyanakkor a Gay-család nevelési felfogása a Srinivasan-család szöges ellentéte volt. Ők arról számoltak be, hogy az lakóközösségük első fekete bőrű családjaként sokkal nehezebb volt számukra a beilleszkedés, mint Srinivasanéknak. „Számunkra a siker és a teljesítmény nem választás kérdése volt. Hanem alapvető elvárás" – mesélték a Times-nak. „Jó jegyeket hozni nem egy különleges figyelmet érdemlő dolog volt. Senki sem kapott egy arany csillagot a generálistól az ötösökért” – utaltak a gyerekek az édesapjukra. Kiemelkedésüket abban látták, hogy az a munkamorál, amit magukkal hoztak Haitiról, megkülönböztette őket a többiektől: „Minél szegényebb országból származol, annál többet kell dolgoznod” – tették hozzá.  

A Gay-család. Michael mérnök, Roxane író és a New York Times szerzője, Joel megújuló energiaforrásokkal foglalkozó vállalkozást alapított. (Forrás: Times)

2. Pedagógus szülők

A Srinivasan és Gay-családtól messze, az ország másik részében a Wojcicki-család épp kerti partit tartott egy rakás elméleti fizikus társaságában. Első blikkre akár hátránynak is tűnhetne, hogy a gyerekek a szülők „kocka” fizikus barátaik között nőttek föl – de valójában nem az volt. A Wojcicki-lányok a környezet hatására idejekorán megtanultak bátran kérdezni, ők pedig cserébe megtanították a fizikusoknak, hogy ne hordjanak csúnya nyakkendőket – mesélték a lányok nevetve. „Egy rakás akadémikus mellett nőttünk fel, és ez azt a fontos képességet adta nekünk, hogy nem tudunk zavarba jönni. Sosem gyűr maga alá az az érzés, hogy: ó, ez az ember nagyon fontos lehet, én sosem tudnék a nyomdokába lépni.'”  

A Wojcicki-nővérek. Janet járványokkal foglalkozó szakértő, Susan a YouTube ügyvezetője, Anne egy genetikai kutatóintézet alapítója. (Forrás: Times)

Édesanyjuknak, aki tanárként és animátorként dolgozott, szent meggyőződése volt, hogy a gyermekek legtermékenyebb időszaka nullától-ötéves korukig tart, így olyan saját játékokat talált ki nekik, amelyekkel a lányok már totyogós korukban elkezdtek megtanulni írni, olvasni és számolni.

A kilenc vizsgált család közül a legtöbbre jellemző volt, hogy korán önállóságra nevelték a gyerekeket, nem várták meg a „tudással” az általános iskolát. Akárcsak a Srinivasan vagy a Wojcicki-család, többek is már korán játékos módon felelősségre nevelte a gyerekeket. Az Emanuel és Simmons-fivéreket pedig szó szerint az utca nevelte meg. És bár a két tapasztalás típusa önmagában eltér, mindannyian úgy gondolják, hogy a korai kihívások megtanították őket az önálló és a gyors döntésekre.

A Dungey-nővérek édesanyja iskolában tanított. A lányok korán megtanultak írni, olvasni, számolni. Merrinből színésznő lett, Channing az ABC-csoport első afro-amerikai elnöke lett. (Forrás: Times)

3. Közéleti aktivitás

Szinte mindegyik családban jelen volt a politikai – vagy inkább közéleti – aktivizmus valamely formája. Noha egyik családfő sem töltött be fontos politikai pozíciót, a véleménycsere, a közéleti témájú beszélgetések mindennaposak voltak otthon. Mindegyik család kiállt a számukra, a helyi közösségük számára fontos változásokért, akár egy park felújításról, akár oktatásról vagy emberi jogokról volt szó.

Az Emanuel-fivérek, balra az egész család. Jobbra: Ezekiel tanszékvezető egészségügyi szakember, Rahm Chicago polgármestere, Ari Hollywood-i ügynök (Forrás: Times)

„Ha nem mentünk az aktuális tüntetésre, akkor anyu a tüntetést hozta haza” – mesélték az Emanuel-fivérek arról, hogyan pecsételte meg életüket édesanyjuk példája, aki emberi jogi aktivistaként dolgozott. A fiúk ebből azt tanulták meg, hogy az emberek hatással lehetnek a világ dolgaira, véleményükkel aktívan részt vehetnek a dolgok alakításában. „Nem szükségszerű persze, de fontos tudni, hogy a világ képes a változásra, és a mi felelősségünk, hogy tegyünk egy próbát a változásra" – mondták a Times újságírójának. 

4. Uralkodni a káoszon 

Míg egymással folyton harcoltak a testvérek, a szüleikkel kevés konfliktusuk volt – hangzott el az egyhangú vélemény mindegyik családtól. A Wojcicki-nővérek imádták legkisebb testvérüket Anne-t zrikálni, a Gay-fivérek pedig berakták kisöccsüket egy kosárba, és legurították a ház lépcsőjén.  Ezeket a meccseket egymással játszották le, nem pedig a szüleikkel. Az erőszak más formában is felütötte a fejét néhány családban. Sem az Emanules-család, sem Simmonsék nem óvták túl csemetéiket. Mivel rossz környéken nőttek fel, tisztelték az utca törvényét, a szülők pedig hagyták, hogy megkapják az első pofonokat.

A Simmons-testvérek: Rev Run zenész, műsorvezető, Danny expresszionista festő és philantrópus. Russel, a Def Jam kiadó társalapítója és zenei mogul. (Forrás: Times)

Simmonsék története a többi családénál is durvább. A gyerekek számára szinte mindennapos volt, hogy erőszakkal és bűnözéssel találkoztak. Queensben nőttek fel, ami akkoriban híres drogelosztó központnak számított. Előfordult, hogy egyik testvérük bedrogozva érkezett haza, és erőszakosan viselkedett. Danny sokáig heroinfüggő volt. Később heroinfüggő multimilliomos. Mára viszont sikerült szakítania a deviáns énjével, és lassan egy évtizede tiszta. Amellett, hogy híres experimentális festővé érett, saját alapítványával hátrányos helyzetű fiatalokon segít. Elmondása szerint, amit Queensben tapasztalt, az sokat segített neki továbblépni a nehéz helyzeteken. A környék, ahol felnőttek, motiválta őt a kitörésben. „Látni mások tragédiáját előretol téged" – fogalmazott.

5. Lecke a halandóságról 

Mindegyik család gyerekei viszonylag korán találkoztak a halállal. A kilenc család közül az Antonoff-testvéreket érte a legsúlyosabb családi veszteség. Harmadik testvérük tizenhárom évesen elhunyt agydaganat miatt. A Rodriguez-család szeme láttára lőtték fejbe unokatestvérüket. A Simmons-testvérek szomszédaikat és barátaikat veszítették el a folyamatos drog és bandháborúkban. Rahm Emanuel pedig halálközeli élményt élt át egy súlyos fertőzés következtében. Shia Antonoff a harmadik gyermek elvesztése után szinte mindent megengedett az életben maradt gyerekeknek, piercinget csináltathattak, ha akartak, lóghattak a suliból, nem ragaszkodott ahhoz, hogy egyetemre járjanak. Mindezek ellenére mindkét gyermekéből sikeres ember lett felnőtt korára. „Volt egy beteg gyermekünk, aki végül elhunyt. Úgyhogy azt gondoltam, legyünk tisztában azzal, hogy valójában mi fontos az életben. Arra az útra kell rálépni, azokra a dolgokra koncentrálni, amelyek boldoggá tesznek" – mondta.  

Az Antonoff-testvérek. Jack Grammy-díjas zenész, Rachel divattervező. (Forrás: Times)

6. Szabadtartásos gyermekkor

A mélyinterjúk során egybecsengő vélemény volt, hogy a gyerekek nagyobb szabadságot élvezhettek kortársaiknál. Olyan is előfordult, ahol ez egészen szélsőséges mértéket öltött. A Lin-családban a szülők például azt a szabályt hozták, hogy a gyerekeknek nem kell olyat csinálniuk, amit nem szeretnének. Szüleik egyetemen tanítottak, így a gyerekek gyakorlatilag az egyetemi kampuszon nőttek fel. Ha nem az egyetem kertjében írtak verseket, akkor a kerámiastúdióban lógtak. A szülők még az iskolai éveik alatt sem korlátozták őket. Sőt, olyan iskolába járhattak, ahol ők oszthatták be az idejüket.

A Lin-család. Jobbra Maya, aki például a vietnami veteránok emlékművét is tervezte, Tan költő és író lett. (Forrás: Times)

Az Antonoff-testvéreknek közben szülői engedélyük volt arra, hogy lógjanak, ha úgy tetszik nekik. Az Emanuel-testvéreket is szabadjára engedték, a hatéves Ezekiel (Zeke) például négyéves öccsével egyedül buszozott be Chicagóba. Az ötéves Susan Wojcickire pedig rábízták négyéves húgát. Az engedékenység és a szabadság nemcsak fizikai értelemben volt jelen a legtöbb családban, hanem szellemi szinten is. Egybehangzó tapasztalatként számoltak be a gyerekek és a szülők arról, hogy minél korábban tanulnak meg olvasni, annál jobban olvasnak a sorok között, minél korábban ismerik meg a matematikát, annál könnyebben fogják kezelni később a pénzügyi dolgokat. 

„Nem érheted el valaki más céljait. Neked a saját céljaidat kell elérned” – zárta le a beszélgetést a Rodriguez-lányok édesapja. Ezt jelenti az, hogy „Meg tudom, és meg fogom csinálni” – így, tárgy nélkül, egyértelmű irány nélkül. Csak úgy, az ösztönzésért, önmagáért.

Forrás: ITT. 

Szőcs Lilla