„Elkezdte tört magyarral mondani a fiú: »Nincsen apám, se anyám, se istenem, se hazám…«” – Nyelvtanítás menekült gyerekeknek

–

Csepelyi Adrienn/WMN: Hogyan kezd el közvetítő nyelv nélkül magyarul tanulni egy gyerek? (Érdekelne a metódus, a folyamat, ami lezajlik ilyenkor az agyban, stb.)

Ottucsák Melinda A.: Ahogy a kínai, vietnámi, úgy a szír, afgán, etióp diákokkal sem volt közös nyelvem a magyaron kívül. A közvetítő nyelv nélküli nyelvoktatás során a tanár nem szólal meg a tanuló anyanyelvén, csak a célnyelven beszél hozzá. A tanár tud váltani nyelvi szintek között, és ahány csoport, annyi nyelvhasználattal kérdez és beszél. Teljesen kezdőnek azt mondom: „Melinda vagyok. És te?” A válaszban a nevet várom vissza: „Angel vagyok.”  A „Hogy hívnak?”, „Mi a neved?”, „Ki vagy?” kérdések nem működnek legelső órán. Más a nyelvhasználatom és a beszédtempóm alsós gyerekeknél, felsős haladóknál vagy középiskolásokkal, netán felnőtt tanulókkal. Le kell tisztítani a nyelvhasználatomat, hogy a diák kihallja a nyelvi formát. Mutatok képeket („Mi ez?”) egy autóról, egy iskoláról, egy teniszütőről – besoroljuk a szavakat, hogy melyik kategória, majd megmutatom, hogy „Hol vagy?”: házban vagyok és teremben.

Nagyon kis lépésekben haladunk az elején, hogy stabilan rögzüljenek a szavak és hozzá kapcsoljunk logikus nyelvtani elemeket. Például: Gyümölcsök, zöldségek, számok szókincs és tárgyrag kellenek a vásárláshoz:

– Kérek egy almát. Mennyibe kerül?
– 60 Ft.

A napirend elmondásához már ismerni kell az alapigéket, az órát és az igeragozást. Tudja a kedves olvasó, hogy a magyar igerendszer milyen logikusan van felépítve? Öt csoportba soroljuk az igéket. A jövő időnk kifejezése nagyon egyszerű (tanulni fogok vagy holnap tanulok), és a múlt időnk sem összetett. A problémát az a fránya tárgy okozza, ami irányítja az egész mondatot, mert nem mindegy, hogy Egy almát kérek vagy Az almát kérem. 

Nem lehet eltitkolni, hogy a legelszántabb nyelvtanulót a magyar felszólító mód készíti ki leginkább, ahol több mint 70 végződést kell megtanulnia! Ilyenkor szoktam őket megnyugtatni, hogy ha ezt tudják, akkor már szinte mindent tudnak…

CS. A./WMN: Tényleg olyan piszok nehéz nyelv a magyar?

O. M. A.: A szakmánk szépsége az, hogy képesek vagyunk az anyanyelvünket felülről nézni, elemezni, részeire szedni, majd a diákok számára újra felépíteni. Noha a nyelvtanár bölcsész szakmának számít, pontos tervezésre és nyelvészeti tudásra van szükség, ha szeretnénk a diákok számára megmutatni a nyelv logikáját és szépségét. Mert a közhiedelemmel ellentétben, a magyar – véleményem szerint – a világ egyik leglogikusabb nyelve. Egy gyerek esetében pedig nincs is ilyen előfeltevés: bekerül egy magyar iskolába, és természetesnek vesszük, hogy megtanulja a nyelvet.

CS. A./WMN: Milyen eszközöket használtok?

O. M. A.: A tanítás során rengeteg képanyagot, képes szótárt, videót, színeket, online játékot használok, hogy a vizuális memóriába betegyem az új szókincset. A1-A2 (vagyis kezdő) szinten tanuló gyerekek szeretik a képeket, a memóriajátékokat, a térbeli mozgásos játékokat, és gyorsan sajátítják el a szókincset. Magasabb szinten néha alkalmazom a képeket, ha nagyon speciális a tudás, de általában körülírással magyarázok fogalmakat, szavakat. Mi a különbség a „Jössz moziba? – Mész moziba?” kérdések között? Hogyan lehet elmagyarázni, mit csinál az, aki elindul iskolába vagy elmegy iskolába? Ezt mind körülírással magyarul tanítom.

CS. A./WMN: Mi a helyzet azokkal, akik nem latin betűs írást tanultak eddig? Mennyire nehezíti ez meg a folyamatot?

O. M. A.: Az iskola, ahol jelenleg tanítok (Dr. Mező Ferenc Általános Iskola) 2018 óta foglalkozik magyar mint idegen tanítással. Négyféle órát adunk a gyerekeknek: klasszikus nyelvóra, írásgyakorló-óra, szókincsbővítő-óra és szakszövegóra. Az írásgyakorló- órán a nem latin betűs írással író gyerekeknek kell megtanulniuk latinbetűs írással írni. Hogy ez mennyire lesz klasszikus, szépen kötött, alsós tanítók által is elfogadott írás, az attól függ, hány évesen, milyen évfolyamra érkezett a gyerek a magyar oktatási rendszerbe, és mennyire tud írni-olvasni. Ötödik-hatodik osztályos diákoknál már csak ellenőrizzük, hogy ismernek-e minden betűt, és le tudják-e írni olvashatóan.

Alsósoknál kérjük a szépen kötött kézírást, de igyekszünk meghagyni az egyediséget, például a venezuelai z betűket, ukrán x betűket meghagyjuk eredetiben.

Általában azok a diákok, akik egyáltalán nem írnak latin betűvel, hat-nyolc hónap alatt tanulnak meg jól írni-olvasni. Előfordul azonban diszlexiás vagy diszgráfiás diák is, és a magyarra való átállásnál derül ki, hogy latin betűs írásnál ez jellemző lesz rá (kínai gyerekeknél ez gyakori jelenség). Nekik egy-másfél év szükséges, hogy stabilizálódjanak a betűk. 

CS. A./WMN: Mi az a szakszövegóra?

O. M. A.: Ez az az óra, ahol évfolyamonként tanulják a gyerekek a tantárgyakat egy MID-tanártól. Meghallgatták a fizikatanár hivatalos magyarázatát, majd ezeken az órákon újravesszük, lassítva. 

Amikor már magabiztosnak érzi magát egy diák, sikerélményei vannak a magyar nyelvben, és úgy érzi, beilleszkedett, eljön a pont, amikor ráeszmél, mi mindent nem tud a magyar nyelvről. A történelem, biológia, fizika, kémia tantárgyak hidegzuhanyként érik a legokosabb, legmotiváltabb diákokat is, és nehéz sikerélményhez juttatni őket, ha nem partner ebben a szaktanár.

A mi iskolánkban a külföldi haladó diákok heti két-három szakszövegórán vesznek részt. Átvesszük a történelem, természetismeret szavait, az összefüggéseket, adatokat, és megmagyarázunk minden olyan szót, amit nem értenek a szakszövegből. Ember legyen a talpán, aki képes érthetően elmagyarázni egyszerűsített magyar nyelven, szemléltetve, hogy mit jelent a hintapolitika, hogyan működik a kovalens kötés, mi az üledékes kőzet. A humor elengedhetetlen ezekhez az órákhoz: az ionok cseréjét úgy magyaráztam el, mint egy love storyt: az egyik atomnak van egy extra elektronja, a másik atom ezt meglátja, és neki pont hiányzik egy elektronja és ezek ketten a végén együtt – kéz-a kézben – repkednek az elektronpályán teljes szerelemben.

CS. A./WMN: Hogyan tud ebben segíteni a tanár, akinek nincs ilyesmiben tapasztalata?

O. M. A.: Szerencsére sok a lelkes kolléga, aki segíteni akar. Magyartanárok, nyelvtanárok, tanítók foglalkoznak délutánonként különórában a külföldi diákokkal, hogy segítsék a tanulmányaikat. A magyar mint idegen nyelv módszertanának ismerete nélkül nem annyira hatékonyak, mint egy megszervezett nyelvóra.

CS. A./WMN: Mi a különbség a külföldi gyerekek és a menekült gyerekek között az iskolai szereplésük terén?

O. M. A.: A „minden gyerek más és más” közhelyen túl az a lelkiállapot, amivel érkeznek, teljesen eltérő. Minden gyerek szomorú, mert elhagyta az országát valamilyen családi, gazdasági okból. Sokan keresik a kapcsolatot az anyanyelvi társaikkal. Képesek éjszakába nyúlóan a régi barátaikkal csetelni, játszani, beszélgetni. Másnap megjelennek álmosan, motiválatlanul az iskolában, amin nem segít az, hogy semmit sem értenek a tanárok beszédéből. Ehhez kell a kreatív nyelvtanár, ahol a kiscsoportos nyelvórán nem tud elbújni, aktívan kell dolgoznia, játszania, és bele kell vonnunk a nyelvtanulás szépségébe.

Sok diáknak stabil családi háttere van, biztos egzisztenciával, támogató közeggel, a veszteségről mégsem tudnak az elején kivel beszélni. A menekült gyerekek esetében ez felerősödik, hisz ők átéltek egy erőszakos elszakadást az országuktól, hazájuktól.

Ez lehet egy hosszú vonatút Ukrajnából Magyarországra, vagy csónakon hánykolódás a Földközi-tengeren. Ők nem tudták, hova érkeznek, mire számítsanak, míg az országunkba érkező, letelepedni kívánó családok gyerekei igen.

A menekültek esetében gyakran a szülők sem tudják, mit fognak másnap tenni, maradnak vagy továbbmennek egy-egy országból. A mostani ukrán háborúból hozzánk érkezett családok a teljes bizonytalanságban vannak, a gyerekektől sem várhatjuk el, hogy egyik pillanatról a másikra beilleszkednek egy új iskolába, szerezzenek barátokat, és hipp-hopp, megtanuljanak magyarul. Az óvodáknak, iskoláknak ideális esetben a feladatuk az lenne, hogy biztosítsák a gyerekeknek az alapkészségek: logika, matematika területén a fejlődést és biztonságos teret biztosítsanak a fejlődésnek.  

 

CS. A./WMN: Nehezíti a helyzeted, gondolom, hogy általában a szülők sem beszélik a fogadó ország nyelvét…

O. M. A.: Egy családnál, ahol legalább egy szülő dolgozik, szinte minden esetben a gyerek tanul meg először elfogadható szinten magyarul. Sokszor a szülők őket használják tolmácsokként számos helyzetben. Felnőtt-felnőtt közötti beszélgetés során mi minden esetben felnőtt tolmácsot hívunk, mert nem beszélhet a gyerek a saját iskolai előmeneteléről anyanyelvén a szülőjével, miközben a tanára nem érti. Sok szülővel könnyebb angolul kommunikálni írásban és szóban is, de a gyereket nem szabad ilyen helyzetbe hozni. 

CS. A./WMN: Van-e arról tapasztalatod, milyen nyelvi környezetből érkező gyerekek tanulnak gyorsabban/lassabban magyarul?

O. M. A.: Ez teljesen egyénfüggő. Nem nagyon találtam a saját tapasztalataim során összefüggést. A lelkiállapot inkább befolyásolja: aki érdeklődik, nyitott, barátkozik, az hamarabb beszél magyarul, mint aki (egyébként természetesen érthető módon) a sebeit nyalogatja, és szeretne visszatérni hazájába. Őt nehéz motiválni egy olyan idegen nyelv megtanulására, ami világviszonylatban nem túl hasznos.

CS. A./WMN: Vannak-e anyanyelvtől (hangkészlet, stb.) függő nehézségek?

O. M. A.: Igen.

A kínai diákok például az elején képtelenek a l-r hangokat megkülönböztetni. Ha már tanultak angolt, akkor előfordulhat, hogy hallják a különbséget, de a magyar pattogós r is más, mint az angol r. Az arab és spanyol anyanyelvű diákok nem hallják a b és a v között lévő különbséget.

Nekik egy kezdő szintű mondatnál, mint „A gyerek a házban van”, a -ban és a van teljesen egyformának hangzik, és sokáig nem is tudják képezni. Orosz, ukrán anyanyelvűeknek az a - á - o differenciálása nehéz. Kiejtési gyakorlatokkal, játékokkal tudjuk helyre tenni a hangok képzését. Akcentusuk sokáig lesz a legügyesebbeknek is, de ettől egyediek és érdekesek!

CS. A./WMN: Mi a helyzet azokkal a hátrányos helyzetű gyerekekkel, akiknek az anyanyelvi kompetenciája is alacsony? Őket hogyan lehet felzárkóztatni egy másik nyelven?

O. M. A.: A pedagógiai szakszolgálatok vizsgálják azokat a gyerekeket, akik valamilyen tanulási nehézségekkel küzdenek. Egy külföldi gyereknek, akinél látszik, hogy nem nyelvi, hanem kognitív hiánya van, a vizsgálata a szakszolgálatok legnagyobb profizmusa, tolmácsok segítsége ellenére is nehézkes. Gyakran nem is vizsgálják őket, csak a második tanévük után, mert nincs mérőeszközük, hiszen ezek a tesztek magyar anyanyelvűekre készültek. Hogy egy vietnámi gyerek egy év után nem tudja, mi az a kút, nem annyira róható fel neki… Nehéz őket diagnosztizálni, még nehezebb fejleszteni.

CS. A./WMN: Mire van szükség az ideális fejlődéshez? Egy osztállyal visszasorolják őket? Vagy segít a mély víz? Esetleg ez gyerekfüggő is?

O. M. A.: Egy külföldi, magyarul nem beszélő diák magyar iskolába kerülésekor törvény írja elő, hogy

az iskolának lehetősége van egy évvel visszasorolni őt, hogy időt nyerjen a magyartanulásra. Vagyis, ha van egy ötödik osztályos bizonyítványa Kínából, akkor őt nem engedjük hatodik osztályba.

Sajnos központi szabályozás a diákok további előmenetelére nincs, így helyi tantervek, pedagógiai programok szabályozzák, milyen körülményeket biztosít az iskola a diákoknak. Nálunk egy diák az első évben csak az integrációra, beilleszkedésre, nyelvtanulásra koncentrál. Felmentést kap értékelés alól minden tárgyból, kivéve magyar mint idegen nyelvet, amiből vizsgázik félévkor és év végén. Az első tanév teljesen arról szól, hogy megszokja az iskolai szabályokat, a tanárokat, osztálytársakat, barátokat szerez, és igyekszik tudásukhoz mérten bekapcsolódni a tanulásba. Sokszor megesik, hogy a tehetséges diák már második félévben jegyet kap angolból vagy matematikából, illetve készségtárgyakból. A következő tanévben már a tárgyak 70-80 százalékából jegyet kap, harmadik tanévben csak magyar nyelv és irodalomból kap felmentést (ha szükséges). Fontos, hogy az első három tanévükben nem bukhatnak meg ezek a diákok a nyelvi hátrány miatt. 

 

CS. A./WMN: Milyen gyorsan fejlődnek a gyerekek?

O. M. A.: A kortársak ereje, a tanítók, osztályfőnökök integrációjának, napi munkájának ereje hatalmas egy-egy külföldi kisdiák esetében. Míg mi, MID-es tanárok heti kettő–négy alkalommal tanulunk velük, addig ők nap közvetítik nekik a magyar nyelvet és a szokásokat – vágatlanul. Itt ér össze a nyelvelsajátítás, amikor a gyerek spontán megtanulja a nyelvet és formákat, és kapcsolódik be a nyelvtanítás, amikor a formákat tanítjuk és a szókincset bővítjük. Egy-egy ilyen alsós kisdiák a mi iskolánkban körülbelül három-négy hónap után megérteti magát a társaival, tanáraival egy kezdetleges magyar nyelven, míg első tanév végére már folyamatosan csacsog az őt érintő témákról, az iskolai beszédet pedig szinte teljesen érti passzívan.

CS. A./WMN: Lehet-e valamilyen módon felkészíteni az osztálytársakat arra, hogy segítsék az újonnan érkezők nyelvtanulását?

O. M. A.: Az osztálytársakat tájékoztatjuk az elején, hogy új tanuló jön. Akkor kell beszélni kicsit a háttérről, ha háborús okból jön. 2018 körül a polgárháború elől menekülő venezuelai diákoknál a felsősöknek elmondtuk, hogy olyan gyerekek jönnek, akik nem akarták otthagyni az otthonukat, és visszavágynak majd. Az osztálytársak feladata csak annyi, hogy vonják be őket a mindennapi feladatokba, segítsék az órán a munkájukat, hogy tudják követni a feladatokat.

CS. A./WMN: Tudom, hogy az ilyesmit nem lehet rangsorolni, de akadnak olyanok, akik különösen nehéz helyzetben vannak?

O. M. A.: A legkritikusabb azoknak a kiskamaszoknak a sorsa, akik tizennégy-tizenöt évesen érkeznek az iskolába. Noha nyolcadikos korúak, nem lehet őket besorolni oda a nyelvtudásuk miatt. Tehát hetedik évfolyamon kezdenek, amikor jön a négy új tantárgy (biológia, kémia, földrajz, fizika) és egy teljesen új nyelv.

Nekik egy tanévnyi idejük van arra, hogy megtanuljanak legalább B1 szinten magyarul, nyolcadikban szerezzenek jegyeket a felvételire, majd megírják a magyar gyerekekre tervezett felvételit matematikából és magyar nyelv és irodalomból.

Ilyenkor nem lehet elmismásolni a dolgokat tanárként. Hetedik közepén szembesíteni kell őket, hogy sajnos ez vár rájuk, erre kell felkészülniük, és hiába tehetségesek angolból, sportolnak jól, vagy rajzolnak ügyesen, tudják a matematikát, ha 100 pontból elér 20–25 pontot, már nagyon ügyes volt. Őket nemcsak nyelvileg, hanem lelkileg is támogatni kell, hogy a sok kudarc mögött (nem értenek az órákon sokat az anyagból), meglássák, milyen lehetőségeik vannak, és értékes gyerekek. A külföldi gyerekek között is vannak kiemelkedő tehetségek: volt két külföldi kisdiák, aki másfél éves iskolai pályafutása után ötösre írta meg az ötödikes félévi felmérőt nyelvtanból, míg néhány magyar osztálytársuk alig érte el a kettest.

CS. A./WMN: Mi az, amire nagyon nagy szükség lenne idehaza, de egyelőre nem látod biztosítottnak?

O. M. A.: A magyar mint idegen nyelv szakma teljes rehabilitációjára: mi nem csupán a külföldi gyerekeket tanítjuk, hanem tapasztalatunkra szükség van a határon túlról magyar családból, de más iskolarendszerből érkező gyereknek is, illetve az évekig külföldön tanult magyar gyerek visszaintegrálásában is. Vissza kellene állítani az ELTE, KRE egyetemeken a hosszú tanárképzés részeként a szakot, most ugyanis csak egy-két éves szakirányú továbbképzésként lehet elvégezni. A külföldi gyereknek az első két évben ugyanúgy két tanulót kellene érniük, mint egy BTMN-es (beilleszkedési-tanulási-magatartási nehézségekkel küzdő tanulónak), hogy az osztályok számított létszámában látsszon, hogy külföldi diákról van szó. A magyar mint idegen nyelvi érettségi mellett lehetőséget kellene adni a külföldi diákoknak, hogy a 8. osztályos felvételit magyar nyelv és irodalom helyett magyar mint idegen nyelvből tegyék, vagy mentesüljenek a felvételi megírása alól. A pedagógusok számára még több képzési lehetőséget kellene biztosítani, hogy lássanak jó gyakorlatokat a témában. Normatívára lenne szükség a külföldi gyerekek után, és a közoktatási törvényben, a rendeletekben bármilyen szinten szabályozni kellene az ő közoktatásbeli ellátásukat.

CS. A./WMN: Két kollégáddal, Lukács-Somos Júliával és Székely Orsolyával 2017-ben a Jezsuita Menekültszolgálat felkérésére írtatok egy menekült gyerekeknek szóló MID-es könyvet Zahra és Zia az Eperfa utcai iskolában címmel. Ki és hogyan juthat hozzá a tankönyvetekhez? Van másik könyv a piacon?

O. M. A.: Külföldi gyerekek számára az állami tankönyvellátásban nem létezik magyar mint idegen nyelvi tankönyv. A KELLO oldalán még a tantárgy sem szerepel, ingyenesen nem férnek hozzá semmilyen könyvhöz. A felnőtteknek szóló magyar nyelvkönyvek piaca sem hasonlítható össze az angol, német, francia könyvekével, de legalább létezik választási lehetőség. Gyerekeknek szóló MID-könyvek: Kiliki a Földön (1-2. kötet és segédanyagai), Balassi-füzetek több témában, illetve a Zahra és Zia az Eperfa utcai iskolában könyv, e-learning és olvasókönyv. Megtalálható még a midkid.org weboldal, ahol kifejezetten gyerekek számára készítenek a MID-tanárok feladatokat, melyeket ingyen megosztanak egymással. Mivel az alsós olvasókönyvek, nyelvtankönyvek tele vannak olyan szavakkal, melyek nem tartoznak az alapszókincshez – kezdő nyelvtanuló esetén nem használhatók.

CS. A./WMN: Hogyan vált épp ez a szakterületeddé?

O. M. A.: Az egyetemen felnőttek oktatására képeztek minket ki a MID-szakon, magyar szakon inkább középiskolásokra. Hogy általános iskolás gyerekeknek hogyan kell nyelvet tanítani, az az évek és a rutin és a kísérletezés eredménye. Tanultam az óvodapedagógiából (mik az iskolaérettség feltételei, milyen szókinccsel rendelkezik egy hat-hét éves gyerek), az alsós tanítók módszertanából is (hogyan tanítják meg az írást Meixner-módszer szerint, melyik évfolyamon mi az elvárt tudásminimum) és a fejlesztőpedagógusok tárházából is (mozgásos játékok, logikai fejlesztőfeladatok). Ezekből épül fel a mindennapi munkám gyerekre szabva.

Amikor első tanári munkahelyemre (Református Missziói Központ – Menekültmisszió) lelkesen felvételiztem, az interjúztatók megkérdezték, vállalom-e a 14 év alatti korosztályt. Vállaltam, mert mindenáron tanítani akartam. Hátizsákos tanárként jártam Budapest iskoláit 2012–2015 között, oktatva a menekült gyerekeket. Táskámban mindig volt néhány plüssállat, társasjáték, memóriakártya, ragdobókocka (helyszínek vannak rajta, például uszoda, bolt, és utána elmondja, hogy az uszodából megy a boltba) és nagyon sok színes kép. Ezzel párhuzamosan dolgoztam írástudatlan menekült felnőttekkel a bicskei menekülttáborban, mely teljesen új módszertani alapokra helyezte addigi szakmai pályafutásomat.

  

CS. A./WMN: Úgy sejtem, érzelmileg sem mindig könnyű a munkád…

O. M. A.: A leginkább szívbemarkoló élményem, ami beleégett a lelkembe, egy afrikai fiú esete, aki a családjával menekült el tizenegy éves korában. Magyarországon élt két éve, amikor én tanítani kezdtem, nyolcadikos volt. Elég sok balhéja volt a szüleivel, mindig elszökött, rendőrség, szociális munkások hozták vissza a családjához, nagyon nem találta a helyét. Mentem be egy ilyen eset után hozzá tanítani. Azt mondta, szeretné felmondani a verset, amit másnap kér tőle a tanár.

Elkezdte tört magyarral, akcentussal mondani, hogy „Nincsen apám, se anyám, / se istenem, se hazám…”. Akkor és ott tartottam magam, és nem kezdtem el sírni, de azóta sem tudom könnyek nélkül végighallgatni ezt a verset.

Egyszer egy szakácsvizsga előtt álló tizennyolc éves afgán fiú bejött az irodánkba, ahol éppen akkor pakolásztuk ki az adományokat, amiket kaptunk. Érkezett egy nagy adag plüss, amit még nem szortíroztunk. A fiú megkérdezte magyarul, hogy odamehet-e megnézni. Mondtuk, hogy persze. Válogatott, válogatott egy ideig, és egyszer csak egy babát vett a kezébe, majd elkezdett hozzá az anyanyelvén beszélni és énekelni. Mi kicsit távolabb léptünk, és megrendülve figyeltük kicsit, hogy milyen ősi erő és hiányérzet szabadult fel ebből a fiúból, aki egyedül érkezett Magyarországra, család nélkül. 

Csepelyi Adrienn

 A Jezsuita Menekültszolgálat minden menekült vagy menedékes státuszú gyereknek ingyen biztosítja a tankönyvet (Zahra és Zia az Eperfa utcai iskolában), ha az iskola, tanár jelentkezik érte. Az oldalon ingyen is letölthető PDF-formátumban, de az irodán adomány fejében elérhető a nyomtatott példány is. (Információ: [email protected])

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/HRAUN