Mi is az a kenguruzás?

A kenguruzás egy a koraszülött babák számára kidolgozott, tudományos bizonyítékokra épülő terápia, ami az édesanya és az édesapa folyamatos jelenlétével, bőrkontaktussal, a zajok és a fények csökkentésével, vagyis az anyaméhhez hasonló környezet megteremtésével jár. Ez azt is lehetővé teszi, hogy a szükséges beavatkozásokat (mint vérvétel, infúzió, szondán táplálás) a szülő mellkasán végezzék el, ami a koraszülöttek fájdalmait jelentősen csökkenti. Igazolt tény továbbá, hogy a koraszülöttek számára gyógyszerként működő anyatej lefejt mennyisége a kenguruzással töltött idő növelésével együtt nő. 

Nagy Lívia, a Melletted a helyem Egyesület alapítója és alelnöke, gyermekápoló maga is érintett édesanyaként azt tapasztalja, hogy sokkal nehezebben indul a kenguruzás, ha a szülő még soha nem hallott róla és emiatt tele van félelmekkel. Éppen ezért szerinte már a várandósgondozás idején beszélni kellene arról, mi a teendő, ha a baba korábban érkezik.

Először is, le kellene számolni a tévhitekkel

Hallottatok már róla, hogy a szülőnek nem szükséges védőruházatban bemennie a PIC (vagyis perinatális intenzív) osztályra, sőt? 

Vagy hogy a kenguruzás klinikai szempontból nem hatékony, ha az anyuka vagy apuka (esetleg nagyszülő) mellkasával a bőr-bőr kontaktus biztosított ugyan, de a kezén gumikesztyű van, ugyanis azzal nem tudja a kisbaba hőszabályozását segíteni? A kesztyű emellett hamis védettségérzetet is ad a szülőnek, ugyanis a kezet sokkal hatékonyabban és alaposabban lehet fertőtleníteni, mint a kesztyűt: a kézhigiénia betartása azonban ugyanannyira kötelező a szülők, mint a személyzet számára. És gondoltátok volna, hogy nagyon sok szülő fél megpuszilni a kisbabáját, pedig épp hogy azzal segíti, ha minél többet puszilgatja kenguruzás közben? Tehát sem a kesztyű, sem a maszk használata nem javasolt kenguruzás közben, kivéve, ha a szülő felső légúti hurutban, herpeszben vagy a kezét érintő bőrelváltozásokban érintett.

Oké, kenguruzzunk, de mennyit?

A koraszülött egészsége szempontjából a minél korábban (lehetőleg a születés után azonnal, még instabil állapot esetén is) megkezdett és minél több kenguruzás a legelőnyösebb. Akár egész nap is kenguruzhat, de fontos gyakorlati tudnivaló, hogy az édesanya egyfolytában maximum négy órát tud kenguruzni a gyerekével, mert legalább minden négy órában fejnie kell, amíg a kisbaba magától nem tud szopni. Így négy óra után a legjobb, ha az édesapa átveszi.

Ha az édesanya állapota nem teszi lehetővé a születés után a kenguruzást, akkor az a jó, ha az édesapa és a nagyszülők mellkasára kerül a baba.

Oké, kenguruzzunk, de hogyan?

Írtunk már korábban róla, hogy egyáltalán nem mindegy, hogyan, milyen lépésekkel, milyen pozícióban, milyen előkészületekkel vesszük ki a kisbabát az inkubátorból, és helyezzük az édesanya mellkasára. Ha ebben nem elég gyakorlott a személyzet (tehát fontos, hogy ha most nem az, hamarosan azzá váljon), akkor az azt idézheti elő, hogy a kisbaba instabillá válik a kiemelés után, és az ilyenkor szükséges beavatkozás miatt az anyuka úgy érezheti, inkább nem szeretne többet kenguruzni, még akkor sem, ha a kisbaba esélye ezzel az egészséges gyógyulásra csökkenni fog. Hasznos gyakorlati tanács, hogy a kenguruzáshoz a legjobb, ha a szülőn semmilyen illatszer (parfüm, dezodor) nincs, ugyanis ezek illata akadályozza a babát a természetes ingerek észlelésében. Például gátolja őt abban, hogy érezze a szopásra késztető anyatej illatát.

A magyar koraszülött osztályok mérete miatt még nem mindig kenguruzhat mindenki annyit, amennyit ideális lenne

A legtöbb magyar koraszülött osztály nagyon kicsi, és bár azt gondolnánk, hogy a legkisebbnek nem kell nagy hely, éppen ellenkezőleg: az inkubátorgépekkel és a mellette tartózkodó szülőkkel nagy teret igényelnének. Ezért a gyakorlatban a koraszülött osztályon dolgozó személyzet csak óvatosan tud közlekedni a kenguruzó szülők lábai és a zsinórok között. Ez pedig magyarázatot ad arra, hogy a személyzetnek azt is figyelembe kell vennie, van-e éppen az osztályon olyan kisbaba, akinek az állapota miatt folyamatosan készenlétben kell lennie. 

Ha vészhelyzet áll elő, nem mindegy, hogy van-e elég hely az inkubátor körül a személyzetnek, vagy egy pillanat alatt ki kell húzni a szoba közepére úgy, hogy körülötte kettő-négy orvos és ápoló elférjen. A kenguruzást viszont nem lehet egyik pillanatról a másikra hirtelen abbahagyni, mert a koraszülöttek mozgatása csak nagyon óvatos és körültekintő, meghatározott mozdulatokkal történhet. 

Nagy Lívia arról is mesélt, hogy egy ideális koraszülött osztályon 12-14 családi szoba van külön fürdőszobával és vécével, aminek pedig az infekciókontroll szempontjából van nagy jelentősége. Reméljük, nálunk is minél hamarabb így lesz, ugyanis az egészséges túlélési arányokat tekintve a legfejlettebb koraszülött-ellátó rendszerek 30 százalékkal jobban teljesítenek.

A koraszülött-ellátásba hirtelen belecsöppenő szülőket már applikáció is segíti: a PICAPP

Még ha vannak is előjelek, egy koraszülött baba szülőjévé válni minden esetben derült égből villámcsapás. Ezért ez az app hiteles, tudományos bizonyítékokon alapuló információkkal, és a gondozást támogató funkciókkal segíti a szülők mindennapjait és egyben a szakemberek munkáját, a Melletted a helyem Egyesület kezdeményezésére. 

Honnan tudnak még hiteles információhoz jutni az érintett szülők?

Rengeteg kérdés merülhet fel a szülőkben nemcsak a kórházban, de később az otthoni gondozás idején is. Ha tájékozódni szeretnének a koraszülött osztályokon elérhető lehetőségekről, információkat szeretnének szerezni az ellátásról, vagy bármilyen más kérdésük merül fel, akkor azt ebben a szakértőkkel támogatott Facebook-csoportban is megtehetik, ahol ráadásul az érintett szülőtársakkal is összekapcsolódhatnak. 

Mire van még szükség a magyar koraszülött-ellátó rendszerben ahhoz, hogy sokkal több kisbabát mentsünk meg?

Fontos lenne az elméleti rész is: a koraszülött-ellátás irányelveinek megírása (többek között a kenguruzásról) és rendszeres frissítése, az irányelvek alapján elkészülő osztályos protokollok összeállítása, azok gyakori felülvizsgálata. Ha ez meglenne, akkor létezne egységes szemléletmód, és gyakorlat, ami a továbbképzéseket is könnyebbé teszi.

Sokkal több nővérre lenne szükség: az ellátás akkor a legbiztonságosabb, ha minden egyes koraszülöttre egy-egy nővér jut. 

A kenguruzás legmagasabb szintű megvalósulásához pedig még olyan mentőautókra is szükség van, amelyek elég nagyok ahhoz, hogy az édesanya és a koraszülött kisbaba szállítása kenguruzva történhessen meg. 

Az említett változásokra óriási szükség van, mivel egy sokkal fejlettebb ellátórendszer több ezer kisbaba egészséges túlélését teszi lehetővé. Az ellátás jelenleg még nem homogén, de nagyon fontos eredmény, hogy Magyarországon ma már nincs olyan PIC-osztály, ahol ne ismernék és alkalmaznák a kengurumódszert.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Jill Lehmann Photography

Kőrizs Kata