A fájdalom sűrű indaként sző körbe úgy, hogy mozdulni, levegőt venni is alig lehet tőle. Megbénít, tompít, elveszi az életörömöt, az érdeklődést, felőrli a társas kapcsolatokat, az önbizalmat, a motivációt. Mások számára ez a belső küzdelem sokszor egészen addig láthatatlan, míg a lelki nehézségek komoly fizikai tünetekben nem jelentkeznek. 

Mivel az elme és a test elválaszthatatlan egységben vannak egymással, ami érzelmileg történik bennünk, az fizikailag is hatással lehet van ránk. Dr. Máté Gábor kanadai származású orvos, pszichológus szerint is ez történik, aki a témáról korábban Al Ghaoui Hesnának beszélt a Bátorságlabor podcastsorozatban. „Az érzelmi elfojtásnak olyan fizikai hatásai lehetnek, mint az autoimmun betegségek, a rák vagy a depresszió.

Azzal, hogy elfojtjuk az érzelmeinket: a haragunkat, a dühünket, elnyomjuk az immunrendszerüket is. Maga a depresszió – depress – az is elnyomást jelent, az érzelmeink vannak elnyomva” – mondta.

„A fiúk nem sírnak”

A férfiakat gyerekkoruktól kezdve arra nevelik, hogy erősnek kell lenniük. Ez a társadalmi szerepelvárás pedig nagyon „jól” megágyazhat az érzelmi elfojtásoknak, és kevésbé rugalmas megküzdést eredményezhet.  

Emberek százmilliói szenvednek világszerte a depressziótól. Annak ellenére, hogy a mai statisztikák szerint több nőt, mint férfit érint a modern kor népbetegsége, a Kansasi Egyetem legújabb kutatásai szerint ez az adat megtévesztő lehet. Elképzelhető ugyanis, hogy a férfiaknál azért diagnosztizálják ritkábban a depressziót, mert az elakadásaik kapcsán ritkábban kérnek segítséget. 

A két nem képviselői egyébként nagyon is különböző módon élik meg a depressziót, így, amikor a férfiak önmagukon kutatják a depresszió hagyományos jeleit, sok esetben könnyebben juthatnak arra a következtetésre, hogy nem erről van szó. A depresszió „hagyományos” tünetei mellett a férfiaknál megnövekedett agresszió, túlzott alkohol- vagy drogfogyasztás is előfordulhatnak, amik a személyes kapcsolatokra is súlyos hatással lehetnek. 

 

Mi rejtőzik a mosoly mögött?

Van, amikor azonban a depresszió nem a „megszokott” tünetekben jelentkezik, hanem a jókedv, mosoly álarcába csomagolva. Az úgynevezett „mosolygó depresszió” a betegség atipikus formája, amely nemcsak a környezet, hanem a beteg számára is nehézzé teszi a felismerést. Aki mindig mosolyog, annak ugyan mi baja lehet? A mosolygó depresszióban szenvedők kívülről jól funkcionáló embereknek tűnnek, dolgoznak, társasági életet élnek, kapcsolatuk van, ám a mosoly mögött sokszor mély szorongás, kétségbeesés, szomorúság, reménytelenség, harag és düh bújhatnak meg.

Ennek kapcsán eszünkbe juthat Robin Williams, a nagy nevettető, akiről senki sem gondolta volna, hogy a mosolya mögött alkohol- és drogfüggőség, valamint súlyos depresszió rejlik, egészen addig, míg 2014-ben önkezével véget nem vetett az életének. Öngyilkosságában súlyos depressziója mellett szerepet játszhatott, hogy Parkinson-kórban és – mint az halála után kiderült – Lewy-testes demenciában szenvedett, aminek tünetei nagyon megviselték lelkileg.

A szülés utáni depresszió a férfiakat is érinti

Egy kisbaba születése rengeteg változást hoz, és míg a szülés utáni depresszióval kapcsolatban leginkább a nőket érintően foglalkozunk, a kutatások szerint az apákat is súlyosan, és közel olyan gyakorisággal érinti a probléma, mint a friss anyákat.

Ennek számtalan kiváltó oka lehet – az is feltételezhető, hogy bizonyos hormonális változások az apákban is bekövetkeznek már a várandósság idején –, elsősorban azonban a megváltozott élethelyzet hat rájuk.

A depressziós tünetek a várandósság alatt is megjelenhetnek, már akkor elkezd ugyanis átalakulni a párkapcsolat, a tágabb környezet is másképp viszonyul a formálódó családhoz, és a szülői szerepek is formálódnak. Ahogy az anyának egyre intenzívebb és mélyebb lesz a kapcsolata a babával, ahogy egyre erősebben formálódik az anyaszerepben, az apa mind elhagyatottabbnak érezheti magát: nemcsak azt élheti meg, hogy „elveszíti” a párját, hanem hogy jelentéktelenné, feleslegessé vált ebben a számára is lényeges történetben.

A baba születése aztán egy régi életciklus végét és egy új kezdetét jelöli – ez a fajta változás pedig egyfajta krízisre utalhat. Átalakul az addigi, jól ismert életstílus, új szerepekbe kell belesimulni, ami a pár szexuális életére is hatással van. A depresszió kialakulásában szerepet játszhat még az anyagi felelősségvállalás miatti szorongás, illetve a családról való fizikai és lelki gondoskodás terhe is. A stressz és a szorongás természetes reakciók a változásra, depresszióvá azonban akkor válhat, ha közben valaki magára marad ezekkel az érzésekkel, ami gyakran megesik.

Ez ugyanis egy rendkívül nehezen felvállalható krízis – ahogy a nőknél, úgy a férfiaknál is –, mert a szülőséggel kapcsolatban a társadalom vegytiszta érzéseket vár el. Holott ez a kérdés egyáltalán nem fekete-fehér. Ahogy Bóta Tímea tanácsadó szakpszichológus fogalmazott korábban: „Nagyon ritka az életben, hogy valamire vegytiszta érzésekkel reagáljunk; az egész életünk folyamatos érzelmi kavargásokban zajlik. Fontos megengedni magunknak a gyerekvállalással kapcsolatban is, hogy sokfélét érezzünk, hiszen az egész érzelmi kavalkád része az útnak”. 

Az anyák szülés utáni depressziójához hasonlóan az apa depressziója is negatívan hat a baba fejlődésére, ezért is lenne fontos időben felismerni.

Most különösen lényeges, hogy odafigyeljünk egymásra

Egy olyan helyzetben, amikor járvány miatti szorongás sosem látott méreteket ölt, és amikor még közel sem vagyunk tisztában azzal, milyen hosszú távú hatásai lesznek a mentális egészségünkre, fontos lenne, hogy eltöröljük a mentális zavarokat övező megbélyegzést – érintsen az férfiakat vagy nőket.

A depresszió – annak atipikus formáit beleértve – megfelelő segítséggel megszelídíthető, ehhez azonban tudatosítani kellene, hogy a nehézségek felvállalása még nem tesz gyengévé minket.

Hogy mentális zavarral küzdeni nem szégyen, és nem vagyunk egyedül benne. Fontos, hogy merjünk segítséget kérni, őszintén megnyílni és beszélni egy hozzánk közel állóval. Sosem késő segítséget kérni.

Filákovity Radojka

Forrás: ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images