Alig választják az otthon szülést

A kutatás során a már féléves gyereket nevelő anyákat a szülés kapcsán többek közt annak helyéről és körülményeiről, valamint arról is kérdezték, kik voltak jelen a szülésnél.

Talán nem meglepő, hogy a vizsgálatban részt vevő nők döntő többsége (97,6 százalék) állami kórházban vagy klinikán szült, és csupán 1,8 százalékuk hozta világra magánkórházban a gyerekét. Mindössze harmincöten – a majdnem 8300 megkérdezett édesanyából – szültek otthon, tizenketten pedig mentőautóban vagy autópályán hozták világra a gyereküket.

Nem árulunk zsákbamacskát azzal, hogy a magánkórházakat a kedvezőbb társadalmi és anyagi hátterű szülők választották; jellemzően a felsőfokú iskolai végzettségű, a szüléskor 35 évesnél idősebb budapesti nők szültek magánkórházban. Míg az otthon szülést többségében olyan felsőfokú végzettségű nők választották, akiknek már volt legalább három gyerekük, és 1000-2000 fős településeken éltek.

Érdekes azonban, hogy azon nők közül, akik otthon terveztek szülni, csak a felének sikerült ezt megvalósítania.

A kutatásban részt vevő, 2018–2019-ben világra jött gyerekek egyébként átlagosan a 38,8. hétre születtek meg (csupán 7,6 százalékuk volt koraszülött), 3270 gramm átlagos súllyal és 51,5 centiméterrel jöttek világra.

Formabontó kutatás már a magzati kortól
Milyen ma Magyarországon felnőni? – ennek a kérdésnek a komplex megválaszolására vállalkozott a KSH Népességtudományi Kutatóintézet, amikor 2017-ben elindította Kohorsz ’18 Magyar Születési Kohorszvizsgálatot. Ennek középpontjában olyan magzatok vannak, akiknek 2018–2019-re volt várható a születésük, és akiknek felnövekedését a tervek szerint huszonöt éven keresztül követik – ők alkotják tehát a közös „kohorszot” társadalomkutatói szakkifejezéssel. A kutatás első eredményeiről korábban ITT írtunk.

A választott szülész biztonságot ad(ott)

A kutatás során a szülés körülményeit is vizsgálták, illetve azt, hogyan hatottak a körülmények az anya szülésélményére – e tekintetben pedig érdekes eredményeket láthatunk.

Mint ismeretes, 2021-ben kivezették a hálapénzt az egészségügyből, ezzel az állami kórházakban megszűnt a lehetőség, hogy választott szülészorvos és szülésznő legyen jelen a szüléseknél – ami nagyban kihathat a szülő nők szülésélményére is. Ez rajzolódik ki legalábbis a kutatás eredményeiből:

a 2018–2019-es szüléseknél – amelyekre a nemzedékkutatás fókuszál – ugyanis arról számoltak be az anyák, hogy a választott szülészorvos jelenléte fontos volt a biztonságérzetük szempontjából.

Ugyanakkor azt is elismerték, hogy a szülészorvos felfogadása nem kevés pénzbe került, emiatt leginkább a kedvezőbb hátterű nők szülésénél volt jellemzőbb. Döntően nagyobb valószínűséggel szültek választott szülészorvossal azok a nők, akik idősebbek, magasabb iskolai végzettségűek, egy- vagy kétgyermekesek és jobb anyagi helyzetűek. Továbbá azok is, akiknek tervezett vagy nem tervezett császármetszésük volt, illetve akik magánkórházban szültek. 

 

Míg a csak tb-támogatott várandósgondozáson részt vevő nők 18,1, addig a magánrendelésen gondozott nők 75,6 százalékánál, a vegyes ellátású formában várandósgondozáson részt vevő nőknek pedig a 68 százalékánál felügyelt a választott orvos a szülésnél. De ez az arány a hét napjaira bontva is változó: ha megnézzük, hogy a hét melyik napjára esett a szülés, akkor látjuk, hogy szombaton (44,2 százalék) és vasárnap (45,1 százalék) számottevően alacsonyabb arányban volt jelen a választott szülészorvos a szülésnél, mint a hét más napjain (átlag: 51,9 százalék).

Az apák kicsivel több mint a fele van csak jelen a gyereke születésénél

Bár az apás szülés az elmúlt évtizedekben egyre népszerűbbé vált – és egyre fontosabbá a nők számára mind a lelki, mind a fizikai támogatás szempontjából –, csupán az anyák nem sokkal több mint fele (56,7 százaléka) számolt be arról, hogy az apa is jelen volt a szülésnél.

Ez általában szintén a kedvezőbb társadalmi háttérrel függ össze: minél magasabb iskolázottságúak, jobb anyagi hátterűek a szülők, annál nagyobb valószínűséggel lesz bent az apa a szülésnél. Érdekes továbbá, hogy gyakoribb az apa jelenléte azoknál a pároknál, amelyek házasságban élnek és amelyeknek kevés gyerekük van – illetve, nem meglepő módon, ha hüvelyi szülésről van szó. Csakhogy ma Magyarországon – mint az a friss statisztikából is kiderült – arányaiban meglehetősen magas a császármetszések száma, ami egyáltalán nem nevezhető kedvezőnek.

Nagyon sok itthon a császár – amibe az orvosok részéről kényelmi okok is jócskán közrejátszanak

A császármetszések aránya világszinten növekszik, ám ehhez képest is meglehetősen magas a hazai arány. Annak ellenére, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásai alapján 10–15 közötti arány lenne kívánatos, Magyarországon a 2018–2019-ben szült nők 42,9 százaléka hozta világra császármetszéssel a gyerekét (akár tervezett, akár sürgősségi császárral).

Ahogy az a kutatásból kiderül, a császármetszések egyre gyakoribbá válása mögött világszinten számos tényező bújik meg: egyrészt, hogy a gyerekszám csökkenésével emelkedik az első gyereküket szülő nők aránya, viszont emellett növekszik az átlagos életkoruk és a mesterséges megtermékenyítések aránya is. Emellett a korábban már elvégzett császármetszés vagy az anya terhességi magas vérnyomása, illetve a magzat farfekvése is növeli a császármetszés esélyét.

Viszont orvosi oldalról is vannak „hajlamosító” tényezők: az egészségi szempontból valóban indokolt eseteken túl sok helyen a műhibaperek lehetséges elkerülése, illetve akár kényelmi megfontolások is vezérelhetik azt, ha egy orvos a császármetszés mellett dönt.

A magyar adatokat vizsgálva azonban azt is látjuk, hogy az anya életkora is befolyásolja a császármetszések előfordulásának esélyét: a 35 éves és annál idősebb korban szülő nők fele (a 40 évesnél idősebbek 54,7 százaléka), a 25 év alattiaknak viszont csak kevesebb mint harmada szült császármetszéssel.

Minden tizedik magyar nőt traumatizál a szülés

Szerencsére már egyre többet beszélünk a szülőszobán elszenvedett traumákról és a rendszerszintű szülőszobai erőszakról, de csak nagyon kevés nő számol be arról, hogy úgy hozhatta világra a gyerekét, ahogy szerette volna.

A hüvelyi úton szülő nők valamivel kevesebb mint harmada (29,5 százalék) választhatta szabadon saját állítása szerint a vajúdási és a kitolási testhelyzetet, mintegy negyedük (24,5 százalék) csak a vajúdási testhelyzetet, kétötödük (39,4 százalék) pedig egyáltalán nem választhatott. 

 

A szülés az anyák kétharmadának volt egyértelműen pozitív élmény, negyedük számára pedig a szülés maga megfelelő volt ugyan, de ők eredetileg másként szerették volna. De ami igazán megdöbbentő, hogy a kutatásban minden tizedik nő számolt be arról, hogy számára kifejezetten rossz élményt jelentett a szülés. Természetesen a szülés módja is befolyásolja a szülésélményt, ebben a tekintetben a legelégedettebbek azok a nők voltak, akik hüvelyi úton hozták világra a gyereküket (nekik csaknem a négyötödük 77,9 százalékuk állította, hogy a szülés számukra a legmegfelelőbb módon zajlott). A tervezett császármetszést választók is hasonlóan elégedettek voltak, ugyanakkor azoknak, akik nem terveztek császármetszéssel, alig több mint harmada szerzett pozitív tapasztalatokat (37,2 százalék). Mindez pedig azért kritikus, mert a szülésélmény milyensége, a szülés során szerzett – és feldolgozatlanul hagyott – traumák akár egy életen át is elkísérhetik az anyát, és kihathatnak a mindennapi, a gyerekével kapcsolatos működésére is. 

A teljes kutatás ITT olvasható. 

Filákovity Radojka