Kurucz Adrienn/WMN: Bár a hormonok irányítják a szervezetünk működését, úgy érzem, aránytalanul kevés szó esik róluk, és mi, laikusok sok fontos információval nem is vagyunk tisztában. Például a legfontosabbal talán: mely hormonok szintjét lenne érdemes rendszeresen ellenőriztetni szűrővizsgálat-szerűen?

Prof. Dr. Tóth Miklós: Vannak a rutin-laborvizsgálatok, amelyeket évente egyszer érdemes elvégeztetni: gondolok itt a vérképre, májfunkcióra, vércukorszintre, vesefunkciókra, koleszterinszintre. A hormonvizsgálatokkal más a helyzet. Ott az első lépcsőfok a háziorvos, aki célzottan küldi el a pácienseit endokrinológiai vizsgálatokra, amennyiben a tünetek alapján felmerül valamilyen betegség gyanúja. Kivételt a pajzsmirigyhormon szintjének rutinszerű ellenőrzése az idős embereknél, mert hetvenéves kor felett nagyon gyakori, hogy nem működik megfelelően a pajzsmirigy. 

K. A./WMN: Valamennyi hormonunk működése egy nagyon precízen összehangolt rendszerbe illeszkedik. Ugyanakkor külső tényezők is erősen befolyásolják e rendszer működését, gondolok itt a stresszre, a környezeti hatásokra. Tapasztalják-e az endokrinológusok, hogy mostanában több embernél jelentkeznek különböző hormonzavarok, mint régebben, vagy pedig inkább arról van szó, hogy sokkal pontosabb a diagnosztika, és esetleg olyan betegségek kapcsán is kiderül, hogy hibás hormonműködés van a háttérben, amelyeknél esetleg korábban nem is feltételezték? 

T. M.: Jogos a kérdés. Való igaz, hogy manapság sokkal könnyebben elérhetők a hormonvizsgálatok, gyakorlatilag bárki elmehet egy magánlaborba, és megnézetheti a hormonszintjeit. Ma már gyakori, hogy akár panaszmentes betegek is érkeznek hozzánk egy-két megcsillagozott érték miatt konzultációra. Ilyen értelemben valóban több a hormonális eltérésekkel kapcsolatos kérdés, de nem biztos, hogy több a hormonális beteg, mint korábban. Csak könnyebb felismerni a betegségeket. Nem csak a vérvizsgálatok fejlődtek, de a képalkotó eljárások is.

K. A./WMN: Sokfelől hallani, laikusoktól és nem laikusoktól egyaránt, hogy endokrin betegségek esetén (gondolok itt például a pajzsmirigyzavarokra vagy a szintén nagyon gyakori 2-es típusú diabéteszre) gyógyszeres beavatkozás helyett, vagy legalábbis mellett életmódot kellene váltani. És különféle diéták segítségével helyrehozható, ami elromlott.

T. M.: Az endokrinológus szakorvosok tudják, melyek azok az állapotok, amikor hormonpótlást kell kezdeni. Ha erre szükség van, akkor azt diétával felváltani, helyettesíteni nem lehet.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a beteg ne diétázzon, ha ezt valamilyen panasza vagy a testsúlya stb. indokolja, de hiányzó hormonokat diétával nem lehet pótolni. Magam is hallok olyan nyilatkozatokat egyes szakértőktől, hogy az ő táplálkozási rendszerük segít a hormonhiányon. De ez a tudomány felől nézve egyenesen megtévesztés. Orvosilag etikátlan.

K. A./WMN: Az a gond, hogy úgy tapasztalom, annyiféle, egymásnak sokszor ellentmondó információ kering a médiában, hogy az ember csak egyre jobban elbizonytalanodik. Saját példából mondom, hogy ha például valakinek alulműködik a pajzsmirigye, és elkezd hormonpótlást szedni, akkor időnként szinte lehülyézik bizonyos társaságokban, mert gyógyszerért nyúlt, amikor, mondjuk, szigorú, laktóz- és gluténmentes diétával is próbálkozhatna. Vagy cukorbetegség esetén a ketogén diétával, ezt is gyakorta reklámozzák.

T. M.: Én ezt nagyon sajnálatosnak jelenségnek tartom. Tisztában vagyok vele, hogy néha egyes orvosok is partnerek ebben, de nem mondanám azt, hogy tömegével. Inkább azt mondom, hogy előfordul. 

K. A./WMN: Melyek azok a területek ma az endokrinológiában, amelyek a legdinamikusabban fejlődnek?

T. M.: Sok új gyógyszer áll a rendelkezésünkre: az ismert hormonkészítményeket például oly módon igyekeznek átalakítani, hogy a beteg számára könnyebb legyen az adagolásuk. Például nem injekció, hanem tabletta formában kaphassák meg a gyógyszert.

A másik fontos fejlesztési irány többek közt az endokrin daganatok elleni célzott készítmények területén van, például a pajzsmirigyrák elleni új, hatékony, kevesebb mellékhatással bíró gyógyszereket már Magyarországon is bevezették. 

K. A./WMN: Gondolom, erőfeszítések vannak arra nézve is, hogy ne csak kezelni lehessen az endokrin betegségeket, hanem gyógyítani is. Eljuthatunk például oda hamarosan, hogy a cukorbetegség kivédhető legyen?

T. M.: Ez nagyon régi cél, de egyelőre nincs megoldás. Van egy új fejlesztés, az úgynevezett monoklonális antitest-terápia, amiről azt állítják, hogy hatásos azoknál a betegeknél, akik olyan stádiumban vannak, hogy rövidesen meg fog náluk jelenni az 1-es típusú cukorbetegség. Ezzel a kezeléssel ki lehetett tolni a betegség kialakulásának időpontját. Tehát ez még nem azt jelenti, hogy el lehet kerülni a betegséget, hanem hogy későbbre lehet tolni az inzulinadás elkezdését. De amikor egy szerv tönkremegy – márpedig az 1-es típusú cukorbetegségnél a hasnyálmirigynek egy része, az inzulintermelő sejtek elpusztulnak –, azokat pótolni aligha lehet. Egyébként vannak próbálkozások hasnyálmirigy-transzplantációval, de hosszú távon az sem működik.

Ebben a pillanatban én azt mondom, a reális cél ezen a téren a betegség kialakulásának késleltetése. Illetve, ha már megjelent, akkor cél, hogy olyan gyógyszereket tudjunk adni a betegeknek, amely számukra a legkevésbé megterhelő.

Például ne napi nyolcszor kelljen injekciót adniuk maguknak, hanem csak hetente egyszer, vagy injekció helyett kaphassanak tablettát. És ezeket a célokat ma már el tudja érni az orvostudomány.

K. A./WMN: Kijelenthető-e, hogy a nyugati társadalmakban a különböző endokrin betegségek gyakoribbak, mint egy fejlődő országban? Tehát a civilizációs betegségek tönkreteszik-e a hormonrendszerünket hosszú távon?

T. M.: Egyértelmű, hogy igen. A jóléti társadalmakban az emberek kevesebbet mozognak, többet esznek, sokan ülőmunkát végeznek egész nap. Ez a hormonrendszer működésének rosszat szokott tenni. Az elhízás népbetegség, és az elhízás a hormonrendszerre mindenképpen hatással van valamilyen formában. De azért ne csak kárhoztassuk a civilizációt: sok jót is ad, például a fertőző betegségek elleni eredményes fellépést.

K. A./WMN: Melyek azok az endokrin betegségek, amelyek gyakoribbak a nyugati társadalmakban, mint a fejlődő országokban?

T. M.: Az elhízás, a cukorbetegség. A meddőség férfiaknál, nőknél egyaránt. Utóbbinak az életmód mellett oka lehet a sokféle vegyszer, amellyel kapcsolatba kerülünk. Vannak olyan molekulák, amelyek nagyon kis koncentrációban is képesek megzavarni a hormonális szabályozórendszereket. 

Ezeket endokrin diszruptoroknak nevezzük, számos hormonális rendellenesség, betegség kialakulásában játszanak közre. És nem biztos, hogy a mi generációnkban, hanem lehet, hogy csak a második, harmadik, negyedik generációban mutatkozik meg a környezeti ártalmak hatása. 

K. A.: A túlsúlyról, az elhízásról gyakorta hallani, hogy megágyaz egy sor betegségnek. A tudomány szempontjából kijelenthető, hogy az elhízás betegség, és sokkal inkább egészségi probléma mintsem esztétikai kérdés? 

T. M.: Igen. Ahogyan egyébként az alultápláltság is. Az arany középút elve itt is érvényes. Az obezitológia dinamikusan fejlődő szakterület, és már korántsem arról van szó, hogy a túlsúlyos, elhízott embereknek annyit tanácsolnának mindössze, hogy fogyókúrázzanak és mozogjanak többet. Az anyagcsere-állapot felmérésével, az elhízás okainak feltérképezésével, különféle lehetséges terápiákkal hatékonyan tudnak segíteni a szakemberek a betegeknek. Arra szeretném biztatni az érintetteket, hogy ne szégyelljenek segítséget kérni!

Hormonjaink csodálatos világa

Az endokrinológia a belső elválasztású mirigyek működésének élettanával, azok betegségeivel foglalkozik. A hormonzavarok kezelésével az endokrinológus szakorvos foglalkozik. 

A hormonok olyan anyagok a szervezetben, amik üzeneteket közvetítenek a különböző szervek között. Ezek a test egy adott pontján termelődnek, de hatásukat nemcsak a termelődésük helyén fejtik ki, hanem a szervezet távolabbi pontjain is. A hormontermelő mirigyek által kiválasztott anyagok egészséges szervezetben egymással egyensúlyban, kölcsönhatásban működnek, és kihatnak a szervezet szinte minden funkciójára. Egészen kis eltérésük is jelentős változásokat idézhet elő a szervezetben.

A hormonok szabályozzák – többek között – például: a növekedést és fejlődést, egyes tápanyagok emésztését, a hangulatot, a gondolkodási funkciókat, a testhőmérsékletet, a vérnyomást, a nemi fejlődést és működést, a testsúlyt és az alvást. A hormonok továbbá más hormonok termelését is képesek befolyásolni.

A hormonok kiválasztását a legtöbb esetben az határozza meg, hogy milyen mennyiségben vannak jelen a szervezetben, vagyis a kívánt szint elérése után a termelődésük leáll. Amennyiben a hormonszint egy adott küszöbérték alá süllyed, akkor viszont a termelésük újra beindul.

A hormonok képződését további tényezők is befolyásolják, így például: egyes külső körülmények (például a fény vagy sötétség hatása az alvást befolyásoló melatoninra), idegrendszeri hatások, a szervezetben az ionok és egyéb keringő anyagok egyensúlya, szintje (például a vércukorszint hatása az inzulintermelődésre). Különböző tényezők vagy betegségek hatására felborulhat a hormonrendszer finoman szabályozott egyensúlya, így például: hormonhatású gyógyszerek, kemoterápia, sugárterápia, daganatok, táplálkozási rendellenességek, sérülés, hormonhatású szennyező anyagok által.

A hormonrendszer egyensúlyának felborulása – túl- vagy alultermelés – különböző problémákhoz vezethet a szervezetben. Mivel ezek az anyagok a vérárammal jutnak el a célszervhez, ezért a diagnózis – a tünetek megismerésén túl – általában speciális vérvizsgálatokkal történik. A diagnózis felállításában emellett fontos szerepet játszanak a képalkotó vizsgálatok is, amelyek által megvizsgálható a hormontermelő mirigyek/szervek állapota és működése.

Forrás: ITT

Kiemelt képünk Prof. Dr. Tóth Miklós tulajdonában van

Kurucz Adrienn