-

Az utóbbi hetekben nagyobb rutinra tettem szert a WMN olvasásában, mint a WMN írásában, de felzárkózom, becsszó!

Olvasói gyakorlatom megszerzése közben a kommentjeiteket is rendszeresen olvastam, és Prónay-Zakar Gina legutóbbi, túlsúlyos lányról szóló cikke alatt láttam, hogy valaki lekormosanettezte szegényt. Sajnos nem abban a kontextusban, hogy „te Gina, te pont olyan okos, szellemes és eredeti vagy, mint ez a Kormos", inkább abban, hogy „te pont akkora hülye picsa vagy, mint a Kormos".

Tudom, hogy gáz, de picit még így is jól esett, hiszen mégiscsak létrejött a lekormosozás, és hát, ki vagyok én, hogy válogassak a kontextusokban, mint tót a vadkörtében?

„Kormos Gina" arról írt a fent említett cikkben, hogy kövérnek lenni talán nem mindig jó, és biztosan nem könnyű, de a kövérség semmiképpen nem egyenlő a csúnyasággal. Legalábbis én így értettem a cikkét, remélem, nem kormosoz le, ha esetleg félremagyaráztam... Az őt szidalmazó pedig azzal érvelt, hogy milyen hülye picsák vagyunk mi mind, akik az egyenjogúságunkért kaparunk, ahelyett, hogy szólnánk apánknak, aki kikaparja azt helyettünk. (Igen, igen, ezt sajnos biztosan jól értettem.) És akkor az jutott eszembe, hogy miért is félek én (és félünk talán többen is) attól, hogy beleálljak a feminizmusba. (Zárójelben jegyzem meg, hogy nem csupán ettől a címkétől viszketek, utálom az összeset, amióta csak az eszemet tudom.)

Hát, azért, mert sajnos a címkéket a legritkább esetben ragasztják szakavatott kezek.

A múltkor olvastam egy cikket arról, hogy még a legismertebb külföldi sztárok is elbizonytalanodnak, és kényelmetlenül fészkelődni kezdenek, ha megkérdezik tőlük, feministák-e.

Miért? Mert számos olyan árnyék tapadt erre a fogalomra, amivel az ember nemigen akar azonosulni. Sőt ezek a torzító árnyak már szinte teljesen eltakarják a fogalom eredeti jelentését.

Ami nem más, mint férfiak és nők esélyeinek, jogainak egyenlősége. De nem a feminizmus kifejezés az egyetlen, ami elsüllyedni látszik a félreértelmezések mocsarában.

Mint ahogy a feministát sokan a szőrös lábú férfigyűlölővel azonosítják, úgy tudatlanék hajlandók más – nem rokonértelmű –kifejezések közé is egyenlőségjelet tenni. Például a kövérség, az ápolatlanság, a csúnyaság, az igénytelenség és a lustaság közé. Vagy a gazdagság, az okosság és az értékesség közé. Tehát: aki szegény, az mind ostoba és haszontalan, aki karcsú, az mind ápolt és szép... és még sorolhatnám a végtelenségig a címkéket, amelyek a nem hozzájuk tartozó tartalmakra is rátapadnak.

Mert rengeteg van belőlük. Nekem például nap mint nap új kerül a homlokomra.

Voltam én már zsidó, cigány, kurva, leszbikus... és még sorolhatnám. Én pedig már meguntam ezeknek a lekaparását, úgyhogy gyertek csak, címkék mind ide, borítsatok el teljesen!

Hiszen a sok címke pont akkora zavart kelt a beazonosításban, mint a címkenélküliség.

Vagy nem?

Kormos Anett

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Ollyy