Lelkierő

Nemrég járt nálam valaki, aki súlyos szívinfarktus után, a halál széléről hozta vissza magát fél éve tudatossága erejével, életmódja radikális megváltoztatásával, a testével és a szívével való párbeszéd megtanulásával. Azóta 20 kilót fogyott, sokat javult a fizikai közérzete és a hangulata is.

Hanem aztán, ahogy a szenvedéssel teli időszak elmúlt, és a változás, a gyógyulás motivációja elhalkult, hősünk egészségi állapotának addigi folyamatos javulása is abbamaradt, és a kilók is kezdtek visszaszivárogni. Feltette magának a kérdést: hogyan folytathatná a régebbi fejlődési pályát, ha már nincs olyan nagy kedve tartani a sok lemondással járó diétát, és a rendszeres testmozgáshoz sem mindig fűlik a foga…

Tényleg, honnan meríthetsz motivációt, ha a szenvedés nyomása, a halál közelsége elmúlik, ám továbbra is szeretnél benne maradni az intenzív változás áramlatában... vagy legalábbis elkerülni a visszafejlődést, a jojó-effektust?

Van néhány lehetőség:

A különböző motiváló erőket az idő dimenziójának segítségével három csoportra lehet osztani:

1. A múlt felől irányuló motivációk

Ezek a taszító erők, mint például a halálfélelem, a viszolygás, az undorodás, az elégedetlenség, az önkritika, a bosszúvágy, a csömör, a fájdalom és szenvedés sokféle formája, melyek erős lendületet adnak ahhoz, hogy valamitől eltávolodhass.

Ezeket érdemes okosan, tudatosan használni, mert ha a motivációs készleted csupa „negatív” élményből áll, hajlamos leszel egy ponton elfáradni, fellázadni, olyan „pozitív” élményekbe menekülni (például az önsanyargató diétákat színesítő „falásrohamokba”), melyek végül csak ártanak az ügynek.

Ugyanakkor az elmúlt idők szenvedéseinek szeretetteli felidézése (egy levélíró így fogalmazott: „legyengített pszichés vakcina beadása magunknak”) figyelmeztethet, és erőt adhat a visszaesések elkerüléséhez.

2. A jelenre irányuló motivációk

Ezek a pillanat átélésének ajándékai, melyek lehetővé teszik, hogy különösebb igyekezet vagy erőlködés nélkül, a folyamatból fakadó pozitív energiák szelét fogd a vitorlákba. Ha nagy fába vágtad a fejszédet, ha valóban komolyan gondolod a változtatást, szükség lehet az alábbiakra:

megtalálni, ami igazán élvezetes az egészben, tudatosan elmerülni az (egyébként hasznos) tevékenység örömében (például örömteli mozgásformákat találni, táncolni, finom és egészséges ételeket enni, jó társaságban, közösségben lenni...

Ha fáj valami, tudatosan elmerülni az élményben, tökéletesen jelen maradni, sehová nem menekülni, tanulni önmagad és a fájdalom viszonyáról.

Tudatosan befogadni a rendszerességben, a fegyelmezettségben, a kitartásban, az aszkézisben rejlő lelki ajándékokat, élvezni önbecsülésed erősödését, a határaid feszegetésének és az akaraterőd edzésének végletességében rejlő új lehetőségeket.

Megérezni és elmélyíteni a saját testeddel való kapcsolat felemelő élményét, fenntartani a kommunikációt önmagaddal, „remekül szórakozni saját magad társaságában” (ahogy valaki írta: „már előre örül minden szervem, hogy együtt elmegyünk futni!").

Ráérezni a radikális változás nagyszerűségére, elmélyíteni magadban az azzal kapcsolatos őszinte kíváncsiságot, hogy mi mindent tudsz még megváltoztatni önmagadban és a környezetedben.

Megtalálni az inspirációs közeget, azt a fizikai, lelki, szellemi teret, ahol elhihető a változás, a gyógyulás, ahol önmagad lehetsz: alakoskodás nélkül az esetleges megtorpanásokkal, kétségekkel együtt is. Ahol bíznak benned, ahol ahol át tudod élni a „minden lehetek, mindenre képes vagyok" élményét.

„Belelazulni" a folyamatba, elengedni mindenfajta görcsös akarást, megérezni, milyen átadni magad egy nagyobb erő sodrásának, elmélyülni abban a gondolatban, hogy minden érted van, hogy egy mélyebb szinten „a hajad szála sem görbülhet" az egyetértésed nélkül.

Tudatosan hálásnak lenni mindazért, ami már most megvan, és ami eddig történt veled (ahogy valaki írta: „igyekszem mindenért hálásnak lenni, hogy a jóistennek ne kelljen szívatnia ahhoz, hogy hozzáforduljak…”).

3. A jövő felé irányuló motivációk

Ezek a húzóerők, melyek – vágyaid erejének segítségével – vonzanak téged egy elérendő állapot felé. Amikor ilyen motivációkat használsz, igyekezz minél élénkebben elképzelni a vágyott állapotot, és akár rendszeresen vizualizálni, felidézni, az elmédbe táplálni a megvalósult pozitív jövőt!

Van, aki a családjára, a szeretteire gondol, arra, hogy mit szeretne még adni nekik. Van, aki az életben megfogalmazott küldetésére fókuszálva nyer erőt, hogy fenntartsa a gyógyulás, a változás folyamatát. Van, akinek az vált be, hogy minden reggel újra és újra meghozza tudatos, szeretetteli döntését azzal kapcsolatban, hogy hova szeretne eljutni, milyen úton szeretne menni.

Mindez egyben azt jelenti, hogy...

...az elégedetlenségből, önkritikából, dühből, szenvedésből és fájdalomból fakadó motivációs erő mellett érdemes ráhangolódni a szeretetből, az örömből, a boldogságból, a gyönyörből, a szerelemből, a határok feszegetéséből, az önmagaddal való barátságos kapcsolatból, a kíváncsiságból, az alkotókedvből, az önbecsülésből, az elengedésből, a nálad nagyobb erőre való reményteli ráhagyatkozásból fakadó motiváció hullámhosszára is.

Ahogy a zen mondás tartja: „Az akadály maga az út”. És valóban úgy tűnik, a gyógyulás (a fogyás, a boldogság, a stb...) felé vivő úton messzebbre jut, aki rájön, hogyan érezze jól magát (vagy legalább: hogyan érezze magát) útközben.

 

Dr. Buda László

www.szomatodrama.hu