Beütöm, lehorzsolom, megvágom és megégetem a… ide szinte bármelyik testrészem beilleszthető és tetszőlegesen variálható. Mondjuk ki, béna vagyok. Egyszer már elmeséltem, hogy miért is nem tudok „jobban odafigyelni” magamra, tehát ez van, ezzel kell együtt élnem, amiből az ezzel járó bosszankodáson kívül amúgy meglehetősen vicces sztorik kerekednek, megtanultam röhögni magamon. Ez a, nevezzük finoman, szeleburdiság, sokszor felületi sérülésekkel jár. Kábé mindig le van nyúzva a bőr a karomról, néhány vágás tuti éktelenkedik az ujjaimon, és ha olajjal sütök, garantált egy-két égési sérülés. A genetikai lottón több szempontból sem enyém a telitalálatos szelvény, de az általam kedvezőtlennek titulált „csomagban” az is benne van, hogy a bőröm hajlamos a hegesedésre. Azaz nem gyógyul valami szépen. Még mindig jól kivehető módon hordom magamon a tizenöt évvel ezelőtti alsós futóverseny emlékét: hatalmasat taknyoltam a murván.

Ha ilyen ütemben haladok, néhány évtized múlva egy merő heg leszek, így ezt megelőzendő szakember segítségét kértem, hogy utánajárjak, hogyan is lehet jól gyógyítani mindennapi sebeimet, mit tehetek azért, hogy a sérüléseket „ép bőrrel” megússzam. És mivel nem én vagyok az egyetlen ember a földön, akinek a külsejét bőr borítja, így veletek is megosztok minden fontos infót, amit megtudtam.

Először is tisztázzuk: kétféle seb van

Akut és krónikus. Akutnak nevezzük azokat a sebeket, amikkel én is bőven ki vagyok dekorálva.

A horzsolások, kisebb vágások, enyhébb égési sérülések tartoznak ide, vagy például az a hólyagos, iszonyatosan fájó lyuk a sarkunkon, amit az új cipőnk tud odavarázsolni. Ezek megfelelő kezeléssel hét–tíz napon belül teljesen meggyógyulnak.

A krónikus sebek pedig azok, amik hosszú ideje megvannak, és nem gyógyulnak. Ezeket a szakemberek hat héten túl nem gyógyuló sebeknek is nevezik, azon meglepő tulajdonságuk miatt, hogy ilyen sok idő után sem jönnek rendbe. Ezek hátterében olyan szövődményeket okozó folyamatok állnak, amik nem engedik a regenerációt, ilyen például a cukorbetegség vagy az immunhiányos betegségek. Olyan állandó problémák, ami miatt a seb nem kapja meg a megfelelő szöveti támogatást. De okozhatja az is, ha koszos kézzel nyúlunk a sérüléshez, ezzel kórokozókat juttatva be a szervezetünkbe.

A lakást szellőztesd, ne a sebedet!

Merse Anita szerint a leggyakoribb tévhit, hogy a sebet nem szabad letakarni, hagyni kell levegőzni, mert úgy jobban gyógyul. Az igazság azonban pont ennek az ellenkezője.

Ahhoz, hogy megfelelően regenerálódhasson a sérült felület, nedves környezetre van szüksége, a levegő pedig szárítja, így rossz úton járunk, ha szellőztetjük. Ha szabadon hagyjuk, var keletkezik, ami minden apró húzódásra elmozdulhat, a seb újra vérezni kezd, és kezdődhet a gyógyulás elölről.

Jogszabály mondja ki, hogy felejtsük el a jódot

Na jó, nem ezt mondja, csak hogy a jódtinktúrát mint sebkezelő szert a jódtartalma miatt már nem ajánlott használni. Az orvostudomány e téren is fejlődik, így a régen alkalmazott és akkor jónak tartott fertőtlenítő ma már nem a leghatékonyabb szer, sőt kifejezetten káros lehet, hiszen a jód allergizálhat, és felhalmozódhat a szervezetben. Ráadásul barnára színezi a seb felszínét, így a gyógyulási folyamat nyomon követése is nehezebb. És vannak olyan termékek, amelyek alkoholtartalmuk miatt szárítják a bőrt és csípik a sebet, ezeket is érdemes elkerülni.

Viszlát, jód, helló, sebkezelő gélek!

Kezeléskor nemcsak a sebbe kerülő kórokozókat kell elpusztítani, hanem a sérülés melletti, ép és gyógyulásra képes szövetet meg kell védeni. Szerencsére már vannak olyan újfajta szerek, amik hidratálják az ép bőrt, ezzel sarkallva erőteljesebb gyógyulásra, ráadásul nem is váltanak ki allergiás reakciót. Ezen felül pedig tartalmaznak egy PHMB nevű antimikrobiális anyagot, ami a kórokozókat elpusztítja, de az ép sejteket nem bántja. Ezek a zselés állagú sebtisztítók pedig nemcsak tisztítanak és segítik a gyógyulást, de – a krémekkel ellentétben – nem ülnek bele a sebbe, hagyják levegőzni.

Hogyan kezeljük jól a sebet?

A szakértő példájával élve, ahogyan a házépítést sem a tetővel kezdjük, úgy a sebünk gyógyulásának is jó alapot kell teremteni, hogy szépen hámosodjon a sérült felület.

  • Az első lépés, hogy kezet mosunk, majd nyugalomba helyezzük a sérült testrészünket, és megnézzük, milyen a seb, van-e benne idegen anyag, például szálka. Ha van, eltávolítjuk, ha nincs, jöhet a következő lépés.
  • Ezután el kell állítanunk a vérzést. Ezt legegyszerűbben zsebkendővel tehetjük úgy, hogy erősen a sebre szorítjuk, és addig nyomjuk, amíg a vérzés eláll. Ez normál esetben három–öt percet vesz igénybe. Ha ezek után sem áll el a vérzés, forduljunk orvoshoz!
  • Ha már nem vérzünk, mossuk le a sérült felületet sebkezelő géllel. Érdemes mindig, a legkisebb sérülés esetében is ilyet használni, mert a már említett tulajdonságai révén gyorsítja a gyógyulást, miközben csökkenti a csúnya hegesedés esélyét. Fontos, hogy ne használjunk túl sokat belőle, máskülönben a kötszer nem tapad meg a bőrünkön.
  • A tisztítás után jöhet a kötözés, arra azonban mindenképp figyeljünk, hogy a kötszer nagyobb legyen, mint a seb, vagyis a ragasztós része ne a sérülésbe, hanem az ép bőrfelületre tapadjon.
  • A kötést minimum naponta cseréljük addig, amíg a seb teljesen begyógyul, a váltás előtt pedig mindig alaposan mossunk kezet! Ezen felül kövessük figyelemmel a gyógyulás folyamatát, hogyha orvost igénylő elváltozás történik, idejében szakemberhez fordulhassunk.

Mint említettem, a normál gyógyulási idő hét és tíz nap között van, ezt azonban nagyban befolyásolja az életkorunk. Fiatal korban jobb a keringésünk, ezáltal a regenerációs képességünk is. Ám az idő előrehaladtával bőrünk veszít feszességéből és ruganyosságából, a keringésünk is romlik, ezért egyre tovább tart, mire teljesen beforrnak a sebeink.

És mit tehetünk azért, hogy egy-egy seb vagy vágás helye ne díszítse az örökkévalóságig a bőrünket?

Egyrészt ehhez jó genetika kell, hogy ne legyünk hajlamosak a csúnya hegesedésre. Amit viszont ténylegesen tehetünk az ügy érdekében, hogy az előbbi öt pontot minden esetben maradéktalanul betartjuk, hagyunk időt a regenerálódásra, és mindig alapos kézmosás után nyúlunk a sérüléshez, mert csak a tiszta seb gyógyul!

Dián Dóri

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images