–

Martha M. Garretson 1849. szeptember 18-án született a New Jersey állambeli Readington Townshipben. Bátyja állítása szerint

huszonhárom éves korában fejbe vágták egy szánkóval, és a sérülésből sosem épült fel teljesen, innen voltak eredeztethetők későbbi mentális problémái.

A varrónőként dolgozó Martha összekötötte életét egy Wesley Savacool nevű férfival. A kapcsolatuk kezdettől fogva viharos volt, majd megszületett a fiuk, Ross, a férfi pedig néhány év múlva elhagyta a családját. Martha anyagi okokra hivatkozva ezután örökbe adta a fiát a tehetős Aschenbach családnak, amely nem sokkal korábban vesztette el a gyerekét. Az ő emléke előtt tisztelegve a kis Rosst átkeresztelték Williamnek. 

Féltékeny mostoha

1893-ban Martha New Yorkba költözött, és házvezetőnőnek állt William W. Place-nél, majd egy évvel később össze is házasodtak, részben azért, hogy segíthessen a férfinak a lánya, Ida nevelésében. A pletykák szerint Martha hírhedt volt kiállhatatlan természetéről, és rendkívül féltékeny volt a mostohalányára, amiért férje neki is figyelmet szentelt. Micsoda borzalmas apa! William egyszer a rendőrséget is értesítette, amikor

Martha a lány meggyilkolásával fenyegetőzött,

és a pár tagjai közötti folyamatos konfliktusok egyre inkább a közbeszéd tárgyává váltak. Martha azonban azzal védekezett, hogy szerinte Ida ravasz, ellenséges és tiszteletlen volt. Valójában talán inkább csak egy, az édesanyját gyászoló kamasz lány volt. A Martha és William között feszülő ellentétet állítólag az is tovább súlyosbította, hogy a férfi nem engedte, hogy Martha előző házasságából született fia meglátogassa az anyját.

A végzetes nap

1898. február 7-én este Martha egy baltával hadonászva támadta meg a hazaérkező Williamet – a férfi súlyos sérüléseket szerzett. Képtelen volt kivonszolni magát a házból, a szomszédok lettek figyelmesek arra, hogy vonyítva szenved és azt üvölti: „Gyilkos!” Mire a hatóságok a helyszínre értek, Martha a földön feküdt véresen, ruhákkal a fején, önkívületi állapotban, a gáz pedig ömlött a tűzhelyből. Öngyilkossági kísérletet hajtott végre, ami akkoriban New York államban már önmagában is bűncselekménynek számított.

Az igazi borzalmakra azonban csak ezután derült fény

William tizenhét éves lányára, Idára holtan találtak az emeleti hálószobájában. A szájából vér folyt, és Martha a hobbifotográfusként is tevékenykedő apa által otthon tartott savval kimarta a lány szemét. A kínzások sorozata viszont ezzel nem ért véget,

a mostohaanya tömény karbolsavat szórt a lányra, a fejét és a nyakát pedig szörnyű zúzódások tarkították, a későbbi vizsgálatok megállapításai szerint a halálát párna általi fulladás okozta.

Ráadásul a lánnyal vélhetően már a délelőtti órákban végzett, ezután Martha egész nap végezte a szokásos teendőit, majd lesben állva várta a férje hazaérkezését.

Marthát és Williamet sérüléseikkel kórházba szállították, a férfi nagyon lassan épült fel, szakaszosan tudták csak kihallgatni, és 24 órás felügyeletet kapott, a felesége ugyanis csupán két emelettel feljebb feküdt, és félő volt, hogy megpróbálja befejezni, amit elkezdett, és a férfi életét is kioltja. A kihallgatások során Williamet arról kérdezték, hogy mi vezethetett a brutális vérengzéshez, mi lehetett Martha indítéka. A férfi szerint a felesége az utolsó veszekedésük miatt borulhatott ki, Martha ugyanis jelentős számlatartozásokat halmozott fel, noha körülbelül 1200 dollárnyi megtakarítása volt. Amikor ez a gyilkosság előtti héten kiderült, a pár összeveszett, és ahogy szoktak, Idán is vitatkoztak.

William büntetésképp megvonta a nőnek járó kosztpénzt, ettől Martha teljesen elvesztette a fejét.

A férfi a betegágyán értesült a lánya haláláról, és bosszút esküdött felesége ellen.

A nő elleni tárgyalások 1898. július 5-én kezdődtek, az ügyet nagy médiaérdeklődés övezte. Martha végig tagadta bűnösségét, hűvösen, minden megbánást mellőzve viselkedett. Az ügy jogi szempontból eléggé egyszerű volt, így az esküdtszék hamar meghozta a döntést: Marthát bűnösnek találták, és ő volt az első nő, akit villamosszék általi halálra ítéltek – éppen ma 123 éve, 1899. március 20-án. Hasonló ítéletet korábban Lizzie Halliday és Maria Barbella esetében is hoztak, 1894-ben, majd 1895-ben, de míg előbbi ítéletét megváltoztatták, és elmegyógyintézetbe küldték, utóbbiról kiderült, hogy ártatlan, így szabadon engedték. Martha esetében alkalmazták tehát először a villamosszéket, az addigi szokásokkal ellentétben az elektródákat a bokájára helyezve hajtották végre a kivégzést. A szemtanúk beszámolója szerint a nő azonnal életét vesztette.

Krajnyik Cintia

Felhasznált források: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció: Getty Images / Leemage / Universal Images Group