Sosem voltam ász matematikából, de a szöveges feladatok mindig izgattak. Azokat szeretem, amelyek furfangosak, beugratósak vagy egy kreatív ötlet szükséges a megoldásukhoz. De mindig úgy gondoltam, hogy az efféle feladványok voltaképpen nem tartoznak a matematikához, ezek inkább csak játékok, hisz a matek egy száraz, érthetetlen tantárgy, hieroglifatár egy bemagolandó képlethalmaz.

Hogy sokan vélekednek még így rajtam kívül, azt A Gondolkodás Öröme Alapítvány tapasztalatai is alátámasztják.

A felmérések szerint a mindenkori legnépszerűtlenebb tantárgy a matematika. A matematikusokból-matematikatanárokból álló csapat célja éppen ezért az, hogy közelebb hozzák e tudományt a fiatalokhoz, megmutassák, milyen érdekes, sokszínű világ a matematikáé.

Pedagógiai módszerük alapjait Pósa Lajos matematikus rakta le.

Lényege a felfedeztető matematikaoktatás

Pósa nem most kezdte tevékenységét, a hetvenes évek óta dolgozik a matematikatanítás megreformálásán. Kereste a módját annak, hogy a normál iskolai matematikaórákat érdekessé, izgalmassá tehessék a tanárok. A nyolcvanas években már kísérleti osztályai voltak az Eötvös József Gimnáziumban. Tanítási anyagait azóta is használják, munkatársaival gimnáziumi tankönyvsorozatot írt, az ELTE-n leendő matematikatanárokat képzett.

Pósa 1988-ban indította el matektáborait tehetséges gyerekek számára

Kezdetben egyetlen csoportja volt, ma már szinte minden évfolyamon két tábori csoport van. Az első csoportoknál egyedül dolgozott a táboros gyerekekkel, de fokozatosan segítői hálózat épült köré, létrejött A Gondolkodás Öröme Alapítvány, és a többféle projekten belül a Repülő Iskola, amelynek lényege a tehetségkutatás.   

Az alapítvány munkatársai járják az ország középiskoláit, és rendhagyó matematikaórákat tartanak. Megnéztem a minap egy ilyet, pont az az iskola került sorra, ahol 25 évvel ezelőtt érettségiztem: a Kossuth Lajos Gimnázium Budapesten.  

Így ültem tehát vissza pár órára a valamikori földrajzterembe, ahol a hőn szeretett, és azóta nyugdíjba vonult Novák Béla helyett most egy fiatal matematikus, Simon Péter áll a táblánál.

Simon jelenleg mesteri képzésben vesz részt a CEU-n, korábban Cambridge-ben tanult és az ELTE-n. Még korábban a Fazekas és a Berzsenyi Gimnázium diákja volt és a Pósa-táborok lelkes résztvevője, szóval a módszert, amelyet most képvisel, a másik oldalról is megismerte.  

Most három egymást követő órát tart a kilencedikeseknek. A célja ma annyi, hogy Repülő Iskola képviseletében megmutassa nekik a matematika játékos, szórakoztató, problémamegoldó arcát. Ezért olyan feladatokat hozott a gyerekeknek, amilyenekkel normál tanórákon nemigen találkoznak, hisz a sűrű tantervbe kevéssé férhetnek bele, hiába lenne a tanáruk esetleg nyitott az efféle oktatásra.

A foglalkozásnak van egy távlati célja is, az érdeklődő diákok számára egy intenzív tehetséggondozó foglalkozássorozatot szerveznek 2019 tavaszától.

Miért van szükség a tehetségek felkutatására? – kérdezem Simon Pétert. – Nem elég egyértelmű, ha valakinek jól megy a számtan?

Így válaszolt:

„A tapasztalat azt mutatja, hogy az országos versenyeken és a matematikai olimpiákon résztvevő diákok mindig ugyanabból a szűk körből kerülnek ki, 70 százalékuk budapesti, és ugyanabba a húsz középiskolába járnak.

Sok diákról nem derül ki, hogy jó matematikából, vagy ha esetleg ki is derül, nem jutnak el olyan helyre, ahol lehetőségük lenne fejlődni, ezen a helyzeten szeretnénk változtatni” – magyarázza. Azt is hozzáteszi, fontosnak tartják, hogy minél több diákkal személyes kapcsolatba kerüljenek, ezért járják az alapítvány munkatársai azokat az iskolákat, amelyek a programra nyitottak. (Még lehet jelentkezni!)

Hogy miről szól egy-egy ilyen délelőtt a Repülő Iskolával? Kedvcsináló, játékos matematikafeladványokról, gondolkodásfejlesztő problémamegoldásról, egyéni-, páros- és csoportmunkáról. Nincs szükség megoldóképletekre, bemagolt mechanizmusokra, inkább „józan paraszti észre”, logikára, kreativitásra. Az az érzésem, hogy visszatérünk a gyökerekhez. A feladatok megoldását nemcsak a „matezsenik” hanem az átlagos képességű diákok is élvezik. Még az újságíró is…

A diákok játéknak fogják fel a feladatokat

Nincs ásítozás, nincs lapítás, telefonnyomkodás a pad alatt, ami ennél a generációnál szokatlan, leköti őket a matek három órán át. Simon Péter az elején tisztázza: ez nem verseny, nem tudásfelmérés. Nem ciki nem tudni, nem érteni valamit, hisz teljesen természetes, hogy amikor az ember először találkozik egy problémával, akkor nem tud vele mit kezdeni. A hangulat még csak véletlenül sem emlékeztet egy rettegett vagy dögunalmas számtanóráéra. Két fiú összepacsizik előttem, amikor rájönnek egy bonyolultabb feladvány megoldására. Akiknek kijön az eredmény, „Petyapirospontot” kapnak, aminek semmi jelentősége, csak vicces. Jól mulatnak, de nem lazsálnak. Peregnek a feladatok, repül az idő. Érdekes látni, hogy lehetne így is.  

Persze a gondolkodás, a játék és kísérletezés szabadságát nem egyszerű egy normál tanmenetbe beilleszteni, magasak az tanári óraszámok a rugalmassághoz, és kötött a tanrend.

De megtudom, hogy például a Szent István gimnáziumban működik egy kísérleti matematikaosztály, tehát van rá remény, hogy mind több diák megismerkedhessen a felfedeztető matematikatanítással.

Az iskolai bemutatóknak lesz egyébként folytatása is: továbbképzés azoknak, akiket beszippant a módszer. Először majd egy feladatsort küldenek a szervezők, a visszaküldők pedig bekerülhetnek a Repülő Iskolába, ami havonta egy egynapos foglalkozást jelent a gyakorlatban két és fél éven át.

Simon Péter azt magyarázza, nem a tehetség a legfontosabb bekerülési kritérium, sokkal fontosabb az érdeklődés.

A tehetségesek kiválasztása amúgy sem egyszerű, hisz lehet zseni az is, aki nem jól teljesít a hagyományos keretek közt.

Aztán, amikor valami szokatlan, új kihívással találkozik, szárnyakat kap. Nem túlzás azt állítani, sorsformáló lehet gyerekeket efféle helyzetekbe hozni.

Kurucz Adrienn

Képek: Chripkó Lili