Huszonöt év, amikor dafke nyírtam magam

Az én családomban senki nem dohányzik, nem volt előttem ezen a téren egy fikarcnyi rossz példa sem, a cigizésre mégis szinte azonnal rácsúsztam, amikor 15 évesen egy sörfesztiválon a barátnőmmel elszívtam az első szál cigarettámat (diszkréten megbújva a bokorban). Határozottan emlékszem az első slukk kéjes bódulatára (még csak nem is köhögtem tőle, amit persze úgy magyaráztam: ebből is látszik, engem az isten is dohányosnak teremtett), de az osztálytársam megjegyzése is a mai napig visszhangzik a fejemben: „Nahát, Borcsa, milyen nőies vagy, amikor dohányzol!” Egészen el voltam alélva ettől a bóktól, onnantól fogva én is elhittem: ahogy a Marlboro Mant is mérhetetlenül macsóvá tette a szája szélén fityegő staub, úgy lettem én is ellenállhatatlan delnő (a szénaboglyaszerű hajam, az örökké zavarban lévő tekintetem, a bő, kockás flanelingem, farmergatyám és tornacsukám ellenére) a cigizésnek köszönhetően.

Onnantól fogva pöfékeltem buzgón: rágyújtottam, ha volt mire, ha mérges lettem a szüleimre és így akartam (titokban) lázadni, ha kávéztam, ha buszra vártam, suli után a haverokkal és két óra között a vécében, kocsmákban, bulikban, koncerteken… 

Arra is emlékszem, hogy amikor a krónikus köhögésemmel 19 évesen a háziorvoshoz fordultam, és ő megkérdezte, dohányzom-e, a legnagyobb természetességgel vallottam be a (mostani szememben velőtrázó) tényt: igen, naponta legalább egy dobozzal elszívok.

Az is rémületes, milyen sok pénzt vertem el erre annak idején. Persze olyan is előfordult, hogy felkopott az állam, de engem ez sem tántoríthatott el: ha épp nem volt cigim, akkor a csikkekből kiszórt maradék dohányt sodortam be újra.

A két terhességem, illetve a szoptatások alatt azt hittem ugyan, leszoktam a dohányzásról, de valójában csak felfüggesztettem átmeneti időre. Ahogy annak idején a szüleim ellen a cigarettázással lázadtam, úgy később a sokszor fojtogatónak megélt magányos kismamalétem ellen is egy-egy suttyomban elszívott cigivel rebelliskedtem. 

Aztán történt valami. 

Épp a válásom körüli érzelmi viharaimat gyógyítgattam a rendszeres futással a Margit-szigeten, amikor egyik reggel, ahogy épp kifulladva kaptattam fel az Árpád híd lépcsőjén, hirtelen belém mart a lelkiismeret-furdalás: „Mégis, miért mérgezem magamat? Miért teszem tönkre szántszándékkal évtizedek óta az egyik legfontosabb szervemet?” Rájöttem ott, azon a kedélytelen, csúf lépcsőn, hogy épp itt az ideje annak, hogy végre rendesen szeressem magam, elkezdjek magamról gondoskodni, és az önpusztítás helyett inkább az épülésre, gyógyulásra koncentrálni. Soha többet nem gyújtottam rá, és ennek szeptember végén lesz öt éve.

Agyonfüstölt Magyarország

A WHO adatai szerint a dohányzásba évente 8 millió ember hal bele – dohányosok és passzív dohányosok egyaránt. (Összehasonlításképpen: a világjárvány kirobbanása óta Covidban 6,3 millióan hunytak el világszerte.)

2018-as adatok szerint a legtöbb dohányos Nauruban él (ez egy szigetállam a Csendes-óceán nyugati részén), itt a lakosság 52,1 százaléka füstöl, a legkevesebb pedig Ghánában: itt 3,7, java részük a férfiak közül kerül ki. Magyarország valahol a középmezőnyben helyezkedik el ezen a listán.

A Központi Statisztikai Hivatal 2019-es adatai szerint Magyarországon a férfiak 27,7, a nők 22,3 százaléka dohányzik napi rendszerességgel, 22,1 (férfiak), illetve 14,3 százalék (nők) leszokott dohányos, és átlagosan minden második ember mondhatja el magáról, hogy soha életében nem dohányzott. A legtöbbet dohányzók a 18–34-es korosztályból kerülnek ki, de azt is megállapíthatjuk a számok alapján, hogy minél magasabb valakinek az iskolai végzettsége, annál kisebb az esély arra, hogy ezzel a káros szenvedéllyel él.

A legtöbb rendszeres dohányost Észak-Magyarország adja, és Budapesten füstölnek a legkevesebben.

Mindazonáltal azt is megállapíthatjuk, hogy az elmúlt években csökkent a rendszeresen dohányzók száma, az alkalomszerűen rágyújtóké azonban növekedett.

Lássuk, mi történik a testeddel, amikor abbahagyod a dohányzást!

A rossz hír az, hogy a dohányzásról leszokni nem könnyű (nekem például csak körülbelül a tizedik nekifutásra sikerült). A jó viszont: szinte azonnal érezni fogod a jótékony hatásait, amint leteszed a cigarettát. Íme, a megtisztulás idővonala:

20 perc–1 órával az utolsó cigarettád után a vérnyomásod visszarendeződik, a keringésed javulni kezd.

12 óra elteltével a szervezet elkezd megszabadulni a cigarettával bevitt szén-monoxidtól, az oxigénszinted megemelkedik.

24 óra elteltével a szívroham kockázata csökken. A vérnyomásod helyreállásával, illetve az oxigénszint növekedésének hála a fizikai aktivitás is könnyebbé válik.

2 nap múlva elkezdesz újra jobban érezni szagokat, ízeket – a dohányzás ugyanis károsítja a szaglásért és ízlelésért felelős idegsejteket.

3 nap múlva kiürül a nikotin a szervezetedből. Ez azonban okozhat elvonási tüneteket, amiknek érdemes tudatában lenni: ebben az időszakban ingerlékenyebbnek, szeszélyesebbnek érezheted magad, kínozhat fejfájás, és gondolhatod úgy, hogy a fél karod odaadnád egy-két slukkért. A jó hír, hogy ha türelmes vagy, ez a nehéz szakasz is elmúlik. Fontos: semmiképp nem az lesz a megoldás, hogy újra rágyújtasz, még ha megígéred is magadnak, hogy csak azt az egy szálat szívod el! Gondolj arra, hogy már három napot belefeccöltél ebbe az útba; miért akarnál visszamenni a startmezőre, és kezdeni mindent elölről?

1 hónap elteltével a tüdőd működése javulásnak indul, a levegőbefogadó képessége fejlődik. Aki korábban sokat köhécselt, hamar kifulladt, az ebben már érezheti a pozitív változást. A futás, ugrálás is sokkal jobban kell hogy menjen.

9 hónap múlva a tüdők jelentős gyógyuláson esnek át. A légutak csillói végre megszabadultak azoktól a káros hatásoktól, amit a dohányzás jelentett. Aki rendszeresen küszködött dohányos korában felső légúti betegségekkel, az erőteljes javulást tapasztalhat, hiszen a légzőszerve végre akadálymentesen el tudja látni a feladatát. 

1 év elteltével a szívkoszorúér-betegségek kialakulásának kockázata a dohányos időszakhoz képest a felére csökken.

5 év elteltével a dohánytermékekben található méreganyagok miatt az erek összeszűkülnek, illetve megnő az esélye a vérrögök kialakulásának is. Öt év füstmentes élet után az erek elkezdenek újra kitágulni, ezzel csökken a trombózis és a stroke kockázata.

10 év múlva egy dohányos emberhez képest felére csökken a tüdőrák kialakulásának esélye, és csökken a száj-, torok- és a hasnyálmirigyrák kialakulásának veszélye is.

15 év elteltével a szívkoszorúér-betegségek kialakulásának kockázata ugyanakkora lesz, mint egy olyan embernél, aki soha nem dohányzott.

20 évvel az utolsó szál cigaretta után a cigarettához köthető halálos betegségek esélye ugyanakkora lesz, mint egy olyan ember esetében, aki soha nem gyújtott rá.

Hogyan teheted hatékonyabbá a leszokást?

Tapasztalataim szerint sokat segít, ha előre átgondolod, mit fogsz tenni, egyrészt, ha rád tör a cigaretta utáni vágy, másrészt, ha olyan helyzetekbe kerülsz, amikor korábban gondolkodás nélkül rágyújtottál. Ugyanabból az okból érdemes ezeket még előtte tisztázni, megbeszélni magaddal, amiért a repülőkön is felszállás előtt magyarázzák el, mit tegyél katasztrófa esetén: amikor már „helyzetben” vagy, sokkal nehezebb jó döntést hozni. De ha van előre kialakított forgatókönyved, akkor könnyebb lesz ellenállni a kísértésnek.

  • Főleg a leszokás elején szerintem nem tanácsos a többiekkel tartani, amikor kimennek egy gyors cigire az étterem, munkahely, kávézó elé. Az embert persze ilyenkor elkapja a FOMO jelensége (attól fél, hogy kimarad valami fontosból, elmulaszt értékes információkat, pletykákat). Öt év távlatából azonban elmondhatom: nem ért semmi hátrány amiatt, hogy a folyosói pletykáknak csak a füstmentes részéről értesültem, és a dohányos barátaim sem vetettek ki a szívükből, mert én az asztalnál maradok, amíg ők kint füstölnek.
  • Vizsgáld meg azokat a helyzeteket, amikben korábban reflexszerűen rágyújtottál, keretezd őket át, változtasd meg a napi rutinodat, hogy elkerüld ezeket a szituációkat. Dohányos koromban előszeretettel jelentettem ki: buszra várni öt percet unalmas semmittevés, de ha közben dohányzom, az máris ötpercnyi öröm (bizony, ilyen lelkesen szórtam a saját szemembe a homokot két marékkal). Amikor a leszokás mellett döntöttem, két módon kerültem el a megállókban való blázolást: vagy lesétáltam a következő megállóig, és így pont akkorra értem oda, amikor a járat is, vagy elővettem a könyvemet, és olvastam, amíg megérkezett a busz. De ugyanilyen sarkalatos pontja volt a kávézás mellé kötelezőnek érzett cigi elengedése: ha mindenképp kell valamit csinálnod a kezeddel, amíg megiszod a kávét, görgesd a telefonod abban a pár percben, vagy firkálgass egy papírra – a lényeg, hogy eltereld a figyelmed.
  • Ha bármikor rám tört a vágy, hogy rágyújtsak, sokat segített, hogy felálltam, kinyújtottam a fejem fölé a karomat, mély levegőt vettem, majd a karjaimat leeresztve, lassan kifújtam.

Jó érzés volt teleszívni a tüdőm, és érezni, hogy nem füsttel, hanem oxigénnel megy tele, elképzelni, hogy szépen, lassan, de tisztulni kezd ez a roppant fontos szervem.

  • Tölts le egy appot, ami számolja, zsinórban mióta nem dohányzol már. Az ember egyrészt örömmel nézegeti, ahogy gyűlnek a nikotinmentes napok, ez segít perspektívát is adni. De időről időre érdemes azt is kiszámolni így, mennyi pénzt megspóroltál vele!
  • Tapasztalataim szerint a sportolás is rengeteget segít – mint oly sok mindenben, ebben is. Keress magadnak egy olyan mozgásformát, amiben örömödet leled, és minden egyes alkalommal, amikor kifulladás nélkül meg tudod csinálni a gyakorlatokat, veregesd meg a vállad: igenis sokat tettél azért, hogy komfortosabban, egészségesebben éljél.

És neked van valami jól bevált leszokási tipped? Írd meg nekünk kommentben, hátha épp ez lesz az a jótanács, ami valakin segít!

Fiala Borcsa

Forrás: ITT, ITT, ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Peter Dazeley