Ha a gyerekek háziállatért nyígnak, akkor szegény szülő, akinek már amúgy is épp elég púp van a hátán, ilyenkor rendszerint vad halasztgatós taktikába fog. Persze, persze, édes öregem, lesz kiskutya, kiscica, komodói varánusz és szirti sas, amint egy kicsivel nagyobb leszel. (Értsd: amint kirepültél a fészekből, és a kis szőrmókról egyedül neked kell gondoskodod.) A halasztgatós taktikában egyébként Nóri barátnőm a feketeöves mester. Egyik karácsonyra a háziállatka után vágyakozó csemeték kaptak egy ketrecet – üresen. Következő évben már faforgács is került bele, majd egy újabb esztendő elteltével itatót is kapott a jövendőbeli tengerimalac, akinek akkor még a dédszülei sem látták meg a napvilágot.

Nálunk is eljött a menetrendszeri nyüstölés, amit eleinte néhány uncsi hallal igyekeztünk elfojtani, de ez csak ideig-óráig sikerült.

Hiába, a lazacponytokat sem megsimogatni, sem idomítani (sem khm, megenni...) nem lehet. Végül két teljes évnyi menekülés után beadtam a derekam, és lett egy kutyánk.

Ezek után viszont nekem már csak egy kérdésem maradt: mi a fészkes fenéért vártunk ezzel ennyit? Szóval: ha te most épp a gyereknevelés hezitálós fokán tartanál, akkor talán segít, ha elmondom, miért is volt életem egyik legjobb döntése Böbe kutya beszerzése.

1. Egy falka része lettem

Harminc éve lakom a környéken, és tíz éve ugyanabban a házban. De be kellett látnom, hiába vagyok egy bratyizós nő, alig ismertem valakit korábban a környéken. Viszont két nappal azután, hogy örökbefogadtuk az ebet, összefutottam a szomszéddal – vele előtte nyolc évig (maximum) a hűvös fejbiccentésig jutottunk –, akiről ekkor kiderült, hogy szintén kutyás. Ez két éve volt, azóta közösen kijártuk a kutyasulit, rengeteget sétáltunk és dumáltunk, a gyerekeink pedig rendszeresen együtt lógnak. Ugyanígy lett egy csomó (négy- és kétlábú) ismerősöm Óbudán, és a Margit-szigeten is. És annál tényleg kevés boldogabb pillanat van, mint amikor reggel hétkor őszinte lelkesedéssel szalad feléd az öreg zsemleszínű vizsla egy kis hátvakargatásért, mert már száz méterről kiszúrt, hogy te vagy az.

2. Rendszeresen mozgok

A legerősebb ellenérve a kutyatartásnak a kötelező sétáltatás szokott lenni. Szerintem viszont épp ez a legnapfényesebb oldala. Már előző este örülök, hogy másnap kora reggel kocoghatok vagy battyoghatok (hangulattól függően) a kutyával.

Ilyenkor támadnak a legjobb ötleteim, végre zavartalanul gondolkodhatok, kiszellőztethetem a fejemet. Ha valamiért haragszom, az fél óra múlva köddé válik. És a táj... Legyen ősz, tél vagy tavasz, a sziget, a Duna-part, vagy a környékbeli kis utcák, mindig találok valamit, ami olyan gyönyörű, hogy egy cseppet sem bánom, amiért nem otthon döglök a kanapén helyette.

 

3. Kisimultak a gyerekeim

A konfliktusok messze hamarabb kicsavarodnak, ha a vitához egy aggódó, farokcsóváló kiskutya asszisztál. Az erősen serdülő leánygyermekem is egy fokkal kevésbé szplínes, amióta itt van velünk Böbi. Hiszen lehet, hogy az egész világ az ellensége, mindenki utálja, meg ő is utál mindenkit, de ez alól a Böbe azért kivétel. Hisz képtelenség rásütni a bakfisgyűlöletet, amikor még a feje is mozog, olyan nagy elánnal csóválja a farkát. Az örökösen unatkozó fiam is negyedannyit nyúz a kínlódásaival, hiszen ha a nővére nem is, a blöki bármikor kapható egy kis játékra. De a testvérek nagy kérdését is, miszerint melyiküket szeretem jobban, rögtön ki lehetett igazságosan csomózni. Hát persze hogy a kutyát. Főleg azért, mert...

4. A kutya mindig örül nekem

A kamasz purdékkal szemben a blöki mindig halál boldog, ha lát. Sohasem mondja, hogy ne szeretgessem meg, nem csapja rám az ajtót, nem veszekszik velem hülyeségeken, nem fogja a fejét, hogy mennyire ciki és hülye vagyok.

Kamasz gyerekek szüleinek receptre kellene felírni ezt a feltétel nélküli, azonnal oldódó szeretet, ami egy kiskutyából árad.

 

5. Végre van valaki, aki megeszi, amit főzök

Nemcsak hogy megeszi, de ő a gasztrotudományom legnagyobb rajongója. A legmélyebb álmából felkelve is azonnal odapattan, ha azt látja, hogy a konyha felé somfordálok. A lábaimnál hever, és onnan igyekszik ellesni az egyes lépéseket – gondolom. Nála jobban nem tud senki elméletben szuvidálni, konfitálni vagy pácolni, nekem elhiheted. És még soha, a büdös életben nem borította rám a tálkáját, mert szószos lett a husi. (Nem úgy, mint egyesek... Nem akarok ujjal mutogatni, de most szúrós szemmel rátok nézek, édes gyermekeim.)

 

Fiala Borcsa

 A cikkben szereplő képek a szerző tulajdonában vannak.