-

1.

A gyerekek ötévesen kezdik az állami iskolát. Az első év a Pre-Primary amolyan nulladik évfolyamnak felel meg az első osztály előtt. Ötéves kor előtt semmilyen állami intézmény nincs a gyermekek nevelésére. Minden bölcsődének, óvodának megfelelő intézmény magánkézben van, és igen borsos áron vehető igénybe. Akad olyan általános iskola, ahol a négyéveseknek is indítanak programot, de az általában hetente mindössze két délelőttöt jelent.

2.

Az iskola 8.15–14.30-ig tart. Előtte, illetve utána van lehetőség gyermekfelügyeletet kérni, az azonban már fizetős szolgáltatás, ami általában az iskola területén belül folyik, de attól teljesen függetlenül.

3.

Az iskolaév nem félévekből, hanem negyedévekből áll, úgy hívják: Term. Az első  február elején kezdődik: tíz hét suli, aztán két hét szünet. A második tíz hét suli, két hét szünet. A harmadik ismét tíz hét suli, két hét szünet. Végül a negyedik után hat hét pihenő jön a karácsonnyal és a januári nyári szünettel együtt.

4.

A gyerekek egyenruhában járnak iskolába. Minden iskolának saját egyenruhája van, általános iskolában ez még csak egy galléros, emblémás póló. A mi sulinkban sárga póló van, hozzá tengerészkék nadrág/szoknya. A pólót az iskolában kell megvenni, azon kívül minden mást be lehet szerezni bárhonnan, a lényeg, hogy a megadott színű legyen, más árnyalatú kék nem jó. Azt gondoltam, nem lesz egyszerű feladat a sok mintás, színes ruhák között egyszínűt találni, de a boltok fel vannak készülve az iskolakezdésre, így mindenhol van egy Back to school-szekció, egyszínű ruhadarabokkal.

5.

A gyereknek kötelező a kalap viselése kint az udvaron. Ki is van írva minden terem előtt, hogy: No hat, no play! Ami annyit jelent, hogy kalap nélkül nincs kinti játék. A nap valóban forrón süt, a naptejet is a szülők küldik az iskolába.

6.

Az ebédjét minden gyerek magának viszi, az iskolákban nincs ebédlő. Mivel a legforróbb hónapban kezdődik a suli, átlagosan 40 fok van napközben, nem elég beszerezni az iskolatáskát, kell hozzá kulacs, hűtőtáska és sok-sok jégakku. Merthogy a gyerekek táskája többnyire a teraszon, a légkondicionált tantermeken kívül elhelyezett tartókban van egész nap, és nem árt, ha hideg marad az ebédjük meg a vizük délig. A másik, hogy csak hideg ebédet vihetünk, mert nincs lehetőség melegítésre. Szóval elég nehéz változatosságot csempészni a szendvics, gyümölcs, keksz hármasba, minden kreativitására szüksége van az embernek.

7.

Az ötévesekkel reggelenként negyedórát maradhatnak a szülők a teremben. Ez a feloldódás, ráhangolódás ideje, lehet olvasgatni, kirakózni, rajzolni. 15 perc múlva megszólal a zene, ez a jel arra, hogy a szülők elbúcsúzzanak a gyereküktől, mert kezdődik az iskola.

8.

A tantermek nagyon barátságosak, nem padok vannak, hanem kör alakú asztalok öt-hat gyerek részére, ahol az írás és a rajzolás folyik. Van szőnyeg, ahol tanulnak, olvasósarok puha párnákkal, ahol olvasgatnak, és hatalmas kert játszótérrel, kinti játékokkal – egy igazi gyerekparadicsom.

9.

Nincsenek tantárgyak. Az egész napjuk úgy telik a gyerekeknek, hogy cserélődnek a különböző feladatok. Fél-egy órát a szőnyegen ülnek, ott folyik az oktatás. Ez jelentheti azt is, hogy mesélnek nekik, felolvasnak a könyvekből, betűket, számokat vagy a naptárt tanulják, esetleg különböző országokról, állatokról tanulnak. Aztán következik fél-egy óra az asztaloknál. Rajzolnak, feladatokat oldanak meg, írnak, színeznek, festenek, gyurmáznak, vágnak, ragasztanak.

Egyetlen időpont sincs kőbe vésve, nincs csengő, a tanárok figyelik a gyerekek jelzéseit, ha már úgy látják, nem tudnak koncentrálni, kimennek egy kicsit az udvarra.

A tízórait együtt eszik meg a füvön ülve a kertben. Aztán szabad játék következik kint, van játszótér, kinti játékok, homokozójátékok, kismotorok, kültéri építőkockák. Később a teremben újabb kör tanulás következik, majd asztali munka, ebéd és újabb kinti játék. Ez így megy egész nap, míg véget nem ér a tanítás.

10.

Az osztályok 25-30 főből állnak. Egy pedagógus vezeti az osztályt, és ketten segítenek neki. Az osztályt legtöbbször három csoportra bontják, a három pedagógussal szétszóródnak a teremben, hiszen kisebb csoportban jobban tudnak koncentrálni a gyerekek.

11.

A szülői részvétel nagyon erős az ausztrál kultúrában. Minden napra feliratkozhat egy-egy szülő segítőnek. Ez azt jelenti, hogy bemegy a terembe két-három órára, és segít a tanároknak szétosztani az anyagokat, kihegyezni a ceruzákat, kivágni a papírcsíkokat, stb... A lényeg, hogy a szülők részesei lehetnek a gyermekük napjának.

12.

Akkor is kimennek a gyerekek az udvarra, ha esik az eső. Nem félnek az esőtől, az is a természet része. Még év elején be kell vinnünk gumicsizmát, esőkabátot, esernyőt, így ilyenkor is nagyokat sétálhatnak az iskola körül.

13.

Az állatok szeretete, tisztelete is nagyon fontos érték. Az osztályunknak két nyula volt, menhelyről fogadták be őket a tanárok. Hét közben ott voltak az udvaron, együtt etették, takarították a ketrecet a gyerekek és a tanárok. Hétvégékre pedig fel lehetett iratkozni a listára, és beosztották a szülők egymás között, hogy ki vigye haza, és ki etesse gondozza a nyuszikat.

14.

A mozgás, a sport fontos része az életüknek. Habár nincs külön testnevelés, minden napjukba igyekeztek mozgást tenni: vagy a teremben tornáztak, (előfordult, hogy jött hozzájuk egy jógaoktató) vagy táncoltak, esetleg futóversenyt rendeztek az udvaron.

15.

Házi feladat is van, amit hétfőn kapnak meg a gyerekek, és péntekre kell elkészíteni. Tehát a héten belül mi oszthatjuk be, melyik nap mennyihez van kedve a gyereknek. A heti házi feladat egy-két oldal matematika, vagy olvasás, illetve a betűk, számok gyakorlása. Hétvégére és a szünetekre nincs házi feladat.

16.

Különleges alkalmakkor a tanárok pizzát sütnek a gyerekeknek, bevonva őket (együtt gyúrják a tésztát!) sütit is szoktak sütni. Két osztálytermet összeköt egy kis konyha, ahol sütő is van. Havonta egyszer pedig jelmezes napot tartanak, akkor a gyerekek jelmezben mehetnek iskolába.

Igyekeztem havonta egy napot ott tölteni az iskolában a kisfiammal, mert nagyon érdekelt, hogyan telik egy napjuk, milyen módszerekkel tanítják őket.

Amit láttam, hogy a tanárok kedvesek, mosolygósak és türelmesek. A motiváció nagyon fontos eszköz. A gyerekekkel tisztelettel beszélnek, és sokszor dicsérik őket. Megkérdezik, és meg is jegyzik a szőlők nevét. Nemcsak „Anyuka” voltam, hanem a keresztnevemen szólítottak!

A környezet barátságos, támogató, a gyerekek imádnak iskolába járni. A tananyag egyáltalán nem megterhelő, és a gyerekek minden erőfeszítés nélkül, hihetetlen ütemben tanulnak és fejlődnek. Az év végére, mire elkezdik az első osztályt hatévesen, stressz és görcsölés nélkül, stabilan írnak, olvasnak és számolnak 100-ig.

Erdélyi Ildikó