-

Ezeknek a főzéseknek mindig is különleges hangulata volt. A füst átitatja a ruhánkat meg a hajunkat, estére mindenki olyan szagot áraszt, mintha avarégetésről jöttünk volna a diófa alól. Régen mindig a diófa alatt rotyogtattuk a csemegéket, mára gyerekkorunk fáját kivágták, meg mi is máshova költöztünk. De emlékszem rá, velünk együtt nőtt, még fiatal volt, amikor elpusztult, alig ért a kamaszkorba, és mi nagyon sajnáltuk azt a drága fát, életünk és gyerekkorunk megrendíthetetlennek tűnő jelképét.

Az új házban is épp úgy esett, hogy a főzőhely egy diófa alá került. Ez a jelkép különös jelentéssel bír számunkra.

Visszahoz valamit az elmúlásból, odabiggyeszt egy emléket az arcunkba, hogy soha ne feledhessük el, honnan jöttünk, és kik is vagyunk valójában.

Én megmaradtam annak a tiszalöki lánynak, aki szereti mélyre beszívni a bogrács leheletét, nem bánja azt se, ha füstös lesz a ruhája, és a hagymát úgy pucolja, hogy nem sír közben. Mert mi odahaza nem sírtunk...

Anyámék gulyásreceptje pedig, maga a csoda. Ennek is van titka, mint ahogy nálunk mindennek, mert ezektől az apró csalafintaságoktól lesz olyan ízes és utánozhatatlan, senki nem tudja úgy megcsinálni, csak az, aki ebben nőtt fel, akit átitatott ez a megismételhetetlen vidéki szeretet és szerelem.

Hozzávalók:

- 2 nagy fej vöröshagyma

- 1 üveg télire eltett natúr lecsó

- 30 dkg marhalábszár

- 30 dkg sertéscomb

- 20 dkg füstölt oldalas

- kevés mangalica szalonna

- 6 nagyobb szem krumpli

- 4 szál sárgarépa

- 2 szál fehérrépa

- 1 kisebb karalábé

- 1 kisebb zeller

- fél kiló nagy szemű bab

- piros paprika

- babérlevél

- majoránna

- egész kömény

- só, bors

Elkészítése:

Egy kevés mangalicaszalonnát teszek a bogrács aljába, megvárom, amíg levet ereszt, aztán kiszedem a szalonnadarabokat. A megmaradt zsírban megfonnyasztom a hagymát, a köménymagot pedig kipattogtatom, majd hozzáteszem a kisebb falatokra vágott húsokat. A füstölt hús általában nehezebben fő, annak lehet adni egy kis plusz időt. Majd amikor benne van az összes hús, akkor annyi vizet öntök rá, hogy az egészet ellepje. Ekkor teszem bele a fűszereket (só, bors, paprika, majoranna). Amikor pedig rottyant egyet, mehet bele az előző éjjel előáztatott, nagyobb szemű bab is.

Ezt hagyom majdnem készre főni, időnként kevergetem. És a majdnem puha húsokhoz a krumpli kivételével hozzáteszem a zöldségeket is. A krumplinak elég a végén tíz perc. Közben néha öntök hozzá vizet, ha túl sűrűnek érzem.

Amikor kész, nem szedem ki a bográcsból, hanem abból merjük egyenesen a tányérba. Darált, erőspaprikával ízesítem a végén, minél többel, de ez persze attól is függ, hogy ki mennyire bírja. Kenyér sem kell hozzá, mert a krumpli pótolja a kenyeret. Sűrű, gazdag, füstös ételt kapunk. Hoztam nektek a folyamatról egy rövidke videót is:

Szentesi Éva

A kiemelt kép a szerző tulajdonában vagyok