-

Tény és való, hogy a szekrényemben még mindig több olyan ruhadarab van, ami arra vár, hogy újra a régi formámba kerüljek. Közben rájöttem, mennyire igaza van Fiala Borcsának, amikor azt mondja, hogy amit huszonévesen kövérnek gondolunk (például a 36-os seggemet a fehér gatyában), arra ma inciri-finciri egérkepopóként emlékezünk, méghozzá homályos szemmel.

Régen, i.e. – időszámításunk előtt tényleg vékonyka voltam, de ezt a jóistennek se voltam hajlandó látni akkor. Az 54 kilómmal úgy fogyókúráztattam magam, mintha az életem múlna rajta. Igaz, ehhez kellett egy (nem túl kiegyensúlyozott) párkapcsolat is, amiben egy (nem túl kiegyensúlyozott) maximalista fazonnal tengettem a mindennapokat, aki minden egyes alkalommal „lemalackázott", amikor nem salátát rendeltem almamaggal.

Most 69 kiló vagyok, és amikor belenézek a tükörbe, akkor egy olyan nőt látok, aki szép. Puha és kemény egyszerre, de van még belőle mit faragni, viszont meg lehet fogni, mert ráadásul stabil is.

Legalábbis úgy áll a földön, hogy például az ilyen maximalista flótások nem rengethetik meg önmagával kapcsolatban (sem).

Viszont ezeket ma már nem tenném meg magammal:

1. Nem zabálnék cukrot ész nélkül

Régen nem telt el úgy egyetlen nap sem, hogy ne ettem volna meg legalább egy süteményt, desszertet, csokit, cukorkát, karamellt, tutti-fruttit, Raffaellót, kávéskekszet, és/vagy bármit, csak édes legyen-t. A múlt héten taxival mentem haza valahonnan, és a sofőr annyira aranyos volt, hogy a kezembe nyomott egy lengyel bocis karamellt. Én meg elmosolyodtam, illedelmesen megköszöntem, és a zsebembe tettem azzal a gondolattal, hogy „ezt én nem fogom megenni, barátocskám, hiába a kedves szándék.”  Irtó jó érzés volt őszintén ezt gondolni.

2. Nem élnék „nemi életet" többé az indiai kaja oltárán

Merthogy azt csináltam, ITT a bizonyíték időszámításunk előttről. Ti is láthatjátok, de én sem hiszem el. Azt vettem észre, hogy az ízek annál sokkal izgalmasabbak, hogy elnyomjuk őket brutális és csípős fűszerekkel, az alapanyagok tiszta és egyértelmű íze éppen elég jó ahhoz, hogy elfogyasszuk, ráadásul sokkal több kísérletezési lehetőséget fedeztem fel. Az az igazság, hogy nem nagyon kívánja már a gyomrom a túlfűszerezett kajákat.

3. Nem akarnék tespedni 

Pedig egész életemben tespedtem, szinte sosem sportoltam, nem is volt rá annyira szükségem, legalábbis látszólag. De amikor reggel hétre megyek edzésre, és négyszer egy héten ott vagyok, becsületesen végignyomom, kalóriát is égetek, arra őszintén büszke vagyok. Nem tudom elképzelni a heteimet az aktív mozgás nélkül. Csodás látni, hogyan fejlődöm és erősödöm, hogyan leszek napról napra fittebb, gyorsabb és könnyebb mozgású.

Arra a kérdésre pedig, hogy képes lennék-e megint elhanyagolni magam, nem odafigyelni arra, hogy mit eszem, és mennyit mozgok, azt válaszolnám: nem tudom elképzelni.

Szentesi Éva

Bodon Judit, a NoSalty dietetikusa erre a hétre 50 gramm szénhidrátot tartalmazó egytálételeket hozott Szentesi Évának. KATT IDE!

A cikkben szereplő kép a szerző tulajdonában van.