A „Nem akarok szemüveges lenni”-től a „Le sem akarom venni a szemüvegem”-ig

–

Több szempontból sem szerencsés, ha későn derül ki, hogy szemüveg kell

Nálam tizenkét éves koromban derült ki, hogy eléggé rövidlátó vagyok. Mivel csak a távolabbi felmenőimnél volt családi előzmény, és akkor még nem volt bérelt helyem a leghátsó padban sem, valahogy nem tűnt fel, hogy egyre közelebb kell mennem a dolgokhoz, hogy lássam is őket. Az egyik szemem már -2.25-nél járt (a másik azért kompenzálta), mire szemüveges lettem, ennek ellenére egyáltalán nem voltam tőle boldog. Sőt, 

hiába tettek meg a szüleim mindent, kerek perec kijelentettem, hogy én AZT (=egy egyébként kifejezetten jól kinéző szemüveg) nem vagyok hajlandó utcán viselni. 

Maximum az iskolában, szigorúan órán. Végül két évig szívattam a szüleimet mindenféle keretekkel, amiket majd biztos örömmel viselek… de aztán mégsem, mire betöltöttem a 14-et, és vágyaimnak megfelelően elkezdhettem kontaktlencsét viselni. Pedig nem csúfoltak, sőt, az egyik nagyon jó barátnőm büszkén és boldogan viselte a szemüvegét óvodáskora óta, szóval még pozitív példát is láttam. Azért a tinik lelkivilágát nagyon nehéz megérteni, pláne lekövetni. Szóval összességében úgy gondolom, a korai tinikor a legkevésbé szerencsés pillanat egy ilyen változáshoz. De nem csak ezért fontos bizonyos időközönként, meglepően hamar szemészorvoshoz vinni a gyerekeket.

Mikor kell szemészhez vinni a gyerekeket?

Dr. Hangyál Éva gyermekszemész azt mondja, már a születés után rögtön vizsgálja a gyerekek szemét a neonatológus, majd a gyerekorvos és a védőnő is ki tud szűrni bizonyos problémákat, de nem mindent: „Nem kötelező, de ajánlott minden gyereket egyéves korban szemészeti szakvizsgálatra vinni. Előtte akkor érdemes szakembert keresni, ha észlelünk valamilyen gyanús jelet, például, hogy a baba nem veszi fel a szemkontaktust, nem követi a tekintetével a tárgyakat, vagy négy hónapos kor fölött kancsalságot tapasztalunk – előtte ugyanis még nincs kétszemes együttműködés, tehát a kora csecsemőkori kancsalítás teljesen természetes. Vannak olyan betegségek, például a koraszülött babákat fokozottan érintő szemfenéki eltérés vagy a veleszületett szürkehályog, amelyeket korán el kell kezdeni kezelni, hogy a gyerekek a helyes látást tanulják meg. A babák ugyanis

életük első néhány hónapjában megtanulnak látni, észlelni és az agyukkal feldolgozni a külvilágot, és ha valamilyen szemprobléma miatt opálosan látnak, akkor ez megakadályozza a megfelelő látásfejlődést.

Azokban a családokban, ahol van a gyerekek közvetlen hozzátartozói között szemüveges, az éves szűrést szoktuk ajánlani.”

Mivel a lányainknak két rövidlátó szülő jutott, mi tényleg kezdetektől árgus (bár, ugye, nem tökéletesen funkcionáló) szemekkel figyeltük őket, és amikor az éves óvodai fejlesztőpedagógiai vizsgálat után azt a visszajelzés kaptuk, hogy túl közel hajolnak a papírhoz rajzolás közben, akkor beiktattunk még egy köztes vizsgálatot is. Ez azért volt jó, mert mindkettőjüknél elég hamar megtudtuk, hogy valamikor a közeljövőben szemüvegre lesz szükségük – azt ugyanis a szakorvos is jelezte, hogy a dioptriaproblémák nem romlanak olyan gyorsan, a legritkább ugrik fel két-három dioptriát egy év alatt. (Egyébként én a tökéletesre korrigált kontaktlencsémmel máig borzasztó közel hajolok, ha valamire nagyon koncentrálok, szóval azért hozzátenném, hogy ez valószínűleg nem minden esetben a szemüvegesség jele.) 

Dr. Hangyál Éva még egy fontos kisgyerekkori időpontot javasol azoknak a családoknak is, ahol nincsen szülői szemprobléma: „Három-négyéves korban még érdemes szakemberhez vinni a gyerekeket, mert a nem veleszületett kancsalság általában ebben a korban alakul ki, ami kezeletlenül úgynevezett tompalátáshoz vezethet. 

A tompalátás egy funkcionális eltérés, ahol az agy egyszerűen kikapcsolja az addig jól működő szemet, mert nem ugyanabba az irányba néz, mint a másik, és ezt a kettős képet nem tudja elemezni.

Ez kiskorban szemüveggel, szemtakarással még korrigálható, de később már nem, mert addigra az idegrendszer elveszíti a fejlődőképességét.” 

 

Hogyan zajlik a vizsgálat?

Szerintem minden felnőtt alapélménye a szemvizsgálaton az, hogy most akkor „hatos... f.szt, kilences” van a legalsó sorban, így rutintalan szülőként rá lehet csodálkozni, hogy egy egy- vagy hároméves babával mégis mit csinálnak. 

Szerencsére sok mindent, egy csomó olyan része van a szemvizsgálatnak, amihez csupán annyi kell, hogy a vizsgált gyerek kinyissa a szemét, mondja dr. Hangyál Éva: „A szemészeti vizsgálati módszerek között vannak objektív és szubjektív vizsgálati egységek. Ugye, szubjektív az, amikor megkérjük a pácienst, hogy olvasson, vagy kisebb gyereket, hogy mutassa a kezével, hogy merre áll a villa – hát ehhez mindenképpen kommunikáló emberkére van szükségünk. De vannak azok az objektív vizsgálati módszerek, amihez tulajdonképpen nekünk egy dolog kell: hogy a kisgyerek kinyissa a szemét. Tehát, hogy ne sírjon és ne aludjon. Az előbbihez nagyon fontos, hogy a vizsgálatok játékos formában zajlanak, általában asszisztens segítségével, aki tulajdonképpen játszik a babával, kisgyerekkel, amíg a szakember megvizsgálja. Meg tudjuk vizsgálni a szemmozgásait, speciális takarásos módszerrel le tudjuk ellenőrizni, hogy mind a két szemét jól használja-e külön-külön is, megnézzük a szemállást a kancsaláság miatt, az anatómiai viszonyokat, tehát szemfenékvizsgálat, a különböző törőközegeknek az áttetszőségét. Dioptriaértéket is tudunk meghatározni anélkül, hogy a gyermek olvasni tudna.”

Ahogy a szakértő is elmondta, azért fontos a rendszeres szűrővizsgálat, mert a legtöbb dioptriaprobléma óvodáskorban laikusként nem észlelhető, de azért vannak olyan jelek, amik gyanúra adhatnak okot: „Kisebb korban a látásproblémák a gyerekek viselkedésében is megmutatkozhatnak. 

Ha egy kisgyerek nagyon-nagyon rohangál, nem tud megülni egyhelyben, nem szeret kirakózni, rajzolgatni, az lehet az úgynevezett túllátás jele, ami azt jelenti, hogy közelre nem lát jól. 

Általában azok a gyerekek, akiknek ilyen gondjuk van, kerülik az elmélyült munkát, mert egyszerűen a szemük nem tud tartósan közelre fókuszálni. Rövid ideig képesek rá, így általában egy védőnői vizsgálaton nem derül ki a probléma, főleg, hogy olyankor a gyerekek nagyon koncentrálnak, így egy rövid időre valójában ki tudják javítani a látáshibájukat.

A rövidlátásnak is vannak viselkedési jelei: azok a gyerekek, akik nem látják jól a távoli környezetüket, nem szívesen szaladgálnak, mert kényelmetlen nekik, hogy nem látják a külvilágot olyan jól.

Későbbi életkorban további jelek figyelhetők meg a túllátó gyerekeknél: miután az iskolában kénytelenek közelre koncentrálni, délutánra nagyon elfáradnak, homlok- és halántéktáji fejfájással is küzdenek. Éppen ennek az elkerülése miatt ajánlott az iskolakezdés előtti szemészeti szűrővizsgálat, amikor az olyan látásproblémák is kiderülhetnek, amik egy óvodás gyereket még nem zavarnak a mindennapi életben, de egy iskolást már igen.” 

Hogyan válasszunk szemüveget a gyerekeknek?

Miután a saját, kissé elrettentő történetemet már elmeséltem, most adok egy kis reményt a leendő szemüveges gyerekek szüleinek: a nagyobb lányom kicsit kétkedve vágott bele a szemüveges létbe, de mivel sikerült egy csodás keretet találni, majd kapott egy szintén csodás, harrypotteres tokot is, ma már alig akarja levenni a szemüvegét. Sajnos néha kézenállás előtt is elfeledkezik erről a lépésről, ami határozottan nem tesz jót a szemüvegnek. 

Éppen ezért tudom, hogy elég sok szempontot figyelembe kell venni a gyerekek szemüvegválasztásánál. Ezt dr. Hangyál Éva is megerősíti: „A kisbabák esetében ma már nagyon szerencsés helyzetben vagyunk, a szilikonból készült szemüvegkeretek nagyon jól idomulnak a legkisebbek fejéhez, lehet hozzá választani akár olyan kiegészítőket, amik biztosan a fejükön tartják a szemüveget, akár bukfenceznek vagy mászókáznak benne, egyáltalán nem balesetveszélyes, és nem kell cserélni törés miatt.

A kicsit nagyobb gyerekek szemüveg-választásánál az az elsődleges szempont, hogy a viselőjének tetsszen a szemüveg. Minden más utána jön.

Bár a gyerekek ezt nem tudják, de néhány évtizede még sokkal kisebb volt a gyerekszemüveg-választék, ma már ez is egy divatkiegészítő lett. Azért a szemüveg kinézete mellett nagyon fontos az is, hogy a papucs stabilan álljon a gyerek orrán. Amit még mindenképpen javasolni szoktam, hogy a gyerekeknél a szemüveg érjen fel a szemöldökig, ők ugyanis a nap nagy részében felfelé néznek, így ha alacsonyan van a teteje, ellátnak fölötte. Ebből a szempontból szerencsésebb, ha a gyereknek legalább az egyik szülője szemüveges, mert akkor nem kell elmagyarázni, hogy miért fontos rendesen viselni.”

Emellett az is nagyon fontos, hogy a szülők lelki értelemben hogyan állnak ehhez a kérdéshez. Mivel én 

a saját példámból tudtam, hogy nem könnyű feldolgozni a szemüvegessé válást, mi megünnepeltük a lányunk első szemüvegét. 

Persze ennél is többet jelent, hogy az apukája egy nagyon boldog szemüveges, aki azt is kikéri magának, ha egy rajzon véletlenül a szemüvege nélkül jelenik meg. Ennek is köszönhető, hogy a kisebb lányunk már konkrétan drukkol, hogy minél előbb kaphasson szemüveget (és a szakértők szerint fog is hamarosan). 

 

Azért beszéljünk a gyerekek és a kontaktlencse kérdéséről is

Én annak idején kifejezetten vártam, hogy betölthessem a 14-et, és végre viselhessek kontaktlencsét. Ma már nem ilyen szigorú a korhatár, de indok nélkül nem adnak gyerekeknek kontaktlencsét – a leggyakoribb indok a versenysport, olyan sportágban, ahol a szemüveg kizárt. 

Dr. Hangyál Éva azt mondja, kilenc–tíz évesen a sport miatt fegyelmezett gyerekeknek kevesebb nehézsége van a kontaktlencsével, mint azoknak a tiniknek, akik már rendszeresen járnak bulizni, és sokkal kevésbé figyelnek a higiéniai szabályok betartására. A legkisebbeknek kifejezetten a napi lencse az ideális, mert ott valójában csak annyit kell megtanulni, hogy a lencséhez/szemhez nyúlás előtt alaposan kezet kell mosni. De a lencsét viselő gyerekeknél nagyon fontos, hogy nekik kell megtanulniuk a kezelését, nem a szülőnek, mert a szülő nem tud mindig ott lenni. 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/standret

Tóth Flóra