A biciklik őse, a Laufmaschine

Ha beírod a keresőbe, hogy „bicycle fun facts”, tucatnyi érdekességet olvashatsz. Az első bicikli történetét mégis viszonylag ritkán szokták említeni, pedig számomra ez a leginkább meghökkentő. Már az alkotó nevének megjegyzése is szép feladat: Karl Friedrich Christian Ludwig Freiherr Drais von Sauerbronn. Gyönyörűen cseng, igaz? Az úriember egy karlsruhei születésű (és halálozású…) gróf volt, egy igazi polihisztor, aki nagyon kedvelte a természetet. Ő készítette az első kerékpárt, 1817-ben. Ezt nevezte Laufmaschinének, amit futógépnek is lehetne fordítani, de az egy csöppet félrevezető lenne, ezért maradnék a szaladógép kifejezésnél. Hogyan lehet elképzelni ezt az eszközt?

A szaladógépnek nem volt pedálja, de az első kerekét lehetett kormánnyal irányítani. Ebből a szempontból olyan volt, mint a kisgyerekek lábbal hajtható bicaja.

A favázas szerkezetet úgy is hívták, hogy hobbiló, és néha valóban messzire tudta „elvinni” gazdáját: Karl Friedrich egyszer nem kevesebb mint 7 kilométert tett meg a Laufmaschine segítségével. 

A nemesi származású feltaláló egyébként élt-halt a korszakban különösnek számító kütyükért: 1821-ben 16 billentyűs gyorsírógépet alkotott, de összeeszkábált egy olyan eszközt is, amellyel papírra kívánta rögzíteni a zongora hangját. Sőt, létrehozott egy húsdarálót is. Az utókor mégsem emiatt emlékszik rá, hanem az általa 1842-ben kifejlesztett, kézzel hajtható vasúti jármű, a hajtány, vagy más néven drezina miatt. Utóbbi kifejezés Karl Friedrich vezetéknevéből ered.

A Laufmaschine egy másolata – Forrás: Wikipedia / Gun Powder Ma

A női egyenjogúság eszköze

Kevéssé közismert, milyen fontos szerepet töltött be a kerékpár a szüfrazsettek küzdelmeiben. Kevésbé volt látványos ugyan, mint a tüntetések és a követelések, ám mind szimbolikusan, mind gyakorlati módon is hozzájárult ahhoz, hogy a nők bebizonyítsák: helyük van a férfiak uralta világban. 

Korábban a nők alapvetően kétféle módon közlekedtek: a szegényebbek gyalogoltak, a gazdagok hintón jártak. A lovaglás az úri osztály kiváltsága volt, de a nők közülük is inkább csak hobbiból, sportként, vadászatokon lovagoltak, látogatóba vagy hosszabb utazásokra már nem mentek, nem mehettek lovon – ellentétben a férfiakkal. Lehet, hogy erőltetettnek tűnik, de valójában ez is a kiszolgáltatottságot növelte: gyalog az járt, akinek muszáj volt, hintón leginkább az, akinek a férje vagy az apja ezt lehetővé tette.

A bicikli viszont – bár a nők esetében sokáig illetlennek tartották – a demokrácia csúcsát jelentette: felpattanhatott rá nő és férfi, gazdag és szegény. És ezt a férfiak nem akadályozhatták meg.

A szegényeknek érdekükben sem állt, hiszen jobban jártak, ha a lányok, asszonyok gyorsabban tudták megjárni az útjukat, vezessen az a gyárba vagy a piacra. A gazdagabbak… nos, sok mindent ők sem tehettek. A nőknek már nem kellett engedélyt kérniük, hogy hintóval meglátogathassák a barátnőjüket vagy a varrónőt, esetleg azért, hogy kisebb társaságban, csupán a sport kedvéért tekerjenek egy kicsit (vagy nem is olyan kicsit).

A kerékpár felszabadító, az életet könnyebbé tévő eszköz volt, amely ráadásul elkezdte átalakítani a divatot: a pedálozás hosszú szoknyában nem volt épp kényelmes, így elkezdtek olyan ruhákat szabni, amelyek kevésbé voltak balesetveszélyesek. Rövidebbeket, praktikusabbakat. És már meg is érkeztünk oda, hogy tulajdonképpen miért ne viselhetnének a nők rövidebb szoknyát – vagy akár nadrágot… 

Fekvőbringával a föld körül, a nászutadon

Egy másik kedvenc történetem főszereplője Harkányi Árpád és Zárug Zita, akik nagyon szeretnek a természetben lenni, bicajozni, új embereket, kultúrákat megismerni – ezért aztán a nászútjukra is (kétszer) két keréken mentek. Ez persze lehetett volna egy pár hetes, pihenéssel-szórakozással összekötött könnyed utazás is, ők azonban úgy döntöttek, fekvőbringáikkal körbetekerik a földet. Utazásukról folyamatosan blogoltak, így a négyéves túra az olvasók számára is folyamatosan követhető, átélhető volt, annak minden nehézségével, kényszerpihenőjével és csodálatos találkozásával együtt. 

Árpád és Zita napi-heti rendszerességgel számolt be a 40 143 kilométeres út eseményeiről, amelynek összefoglalását 2015-ös hazatérésük óta könyvben is kiadták. Tapasztalataikat nemcsak azok hasznosíthatják, akik egész földrészeken átívelő utakat terveznek, hanem azok is, akik rövidebb túrákhoz szeretnének ötleteket, tanácsokat gyűjteni, legyen szó akár a kerékpárjuk megszerelésről, a legjobb szállások megtalálásáról, vagy pakolási trükkökről. 

Harkányi Árpád és Zárug Zita – Forrás: 360fokbringa.hu

További érdekességek

Ha kerékpározás a téma, vége-hossza nincs az izgalmas információknak. 

  • Tudod például, mi az a Manta5 Hydrofoiler XE-1? Segítek. Ez egy olyan járgány, amely az elektromos kerékpárokra hajaz egy fontos különbséggel: a vízen „jár”. A 20 km/órás sebességet elérő, csekély 9 ezer dollárba kerülő járgányról ITT láthatsz videót.

  • A kerékpárosok egyik paradicsoma Hollandia, ahol az összes utazás mintegy 30 százaléka kerékpárral történik, és a 15 évesnél idősebb emberek 88 százalékának van biciklije. 

  • Ami a kerékpározás világcsúcsait illeti, nemcsak a gyorsaság számít: a „lassan biciklizésnek” is létezik rekordja. Ezt pedig nem más tartja, mint Micuisi Cugunobu (Tsugunobu Mitsuishi).

A japán versenyző 1965-ben hihetetlenül sokáig, 5 óra 25 percen keresztül állt egy helyben a bicajával elesés (és haladás) nélkül.

  • Annie Cohen Kopchovsky volt az első nő, aki körbekerekezte a földet. A háromgyerekes, litván származású bostoni fiatal asszony 1894 júniusában indult, és bár nem kizárólag bicajon tette meg a teljes utat (volt, hogy vonatra, és persze, értelemszerűen, hajóra szállt), teljesítménye egyedülálló volt. Útját a mai értelemben vett szponzorok támogatták, a Londonderry Lithia nevű ásványvízgyártó cég például kiemelkedőnek számító, 100 dolláros összeggel, amelyért cserébe a hölgy nem csupán azt vállalta, hogy a támogató cég nevét, termékét reklámozza a kerékpárján, de a vezetéknevét is Londonderryre változtatta. Miután áttekert Európán és Ázsián, visszatért Észak-Amerikába, majd 1895 szeptemberében megérkezett bostoni otthonába. 

  • A bringázás azok számára is fontos, örömteli, és kivitelezhető élmény, akik nehezen látnak. Magyarországon a Mozdulj! Közhasznú Egyesület évente megrendezi a Vakok és Gyengénlátók Balaton-körüli Tandembicajos túráját, amelyről mi is írtunk korábban ITT

  • Sokakban felmerül, mennyire veszélyes, vagy biztonságos a nagyvárosokban kerékpározni.

Kutatások szerint, ha megháromszorozódik a bringások száma az utakon, az felére csökkenti az autós–bicajos balesetek számát, mert a sofőrök is hozzászoknak a két keréken közlekedők jelenlétéhez. 

A kerékpárosok Kéktúrája és más programok

Tudtad, hogy az Országos Kéktúrához hasonló mozgalmak kerékpárosok számára is léteznek Magyarországon? Ezek között vannak általános (úgynevezett tájegységi), illetve tematikus túrák is, utóbbiak során várakat, különböző látványosságokat lehet megtekinteni tekerés közben. Olyat is találunk köztük, amikor egy-egy történelmi személyiség életéhez kapcsolódóan lehet fontos helyszíneket végigjárni. Ahogy a hagyományos gyalogtúrákon, itt is hitelt érdemlően bizonyítani kell a túra teljesítését. Ez jellemzően a túramozgalom igazoló füzetkéjébe történő bélyegzéssel történik. 

A nyár folyamán több országúti és terepkerékpáros túra is lesz, ezeknél nem a „helyezés” számít, nincsen verseny, nincsen dobogó, a lényeg az, hogy önmagunkkal legyünk, a saját teljesítményünkre figyeljünk, miközben gyönyörködünk a természetben. Például a Piliskerülő nevű 300 km-es túrán, amelyre június 11-én kerül sor. 

  

Sokszor szerveznek olyan túrákat is, amelyeknél a start helyszíne azonos (esetleg a cél is, főleg körtúráknál), ám különböző hosszúságú utak vannak, így a jelentkező, aki szeretne azon a tájon bicajozni, választhat a saját állóképessége és igényei függvényében. Ezekről érdemes a Teljesítménytúrázók honlapján tájékozódni. 

Arról se feledkezzünk meg, hogy most hétvégén, június 4–5. között rendezik meg a Mátrában az Országos Kerékpárverseny és Gyalogtúra Fesztivált, amelyre nézőként is érdemes ellátogatni. 

H. Fekete Bernadett

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Marianna Lutkova