–

A fenti képek, és a hozzájuk hasonlók sokak számára ismerősek lehetnek. A fiatalok szexualizációja korántsem új keletű dolog, de az utóbbi időben szinte stílusirányzattá vált. A médiában gyakran mossák össze a gyermek- és a felnőttkort, de ez legtöbbször az utóbbi csoport szórakoztatására történik, az előbbi érdekeit pedig gyakran nem veszi figyelembe, ami egy olyan kultúrát hoz létre, ahol a gyerekek imázsa áruvá válik.

Hogy pontosan mi is az a pedofil kultúra, és miért tartozik mindenkire, azt 2015-ben fogalmazta meg Alicen Grey feminista író, egy pedofil önmosdató vallomására reagálva. Grey szerint ugyanis „A pedofília elsőre az egyik legnagyobb társadalmi tabunknak tűnik, de ha vetünk egy mély, őszinte pillantást a kultúránkra, láthatjuk, hogy ez nem teljesen igaz. Úgy gondolom, hogy a pedofília bizonyos formái nemhogy nincsenek elítélve, de jutalmazva és ünnepelve vannak a kultúránkban, sőt a mai szexualitásunk egy jelentős része pedofil ideálokra épül.” 

Ez így elsőre nagyon durván hangozhat,

és természetesen nem arról van szó, hogy minden második ember pedofil lenne, hanem szimplán arról, hogy sok minden, amit jelenleg szexualizálunk, gyerekekhez köthető. Röviden ez azt jelenti, hogy

vannak olyan gyermeki tulajdonságok, érdeklődések, amiket külön-külön erotikusnak, szexuálisan vonzónak fogunk fel, még akkor is, ha a valóságban többnyire gyerekekre, fiatalkorúakra jellemzők. Mi meg fogjuk ezeket a jegyeket, és árut csinálunk belőlük (ahogy szoktuk) sokszor felnőttek számára. 

Ám mielőtt felsorolnék párat ezek közül, szeretném leszögezni, hogy most nem azok felett ítélkezem, akik részt vesznek ezekben a tevékenységekben (bár bizonyos esetekben már ezzel is probléma van), hanem a társadalmunkban akarok rámutatni egy olyan jelenségre, ami normalizálódott és elterjedt, ezért csak közösen tudunk felelősséget vállalni érte. Valamint azt is fontos megemlítenem, hogy ebben a cikkben javarészt a fiatal lányokat érintő problémákról fogok beszélni, mivel ez az, amit személyesen ismerek, de ez nem jelenti azt, hogy a fiúkra ez egyáltalán nincsen hatással. Most, hogy ezt megbeszéltük, eredjünk is le a nyúlüregbe, és nézzük meg, miről van szó, amikor pedofil kultúráról beszélünk.

Kezdjük ott, hogy megvizsgáljuk a szépségideálunkat,

és különösen azt a formáját, ami az erotika- és a pornóiparban virul. A szőrtelen, apró testek, irracionálisan feszes nemi szervek és a mesterséges szüzesség korában minél fiatalabbnak néz ki valaki, annál vonzóbbnak számít.

Jelenleg is influenszerek és online celebek százai sminkelik magukat kamasznak, sokuknak a teljes imázsa abból áll, hogy felnőtt, sokszor szexuális tartalmat posztoló nőként úgy pózolnak, mint egy kislány, és ehhez gyakran még a Photoshopot is segítségül hívják.

Ebben kategóriában talán a legdurvább példa egy Coconut Kitty néven futó Insta-celeb, aki kései harmincas létére 14-15 éves lánynak szerkeszti magát a közösségimédia-oldalain, és ebben a karakterben készít pornográf képeket, videókat. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

coconut kitty🌴 (@coconutkitty143) által megosztott bejegyzés

De még többen vannak, akik nem mennek ennyire messzire, és inkább csak gyerekekkel azonosított külső jegyeket, viselkedéseket próbálnak replikálni, hogy becsábítsák a követőket: ilyen, mondjuk, Belle Delphine, aki szintén erotikus modellként dolgozik, és 2019-ben az ő neve volt a negyedik legkeresettebb szó a PornHubon. Delphine előszeretettel visel fogszabályzót, diáklányruhát vagy akár cumit is a képein, amit gyakran párosít kislányos pózokkal és meztelenséggel.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

kittybelledelphine (@belle.delphiny) által megosztott bejegyzés

Mondjuk, a ruhái alapján ő nem kifejezetten egy gyerekre akar hasonlítani, sokkal inkább az animék 12–16 éves, szexuálisan érettnek ábrázolt, és direkt kihívó gyerekkaraktereire, a lolikra.

A lolicon szubkultúra olyan emberek gyűjtőhelye, akik vonzódnak ezekhez a fikciós fiatalkorúakhoz, és aktívan fogyasztják az őket felvonultató sorozatokat és képregényeket. A név természetesen Vladimir Nabokov Lolita című könyvéből ered, és nem a loli az egyetlen ebből kiinduló fétis.

Ilyen például a DDLG-fantázia is, aminek jelentése „Daddy Dom–Little Girl”, vagyis domináns apuka és szubmisszív kislánya, ahol az egyik fél a szülő, a másik a gyerek szerepét veszi fel szexuális célból. Az ezekben részt vevő nők többnyire nem kiskorúak, de a közösségi médiának tulajdoníthatóan egyre több fiatal lányhoz jutnak el, akik ebből inspirálódva szexepilt csinálnak a korukból és esetleges apakomplexusukból (ami egy teljesen külön probléma, egy másik napra). 

 

Népszerűek körükben az olyan oldalak, amik stílussá emelik ezt a fétist,

és babarózsaszín nyakörvek és meztelenül duzzogó modellek mögé rejtik a valódi lényegét annak, ami két felnőtt ember kölcsönös kapcsolatán alapuló szex lenne, de így sok fiatalhoz jut el már egy idealizált életstílusként ez a jelenség, és emiatt könnyen beleesnek abba a csapdába, hogy megpróbálják eljátszani ezt a szerepet egy felnőtt mellett, akkor is, ha egyébként nem vágynak rá.

A mai agyonszexualizált kultúránkban nem ritka, hogy egy kamasz lány azt gondolja, hogy a legfőbb szerepe az, hogy vonzó legyen a felnőtt férfiak számára. Bevallom, nekem is ebből állt pár év az életemből, és tudom, mennyire egyszerűen átragad ránk ez a mentalitás a médiából.

Mert akár tetszik, akár nem, szanaszét fetisizáljuk a kamaszkort, és sok fiatal lány érzi azt, hogy most a legvonzóbb életében, és valamiképpen meg kell felelnie ennek az ideálnak, ha nem akar kifutni az időből.

Nem hibáztatom őket érte, hiszen egy olyan világban élnek, ahol a „teen” és a „barely legal” kategória már évek óta vezeti a pornóoldalak toplistáit, a kedvenc celebjeink átlagéletkora egyre lejjebb csúszik, és ahol huszon- és harmincéves pasik úgy randiznak gimnazistákkal, mintha az égvilágon semmi furcsa nem lenne ebben.

Amikor 2019-ben Elizabeth Bruch, egy michigani szociológus kutatást végzett az OkCupid randiappon, arra a sokkoló felfedezésre jutott, hogy az oldalon a legvonzóbbnak tartott nők a 18 évesek, minden korosztály számára.

Ez nekem nagyon azt üzeni, hogy sokan vannak, akik mennének lejjebb, ha lehetne, vagy legalábbis azt, hogy a fiatalságot és az ehhez kötött tulajdonságokat sokkal többre becsüljük, mint a lányokat, akik hordozzák. Túl gyakran tekintünk úgy kislányokra, mint báránybőrbe bújt… érett nőkre. 

Hiába nézünk nagykorú nőket a tinipornóban, és hiába csak az Insta-modelleken találjuk szexinek a fogszabályzót, ezek az ábrázolások felélesztik a keresletet a valódi gyerekek iránt is, akiktől elemeljük ezeket a vágyott tulajdonságokat. És ezzel egy olyan korban normalizáljuk a gyerekhez, a gyerekes jegyekhez való szexuális vonzódást, amiben így is csúcsra járatott a gyermekek elleni szexuális abúzus.

  

Az Egyesült Államokban minden tizedik gyerek találkozik ennek valamilyen formájával, és több mint ötven százalékuk még 12 éves sincs, amikor először bántalmazzák.

De nem is kell messzire mennünk, ha látni akarjuk a hatást: alig három hete jelent meg az ECPAT és a Hintalovon Alapítvány közös jelentése, amiből kiderül, hogy az EU területén a szexuális célú emberkereskedelemben áldozattá váló gyerekek legtöbbje magyar, és az is, hogy az általuk megkérdezett kamaszok 39 százaléka már kapott erotikus célzatú megkereséseket az interneten. 

És nem tehetjük meg, hogy nem vesszük figyelembe a kultúrát, amit saját választásainkkal, kattintásainkkal, félrenézéseinkkel esetleg kiépítünk. Mindannyian felelősséggel tartozunk a gyerekeinkért. Nem szabad hagynunk, hogy tovább normalizálódjon bármilyen viselkedés, ami visszacsatolva árthat nekik.

Azok, akik vonzónak találják a szexben a lolitás tulajdonságokat, javarészt nem direkten a gyerekeket tartják vonzónak, de azzal, hogy ezeket a mainstream popkultúrában népszerűsítjük, óhatatlanul őket is szexualizáljuk vele. Pedig én is értem, miért találjuk szépnek az ártatlanságot és a fiatalságot. Az, ahogyan egy gyerek vagy egy kamasz látni tudja a világot, egyedülálló és gyönyörű. De pont ezért kellene megvédenünk ezt a nézőpontot, ameddig csak lehet.

Ha mesterségesen utángyártjuk, fetisizáljuk és eladjuk a gyermekkort, azzal a valódi gyerekeknek is azt üzenjük, hogy a fiatalságuk mások örömét szolgálja.

Hadd legyen ez csak az övék, anélkül hogy felnőtt vágyakat kötnénk hozzájuk! Hadd maradjanak gyerekek!

Nyáry Luca 

Kiemelt kép: Instagaram/Belle Delphine