„Kérem, mondja meg a bíróságnak, hogy szeretem a feleségemet, és nem igazságos, hogy nem élhetek vele!”

–

Úgy tűnt, álmukat porrá zúzza a Virginiában 1924 óta érvényben lévő faji integritási törvény. Ennek értelmében az indián és afroamerikai származású Mildred meg a fehér bőrű Richard bűncselekményt követett el azzal, hogy a fővárosban összeházasodtak, és egy fedél alatt éltek.

Házasságuk elfogadtatásáért folytatott küzdelmük az amerikai polgárjogi mozgalom fontos mérföldköve lett: 1967. (!) június 12-én a Legfelsőbb Bíróság eltörölte a „fajkeveredést” tiltó törvényeket 16 államban, és kimondta, hogy a házassághoz való jogot nem befolyásolhatja a bőrszín.

Central Point – a középpont

Mildred Jeter az univerzum közepének érezte vidéki szülővárosát, Central Pointot. Central Point, avagy a „középpont” megadta neki a belső középpont és tartás kialakításához szükséges alapokat: szerető anyát, jó kedélyű, zeneimádó apát, nyolc testvért és biztonságot nyújtó közösséget.

Az ’50-es években Millie a feketék számára fenntartott iskolába járt, s bátyjai által használt, megkopott könyvekből tanult. Bár 1954-ben az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága megtiltotta a faji alapú szegregációt az iskolákban, mégis több mint 15 évig tartott, amíg valamennyi amerikai iskolában integrálták a színesbőrű gyerekeket.

Central Point közösségében minimális volt a faji feszültség egy olyan korszakban, amikor tízezrek vonultak utcára a szegregált oktatás megvédéséért. Testvérei egyik jóbarátja, a Millie-nél hat évvel idősebb Richard, sok időt töltött a család körében.

Sokéves ismeretség után szerelem szövődött a gimnazista Millie és az építőmunkás Richard között. Rossz árnyékként szinte mindig ott leselkedett rájuk a helyi seriff, Garnett Brooks, aki, amikor csak tehette, megalázta Millie-t.

A pár első gyermekük születése után, 1958 júniusában házasodott össze a közeli Washington D.C.-ben, amely – ellentétben Virginiával – elismerte a vegyesházasságot. Virginiai szülővárosukba visszatérve, Millie már második gyermeküket hordta a szíve alatt, amikor egy éjjel autófékezés zajára ébredtek. Pár perccel később valaki erős fénnyel a szemükbe világított. Brooks seriff volt az.

Amikor számon kérte rajtuk, hogy mit csinálnak egy ágyban, Millie határozottan válaszolt: „A felesége vagyok”. Azonban hiába mutatta a falra akasztott házassági anyakönyvi kivonatukat, a seriff a virginiai törvényekre hivatkozva semmisnek tekintette azt, és mindkettőjüket letartóztatta.

 Richard egy napot, Millie hármat töltött börtönben

 A pici, koszos cellában, a földön rohangáló patkányok elől az egyre domborodó hasa alá húzta a lábát. Az ellenük felhozott vád: „fajkeveredés”, amely egy és öt év között volt büntethető, s a vád második pontja szerint, vegyes házasságot kötöttek Virginia államon kívül, majd visszatértek oda. A bírósági tárgyaláson ügyvédjük javaslatára bűnösnek vallották magukat.

Egy év börtönre ítélték őket, de a bíró felfüggesztette a börtönbüntetést, amennyiben 25 évig nem térnek vissza Virginiába.

A házaspár ekkor a fővárosba, Washington D.C.-be költözött. Millie azonban nem tudta megszokni a nagyvárost, visszavágyott szülővárosába, a vidéki Virginia nyugalmába, de legfőképp családjához. 1964-ben fordult Robert Kennedyhez, aki az Amerikai Polgárjogi Unióhoz irányította, ahol önkéntes jogászok segítették a bajba jutottakat.

Két fiatal, Brooklynból származó ügyvéd karolta fel őket, Bernard Cohen és Philip Hirschkop. Cohen alig három éve, Hirschkop pedig két évvel azelőtt fejezte be a jogi egyetemet, így mindkettőjük viszonylag kevés tapasztalattal vágott bele ebbe az igen komoly ügybe. Mindketten nagyon hittek benne, hogy bizonyítani tudják: az ítélet alkotmányellenes, a párt ért atrocitás igazságtalan és törvénytelen. Bernard ráadásul imádta a pár nevét: Loving, azaz szerető, szeretetteljes, ami nemcsak a pár kapcsolatát jellemezte, hanem számára az esetet is, mert annak mozgatórugója a szeretet volt.

Elsőként az ítélet érvénytelenítését szerették volna elérni, de egy évig nem érkezett válasz a bíróságtól. A csoportos kereset benyújtása után Bazile bíró a faj kifejezés meghatározásának egy XVIII. századi interpretációjával érvelt: „A mindenható isten fehér, fekete, sárga, maláj és vörös fajokat teremtett, és különböző földrészekre helyezte őket. Ezért nem is lehet ok a fajok közötti házasságra. Az a tény, hogy a fajokat más-más kontinensen különítette el, azt mutatja, nem állt szándékában, hogy azok keveredjenek.”

Ekkor az ügyvédek javaslatára a pár a Virginiai Legfelsőbb Ügyészséghez fordult, amely szintén jóváhagyta az ítéletet. Millie és Richard ezalatt számtalanszor közel jártak ahhoz, hogy feladják a reményt, hogy valaha együtt éljenek életük középpontjában, Central Pointban. Cohen és Hirschkop azonban kitartóan harcolt tovább, és erre biztatták őket is.

„Van egy álmom”

Az ’50-es évek közepétől induló polgárjogi mozgalom, amely a faji alapú diszkrimináció és szegregáció felszámolását célozta meg, és választójogot követelt az afroamerikaiknak, egyre nagyobb támogatottságot nyert. 1963 augusztusában 250 ezer ember gyűlt össze a washingtoni National Mallban, hogy Martin Luther King híres beszédét meghallgassa. „Van egy álmom…” így kezdődött dr. King beszéde, s azzal fejezte be, hogy „mindenki egyenlőnek lett teremtve”.

Pár utcával arrébb Millie a sorozatos kudarcok után már nem mert reménykedni, hogy álmuk valaha valóra válhat. Washington D.C.-ben Mrs. Loving volt. Szülővárosában illegálisan élt együtt férjével. Titokban visszajártak, majd egy időre vissza is költöztek Virginiába. Cohen és Hirschkop továbbra is kitartóan dolgoztak az ügyön. Amikor az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságához került az eset, Richard annyit mondott Cohennek:

„Mr. Cohen, kérem, mondja meg a bíróságnak, hogy szeretem a feleségemet, és nem igazságos, hogy nem élhetek vele Virginiában”.

A kilenc bíró egyhangúlag egyetértett ezzel, és a 14. alkotmánykiegészítés értelmében alkotmányellenesnek nyilvánították nemcsak a párra kiszabott büntetést, de a 16 államban még érvényben lévő vegyes házasságot tiltó törvényeket is.

A házaspár vezetékneve beszédes

A szeretet jellemezte kapcsolatukat, és ez a szeretet vezette őket, hogy szembemenjenek minden leküzdhetetlennek tűnő, törvénybe iktatott akadállyal, és végül álmuk teljesült: Richard házat épített Millie szüleinek közelében, ahol nagy szeretetben éltek három gyermekükkel. Sajnos mindezt csak nyolc évig élvezhették, mert egy tragikus szombati éjszakán egy részeg sofőr a kocsijukba hajtott. Az akkor negyvenkét éves Richard életét vesztette.

Millie 2008-ban bekövetkezett haláláig visszavonultan élt, és igen ritkán nyilatkozott. A Faith in America melegjogi szervezet megkeresésével azonban kivételt tett a mélyen vallásos asszony: „Azt gondolom, minden amerikait megillet a házasodás joga – nemtől, fajtól és szexuális orientációtól függetlenül. A kormány senkire nem erőltetheti rá bizonyos csoport vallását. Főleg, ha ezáltal polgári jogokat tagad meg.”

Trembácz Éva Zsuzsanna

Trembácz Éva Zsuzsanna írásait ITT is elolvashatod, érdemes követni a szerzői oldalát!

Kiemelt kép: Getty Images