Soha többé Kristályéjszakát! – Egy fontos könyv, ami a mából indul, a múltba vezet, és a jövőbe mutat

–

Ellehetetlenítés

Hitler uszítása nyomán a nemzetiszocialisták már a Kristályéjszaka előtt öt évvel is bojkottot hirdettek a zsidó üzletek ellen, később pedig a pogrom során korlátozták a zsidó származású tanulók számát a felsőoktatásban, és idő előtt nyugdíjazták a zsidó tisztviselőket. Mindent elkövettek, hogy beszűkítsék az életterüket, és elüldözzék őket az országból.

Ebben a felfokozott hangulatban egy 17 éves lengyel származású fiú, Herschel Grünspan megölte a párizsi német követség titkárát, Ernst vom Rathot. A fiú így próbált tiltakozni az ellen, hogy a szüleit –16 ezer lengyel állampolgárral együtt – deportálták a német-lengyel határra, ahol napokon keresztül étlen-szomjan várakoztak, mert a lengyelek nem engedték be őket.

A követségi titkár élet és halál között volt a fegyveres támadást követően, majd pár nap múlva meghalt. Ekkor Hitler és a náci propagandagépezet legfőbb irányítója, Goebbels parancsot adott – a spontán tiltakozásnak álcázott – megtorlásra.

Az őrjöngő tömeg Németországban november 9-én éjszaka minimum száz zsidót lincselt meg. Több száz zsinagógát borítottak lángba, és legalább nyolcezer zsidó üzlet kirakatát törték be.

A Kristályéjszakával kezdődött a náci népirtás, ami több mint hatmillió európai zsidó halálához vezetett, és Németország történetének legsötétebb éjszakája volt. 1995 óta rendezik meg ennek emlékére november 9-én a fasizmus és az antiszemitizmus elleni küzdelem nemzetközi napját.

Egy fiú a csapatból

Ezzel a címmel jelent meg nemrégiben Igaz Dóra könyve a Pagony Kiadó gondozásában.

A könyv főhőse, Dani, egy ötödikes fiú, akit azért hagytak ki a focicsapatból, mert zsidó származása miatt nem volt ott az osztálytársaival a hittanórán, ahol a többiek megszervezték a következő meccs résztvevőit. Dani persze nem vehetett részt ezen a meccsen, és nagyon fájt neki, amiért nem gondoltak rá.

Nem sokkal ezután az egyik osztálytársa szájából elhangzik egy ominózus mondat: „Kevés vagy, mint Hitlerben a jóindulat”. Ugyanez a fiú később a haláltáborokat is emlegeti.

Dani összezavarodik, mert azt ugyan tudja, hogy ő zsidó, de még soha nem hallott a haláltáborokról. Az ő világában az olykor erőszakos számítógépes játékokkal játszva a halálosztás szinte „természetes”, de még soha nem fordult meg a fejében, hogy ilyesmi a valóságban is létezett.

Megpróbál beszélni erről a kérdésről a szüleivel, de ők – noha érintettek –, ahelyett beavatnák a részletekbe, súlyos elhallgatással reagálnak, és teljesen elzárkóznak a téma elől. Dani az internethez fordul hát segítségért, és elborzasztja, amit ott talál a haláltáborokról és a holokausztról. Ezer kérdés forrong benne, de a szülei túl kicsinek gondolják őt ahhoz, hogy beszélgessenek vele egy ilyen súlyos témáról. A titok és az elfojtott feszültség azonban ott lappang ezen túl minden pillanatban közöttük.

A szülők úgy gondolják, megvédik a (szerintük) kicsi és ártatlan fiukat attól, hogy szembesüljön egy ilyen témával, Dani azonban úgy érzi, cserben hagyták a szülei egy olyan dologgal kapcsolatban, ami a saját identitásának megértésében segítené őt.

Mindeközben zajlik az élet az iskolában, és Dani kétségek között vergődve ugyan, de megosztja az egyik legjobb barátjával a haláltáborokról szóló ingatag tudását. Zsombi képtelen elhinni, hogy ez igaz lehet, de a saját dédpapája kezd el mesélni nekik a foci kapcsán Endréről, aki épp annyi idős volt, mint most ők, amikor elvitték a haláltáborba, ahonnan soha többé nem tért vissza.

Egyszer csak eltűnt egy fiú közülük a csapatból, és ők tétlenül nézték

Semmit sem tettek, hisz semmit sem tehettek, gyerekek voltak. A körülöttük élő felnőttek pedig nagyrészt közönyösen reagáltak szomszédjaik elhurcolására. Sőt a dédpapa szülei Endréék elhagyott lakásából szereztek új bútorokat és pár értékesebb holmit. Endre barátai és csapattársai nem értenek semmit, ahogy a focicsapat többi tagja sem. Valaki felveti ugyan, hogy a vonatot, amelyben elhurcolják a zsidókat, ki kellene siklatni, de ez a terv nem valósul meg.

Mindenki tehetetlen.

Danit mélyen megrázza ez a történet, ahogy Zsombit is, hogy a dédapja, akivel soha nem volt bensőséges a kapcsolata, hiszen a két világ között nem találtak eddig átjárót, most átalakult a szemében, és kiderült számára, hogy az emlékek, melyeket őriz, kincset jelentenek számára.

Az emberi gonoszsággal is először szembesül a két fiú a dédpapa elbeszéléséből, és a drámai jelenetek, amiket elmond, meghozza a bátorságukat. Dani először verekedésbe keveredik, amikor az egyik osztálytársa azt mondja egy másik fiúra a csapatból, hogy „vele nem lehet nyerni, mert csak egy lúzer zsidó”.elmondja az osztályfőnöküknek matekóra előtt, hogy milyen gondolatok foglalkoztatják mostanában a haláltáborokkal és a saját zsidóságával kapcsolatban, így matek helyett az osztályfőnök inkább egy olyan órát tart, amikor mindenkivel lehet beszélni erről a súlyos és kínzó témáról.

Egy érdekes és kalandos focisregény, amiben szó van a holokausztról is

Ne gondoljátok, hogy ennek a könyvnek csak ez az egy olvasata van, ami a holokausztról szól, hiszen ettől a fontos száltól eltekintve, és ezzel együtt is izgalmas, érdekes olvasmány, jó karakterek vannak benne, egy nagyon bátortalanul megélt szerelmi szál, és a csoportdinamikáról, iskolai dolgokról, a mostani kiskamaszok életét meghatározó virtuális világról is szól.

Miért nem beszélünk róla?

Dani szülei nem rosszaságból, nemtörődömségből vagy szándékos gonoszságból nem beszélnek a fiuknak erről a számukra traumatikus eseményről, a holokausztról.

A nagyon mélyen megélt traumákat legtöbbször nem tudjuk egyedül feldolgozni, éppen ezért szavaink sincsenek hozzá.

A mélyen elfojtott érzelmek által védve érzi magát az, akit traumatizál egy esemény, és azért nem meri felszínre hozni, mert attól fél, hogy újra elemi erővel törnek fel belőle azok a gondolatok, melyekkel nem tud megbirkózni. De ezek a ki nem beszélt traumák transzgenerációs szinten minden utódban megjelennek, ahogy Daniban is.

Nem csupán a zsidó származású gyerekekben vannak kérdések a múlttal és a jövővel kapcsolatban, ezért is fontos ez a könyv, mert olyan csatornákat nyithat meg bennünk, melyek sokkal közelebb viszik a szülőket és a gyerekeket egymáshoz.

A mi feladatunk, hogy ne hagyjuk magunkat és a gyerekeinket kétségek között, beszéljünk arról is, ami fáj. Mert ez a legelső lépés a gyógyulás felé.

Both Gabi

Kiemelt kép: Igaz Dóra: Egy fiú a csapatból, könyvborító (Pagony Kiadó)