–

Bizony, a nők is

A köztudatban még most is jelen van az a poén, hogy a nők nem kakilnak, nem is szellentenek (figyelitek, megint a hármas: puki, szellentés, fing – melyiket használod?), ha mégis, maximum rózsa illatút. Ezen persze mindenki elnevetgél, de azért ez mégiscsak

mélyíti a sztereotípiát, hogy egy nőnek mindig, minden körülmények között nőnek kell maradnia, tiptopnak kell lennie, aki semmilyen gusztustalan, közönséges (ez esetben értsd: hétköznapi) dolgot nem csinál, amivel vesztene a csáberejéből.

Szerintem, ami egy férfi szájából – amikor a szaráson viccelődik – szórakoztatónak, de minimum elfogadottnak van bélyegezve, ugyanazt egy nő esetében rém primitívnek aposztrofálja a társadalom. Ez pedig egy sor komplexust szül a nőkben. Nem véletlen, hogy míg egy friss kapcsolatban egy férfi minden gond nélkül vonul el mobillal a kezében a vécére reggelente, addig a nők halálra stresszelik magukat, hogy nem tudnak kakilni a párjuknál, vagy ha a másik a lakásban tartózkodik. A barátnőim és a kolléganőim körében végzett nem reprezentatív kutatásra alapozom, hogy nem én vagyok az egyetlen az univerzumban, aki ezzel a problémával küszködött már.

Az olyan nyaralásokat pedig végképp ne is említsük, ahova nagyobb társasággal utazik az ember, pláne, ha csak egy fürdőszoba van. Lehet, nekem van túl sok magabiztos, már-már alfahím típusú barátom, de én még soha egy férfi szájából se hallottam, hogy „Hú, gyerekek, húzzatok már le a strandra, hadd kakiljak egyet nyugodtan, mert addig nem megy, amíg itt vagytok a házban.” Ezzel a szemben a lányok olyan logisztikai hadműveleteket képesek végrehajtani, hogy észrevétlenül, titokban, halkan, a lehető leggyorsabban próbálják meg elvégezni a nagydolgukat, amilyeneket katonai bevetések tervezésénél látni. Pedig hát,

ha őszinték és profának akarunk lenni, a nők bizony ugyanannyiszor és ugyanolyan büdöset szarnak, mint a férfiak, még akkor is, ha ezt a tényt szeretnénk egy kis (lehetőleg illatosított) selyemzsebkendővel letakargatni.

Menstruációs kaki

Cserháti-Herold Jankát és Szőllősi Nórát leszámítva, mástól

nem nagyon lehet hallani itthon a külföldön period poopként, azaz a menstruációs kakiként ismert jelenségről sem.

A menstruáció önmagában óriási tabu még mindig, a hozzá kapcsolódó szegénység meg még nagyobb, miért pont a menstruáció alatt tapasztalt megváltozott székelési inger lenne kivétel? Pedig hasznos lenne tisztában lenni a miértekkel.

Janka például így magyarázza a hormonmentes.hu oldalán a jelenséget:

„A méh közvetlenül a vastagbél mellett helyezkedik el, így bizony hatással vannak egymásra. A méhünk általánosságban nem feszül neki a vastagbélnek, de a ciklus vége felé a mérete a vérkeringés fokozódása és a méhnyálkahártya megvastagodása miatt jelentősen megnövekszik, és így már a körte alakú szervünk okozhat szűkületet a széklet útjában. Ráadásul, ha hátrahajló méhed van, akkor könnyebben kialakul ez az állapot. Ugyanis a méh csúcsa könnyebben »beragad« a megtelt vastagbél miatt, és ez székrekedéshez vezethet.” 

„A szülésre való felkészüléskor túsztárgyalási technikákat is érdemes tanulni” – Interjú Mátyusné Gálik Zsuzsanna aktivistával, korábbi SzuperWMN-jelöltünkkel

WMN Ügy – 2021. augusztus 19. – CL

 

Hozzáteszi, hogy az anatómia mellett a hormonjaink is befolyásolják a menstruációs kakit, az ovuláció után ugyanis a progeszteron hatására lelassul a simaizmok mozgása, ami a vastagbélben is megtalálható. Amikor azonban a méhnyálkahártya leszakad, és menstruálni kezdünk, a progeszteronszint alacsonyabb lesz, a méhünk zsugorodni kezd, és a simaizmok is mozgásba lendülnek. Ezen felül közvetlenül a menstruáció előtt a szervezetünk prosztaglandint is termel, ami elősegíti a simaizmok összehúzódását, nemcsak méhben, de a bélrendszerben is, így fordulhat elő, hogy a menstruációnk alatt hasmenéstől is szenvednünk kell. Szőllősi Nórától, a Ciklusmesék posztjában hasznos tanácsokat kaphatunk, hogy a táplálkozásunkkal hogyan minimalizálhatjuk az ezzel járó kellemetlenségeket, és milyen arányban fogyasszunk ómega-3 és ómega-6 tartalmú ételeket annak érdekében, hogy az amúgy is nehéz napok ne legyenek még nehezebbek.

Miért pisilünk a kakilás után?

Az nem törvényszerű, hogy minden pisilést kaki követ, de

feltűnt már, hogy minden székelést vizelés kísér?

Ennek egészen egyszerű magyarázata van. Emésztő- és kiválasztórendszerünk számos izma önkéntelenül működik, de szerencsére a vizelési és a székelési ingert a kapcsolódó szervek belső izomzata és a medencefenék izmai szabályozzák, és a húgycső és a végbélnyílás is rendelkezik belső és külső záróizmokkal. A belső izmok önkéntelenül működnek, nyomás hatására elkezdenek elernyedni, de a külső záróizmokat mi szabályozzuk, tetszés szerint lazíthatjuk el, szóval, ha minden rendben, normál körülmények között nem kell attól tartanunk, hogy váratlanul összefossuk magunkat nyilvános helyen.

A pisiléskor ellazított külső izom sokkal kisebb méretű, mint amit kakiláskor engedünk el, és pisiléskor a medencefenék általános izomzata sem lazul el. Ezért, ha pisilünk, az nincs hatással arra az izomcsoportra, ami a végbélnél van. Viszont amikor kakilnunk kell, a végbélnél található záróizom elengedése egy sokkal kiterjedtebb területet, az egész medencefeneket érinti, ezáltal a húgycső záróizomzatának feszülése is csökken, és ez az oka, hogy a kakilást mindig pisilés is követi.

Na, ugye, hogy mindenkinek nyugodtabb a lelke, hogy válaszokat kapott az élet igazán fontos kérdéseire? Köszönöm a figyelmet!

Krajnyik Cintia

Ha már témánál vagyunk, olvassátok el Tóth Flóra korábbi írását is az ánuszról

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Unplash/annie pm