Nézem a tányéromon felhalmozott salátát, és hangosan kimondom, hogy „ez nevetséges”. Már három kaliforniai paprikát felvágtam (piros, zöld, sárga), úgy néz ki a reggelim, mint egy anorexiásé: egy mikroméretűnek tűnő rántotta, egy kevés kenyér és a rengeteg paprika, amit kíváncsiságból lemértem a konyhai mérlegen: 250 gramm, azaz éppen hogy kicsivel több, mint háromadagnyi. Zöldségből viszont naponta minimum hét adagot kellene megenni. Ez az ajánlás.

A „5 a day” szlogen, ami Magyarországon meg sem honosodott soha, már rég a múlté. Most a „10 a day” megy, azaz napi tíz adag zöldség és gyümölcs, amiből maximum három adag lehet a gyümölcs. Ezt azért is írom, hogyha most valaki megevett volna egy kiló banánt a dupla sajtburger menü után, a cigi és a kávé előtt, akkor ne tegye!

Egy adag (a tízből) egyébként 80 gramm,

úgyhogy közel egykilónyi munícióra lenne szükségünk naponta a zöldségestől, hogy ezen a fronton a lehető legtöbbet tegyünk az egészségünkért. Egy komplett konyhakert napi szintű felzabálása mellett amúgy van még jó pár terület, amin teljesítenünk kellene, ha nagyobb eséllyel akarunk egészségesek maradni. Például a heti 150 perc (vagy 75 perc intenzív) kardio- és heti két izomerősítő edzés, ami szintén szükséges lenne. Minimum.

Egyébként azt veszem észre, hogy mintha itthon is egyre többen sportolnának, főleg a fiatalabb generáció és a megjelenésére, egészségére igényesebb negyvenes-ötvenes korosztály. A dohányzás is mintha csökkenne, de inkább csak kiszorultak a bagósok a közös terekből, statisztikák nem mutatják a csökkenést. A mérhetetlen mennyiségű alkohol viszont még mindig fogy, erről a magyar ember nem tud leszokni, valahogyan el kell viselni, hogy az egyik legkövérebb és legboldogtalanabb nemzet vagyunk. Ha másképp nem megy, akkor az életmódunk tudatunk módosításával.

Nem véletlen, hogy egy 2015-ben megjelent tudományos összefoglaló szerint a rákos megbetegedések megjelenése egyre növekvő tendenciát mutat majd a következő évtizedekben, ami nagyrészt a rizikós és elkényelmesedett életmódunknak tulajdonítható.

„A dohányzás, amely az összes rákos megbetegedés 20-30%-áért felelős lehet, egyértelműen a legerősebb életmóddal összefüggő kockázati tényező, amelyet az alkoholfogyasztás és az elhízás követ […] Figyelemre méltó, hogy az iparilag fejlett és jómódú társadalmakban a rákos megbetegedések fele elkerülhető lenne a dohányzás mellőzésével, az alkoholfogyasztás csökkentésével, a testsúlykontrollal, a fizikai aktivitással, a növényi alapú étrenddel és a szoptatással.”

Hirtelen erősen érzem azt a paradoxont,

amit García Márquez egyik novellájának hőse, aki annyira szorong egy bizonyos helyen bekövetkező, előre megjósolt halálától, hogy inkább kiugrik a helyszín felé tartó járműből, és a szakadékba veti magát. Menjek a Dunának, mert attól tartok, ha a testembe belepréselek napi közel egykilónyi zöldséget, emellett pedig egy órát futok és még egy órát súlyzózom, akkor semmi másra nem marad már időm – dolgozni is kell, ugye, hogy az előbbiekre legyen lehetőségem –, és olyan végtelenül szomorú leszek, hogy nehéz lesz kibírnom, hogy ne igyak egy pohár bort és ne gyújtsak rá? Vagy legalább egy zacskó csipsz!

Szorongani is káros amiatt, hogy nem tudunk mindent megtenni egészségünk érdekében. Főleg, hogy a folyamatos stressz ugyancsak iszonyú pusztítást tud véghez vinni a szervezetünkben. Szóval azt gondolom, hogy míg a dohányzásról és a mértéket nem ismerő alkoholfogyasztásról valóban le kellene szoknia mindenkinek, emellett pedig törekedni az egészséges étkezésre és testmozgásra, addig azért ne ostorozzuk magunkat, ha nem eszünk mindennap egy kiló zöldséget, vagy van egy kis túlsúlyunk.

A tudatosság viszont nagyon fontos: értsük, mit kellene és lehetne tenni az egészségünkért, fogadjuk el a határainkat is, de legyünk tisztában az egyéni rizikóinkkal.

Az egészségmegőrzésnek a fentieken kívül még van egy egyszerű, a legtöbb esetben semmilyen fájdalommal, maximum némi kényelmetlenséggel járó, ingyenes módja – amivel mégsem él a magyar emberek jó része. Mi lehet az?

Járj el szűrésre!

A modern kori „ismerd meg önmagad!” felszólítás is lehetne a fenti alcím.

De egyébként, ha már itt tartunk, a szűrővizsgálatokra járás esetében is fontos állomás lenne önmagunk – családi anamnézisünk, egyéni rizikófaktoraink – megismerése, az ugyanis befolyásolhatja, mikor, milyen gyakorisággal és hány évesen kezdünk el szűrésekre járni.

Mert szűrésekre járni kell – ez az egyik legfontosabb dolog, amit magunkért tehetünk.

Közvetlenül nem leszünk tőle egészségesebbek ugyan – de közvetetten simán, hiszen egy-egy eredmény vagy pusztán az orvossal való beszélgetés hatására elkezdhetünk jobban odafigyelni magunkra –, és sok esetben nagymértékben megnöveli a túlélés esélyét még súlyos betegségek esetében is.

Mit kell tudnunk a szűrésekről?

Kezdjük az alapoktól, és ismerjük meg először magát a szót: az egészségügyi szűrővizsgálat azt jelenti, hogy nincsen semmilyen panaszunk, de elmegyünk orvoshoz, aki különböző eszközökkel megvizsgál minket, hogy kiderítse, nincs-e esetleg olyan elváltozásunk, amelynek még nincs tünete.

Tehát ide nem akkor kell járni, amikor fáj valamink, vagy gyanús jeleket tapasztalunk, hanem akkor, amikor az ég világon semmi bajunk nincs – természetesen, ha már tüneteink is vannak, akkor azonnal menjünk el orvoshoz, de a vizsgálatokat ilyenkor már nem szűrésnek hívják!

Ezt azért írtam le ilyen szájbarágós módon, mert meglepően sok tanult ember nem jár el szűrővizsgálatokra, mert „egészségesnek érzi magát”. Pedig elmondhatatlanul sok előnye van annak, ha akkor ismernek fel egy betegséget, amikor még nincs tünete. Ilyenkor ugyanis nagyon nagy arányban, akár százszázalékosan is gyógyítható lehet még olyasmi is, ami későn felismerve könnyedén okozhat halált is. Ilyen például a melanóma.

De az évenként ajánlott laborvizsgálatból is rengeteg rendellenesség, kóros folyamat szűrhető ki még akkor, amikor „nem fáj semmi”.

Magyarországon a népegészségügyi szűrések keretében három vizsgálatra kapnak „behívót” a lakosok. Szerintem az a minimum, ha ezekre mind eljárunk. Az emlő- és méhnyakrákszűrésről, illetve a vastagbélszűrésről van szó. Ezekről tehát bizonyos időközönként írásban kapunk értesítőt, és ingyen elvégzik őket. Az egyéni rizikófaktorok mérlegelésével, illetve életmódunktól és lehetőségeinktől függően azonban gyakrabban is mehetünk, és érdemes más vizsgálatokat is beiktatnunk az éves rutinba.

Miért és milyen gyakran járjunk?

Kezdjük az emlőrákkal, amely a nők körében az egyik leggyakrabban előforduló daganattípus. A Nemzeti Rákregiszter adatai szerint 2009 és 2019 között évente körülbelül 7500-8000 nőnél diagnosztizáltak rosszindulatú emlődaganatot. Ez a betegség korán diagnosztizálva közel százszázalékos hatékonysággal gyógyítható, a felismerésre pedig a mammográfia a legbiztosabb módszer, amely akár pár milliméteres daganatot is képes azonosítani.

Az önvizsgálat is fontos, azonban ideális esetben nem várjuk meg, amíg tapinthatóvá válik egy daganat, és a havonkénti mellvizsgálat semmiképpen sem helyettesítheti a rendszeres mammográfiát.

Jelenleg Magyarországon a 45 és 65 év közötti nőknek kétévente jár az ingyenes mammográfiás vizsgálat, de már érdemes negyvenéves életkortól, egész életünkben, évente eljárni a szűrésre, kiegészítve ultrahangvizsgálattal is.

Ezekért már fizetni kell, ugyanakkor azt is fontos hangsúlyozni, hogy már azzal rengeteg daganat kellő időben kiszűrhető lenne, és rengeteg emberéletet meg lehetne menteni, ha a 45 és 65 év közötti nők kétévente eljárnának mammográfiára.

Emellett fontos figyelembe venni az egyéni rizikófaktorokat is,

és ezek jelenléte esetén orvossal konzultálva dönteni arról, hogy milyen gyakran érdemes szűrésre járni, és szükséges-e a mammográfia mellett egyéb kiegészítő vizsgálat. Az egyik legfontosabb rizikófaktor a mellrákra a BRCA1, illetve BRCA2 gén hordozása. Ha valaki esetében azonos ágon több nőrokonnak is volt emlő- vagy petefészekrákja, ha nála vagy egyenes ági nőrokonánál negyvenéves kora előtt találtak emlő- vagy petefészekrákot, vagy mindkét emlőben találtak rosszindulatú daganatot, ha egyenes ági férfirokonnál alakult ki mellrák, illetve, ha egyenes ági rokonnál megtalálták a fenti két génmutáció valamelyikét, már indokolt lehet egy genetikai szűrővizsgálat, illetve gyakoribb és speciálisabb szűrés.

Méhnyakrákszűrésre háromévente kapnak behívót a 25 és 65 év közötti nők, azaz számukra ilyen gyakorisággal ingyenes a vizsgálat. Mivel ma már tudjuk, hogy a méhnyakrákok közel száz százalékát a HPV-vel való tartós fertőzöttség alakítja ki, és mivel a citológia a rosszindulatú elváltozásoknak csak 40-60 százalékát szűri ki, ezt a vizsgálatot fontos HPV-szűréssel is kiegészíteni, és ideális esetben évente elmenni egy nőgyógyászati vizsgálatra, amellyel a méhnyakrák mellett adott esetben egyéb kóros állapotok is azonosíthatók (tehát jó, ha ultrahang és kolposzkópos vizsgálat is van ilyenkor).

A HPV-szűrés esetében pedig jó hír, hogy ma már sok helyen elvégezhető a legmodernebb, mRNS-alapú vizsgálat is, amellyel a valóban aggodalomra okot adó esetek ismerhetők fel nagy pontossággal. Itt is arról van tehát szó, hogy az ingyenes vizsgálaton felül érdemes pénzt is áldoznunk az egészségünkre, de már az nagyon sokat jelentene, ha csak a háromévenkénti citológián részt vennének a behívott nők.

Ugyancsak ingyenes a 22 havonta elvégzett vastagbélszűrés, amelyre az 50 és 70 év közötti nőket és férfiakat hívják be. Ez először egy székletvizsgálatból, majd annak eredményétől függően kolonoszkópiából, azaz vastagbéltükrözésből áll. Az Amerikai Ráktársaság ajánlása szerint ideális esetben érdemes a székletvizsgálatot évente, a kolonoszkópiát pedig tízévente (vagy részleges vastagbéltükrözést ötévente) elvégeztetni minden tünetmentes, átlagos rizikójú embernek 45 év felett. Fontos tudni, hogy az úgynevezett vastagbélpolipok egy része is elrákosodhat, ugyanakkor kellő időben felismerve – a tükrözés során – eltávolíthatók. 

Amire nem hívnak, mégis el kell menni

Alapvetően a munkaalkalmassági vizsgálatok része az évenkénti tüdőszűrés, de ha valakit nem hívnak be, akkor nem árt a körzeti orvosával egyeztetnie arról, hogy milyen gyakran lenne érdemes járnia. Ami viszont elengedhetetlenül fontos, az az évenkénti anyajegy- és fogorvosi szűrés.

Ezekre sem hívnak be, de van lehetőség tb-támogatott ellátásban is igénybe venni őket. Arra azonban készülni kell, hogy esetenként – különösen a bőrgyógyászaton – akár pár hónapos várakozási lista is van, ezért, ha szűrésre jelentkezünk, akkor mindig idejében foglaljunk időpontot. A fogorvosi szűrés nemcsak a fogaink egészsége miatt fontos, hanem azért is, mert a vizsgálat során sok, esetleg rosszindulatú szájüregi elváltozás is kellő időben felismerhető.

Az anyajegyszűrés fontoságáról már több cikkben írtunk (legutóbb például itt). Ez egy átlagos rizikójú ember estében évenkénti dermatoszkópos vizsgálatot jelent, amely mellett fontos a havonkénti önvizsgálat is.

Ahogy a nőknél az emlő- és a nőgyógyászati vizsgálat, úgy a 45 év feletti férfiaknál az évenkénti prosztataszűrés is fontos. Ez egyfelől a PSA (prosztata-specifikus antigén) vérből történő vizsgálatát, másfelől a prosztata végbélen át történő (fájdalommentes!) vizsgálatát foglalja magában.

Mindezek mellett pedig ne felejtsük el az ideális esetben évenkénti laborvizsgálatokat sem, amelyben legyen benne a vizeletvizsgálat és a teljes vérkép olyan paraméterekkel, mint a máj- és vesefunkció, pajzsmirigyhormon, CRP (megmutatja, hogy van-e gyulladás a szervezetben), bizonyos ionok (például a nátrium és a vas) és a vérzsírok szintje.

Ezt a vizsgálatot általában „nagyrutinnak” hívják

(bár olykor laboronként változik, hogy ebbe mi tartozik bele), és a háziorvostól is kérhetünk rá beutalót, de itt is számítsunk rá, hogy a tb-finanszírozott ellátásban valószínűleg várni kell néhány hetet a vizsgálatra. Ehhez érdemes hozzácsapni a D-vitamin-szint ellenőrzését is (ez gyakran már fizetős, de pár ezer forintnál nem jelent nagyobb költséget), az ugyanis nagyon fontos a szervezet számára, a legtöbbünknek viszont hiánya van belőle.

Ha igazán alaposak akarunk lenni, akkor egy hasi és kismedencei ultrahangra is érdemes ellátogatni 40 éves kortól évente, hiszen így egy teljesen fájdalommentes – és még magánellátást igénybe véve sem kifejezetten drága – vizsgálat keretében sok belső szervünk állapotáról kaphatunk meglehetősen pontos képet.

Ezeken túl rizikófaktoraink, egyes átvészelt és krónikus betegségeink, életkorunk, illetve egyéb tényezők is befolyásolhatják, hogy milyen szűrésekre érdemes rendszeresen járnunk. Erről mindenképpen konzultáljunk egy orvossal. Fontos, hogy mindig legyünk képben az egészségünket érintő kérdéseket illetően.

A végére hagytam, de korántsem azért, mert ne lenne nagyon fontos: attól függően, hogy mennyire élünk rizikós nemi életet, és hogyan védekezünk, bizony lehet, hogy időről időre el kell járnunk nemi úton terjedő betegségek szűrésére is. Erre az ország számos pontján, akár anonim módon is lehetőségünk van. Sok vizsgálat – például HIV, hepatitis C és B, szifilisz – a legtöbb helyen ingyen is elérhető, de vannak, amelyekért adott esetben, különösen, ha szűrésként, tünetmentesen szeretnénk elvégeztetni, fizetnünk kell.

Én viszont azt mondom, ne ezen spóroljunk, és ha védekezés nélküli szexuális kapcsolatunk volt egy olyan partnerrel, aki esetében nem lehetünk holtbiztosak abban, hogy nem fertőzött bármilyen STD-vel (sexually transmitted diseases; nemi úton terjedő betegségek), akkor menjünk el szűrésre! Amúgy meg jó lenne, ha ismeretlen státuszú partnerrel mindig használnánk óvszert.

Sok baj van az egészségüggyel, és sok a magyarok egészségtudatosságával és életmódjával is. Az is igaz, hogy a jó minőségű étrend nem feltétlenül olcsó, és sajnos néha tényleg lehetetlen feladatnak tűnik az, hogy a napi szintű sportot beiktassuk az életünkbe, olyan sok feladatunk van. Ennek ellenére kénytelenek vagyunk felelősséget vállalni a saját egészségünkért, mert más ezt nem fogja megtenni helyettünk. Ennek pedig az egyik alappillére, hogy a kötelező és ajánlott szűrésekre rendszeresen elmegyünk.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / pixelfit

Kerekes Anna