–

Ön- és közveszélyes gyerek egy közösségben

A lányom egy budai általános iskola elsős tanulójaként sokat mesélt otthon arról, mi folyik az osztályukban. Első hallásra teljesen átlagos sztori kerekedett ki belőle: a fiúk meghúzzák a kislányok haját, piszkálódnak. Akkor azt mondtam neki, hogy ez az én időmben is ugyanígy volt, a fiúk ilyen fura szerzetek, ha valaki tetszik nekik, sokszor így fejezik ki, de ha durvulna a helyzet, bátran szóljon újra, és megoldjuk. Aztán a helyzet durvult, és a lányom egyre keményebb helyzetekről számolt be: az egyik kisfiú annyira dühöngött, hogy mentőt kell hozzá hívni, közben pedig a fiúk egy része is őrjöngött. A gyerekek, akár a megvadult állatok egyszerre kezdték verni a terem ajtaját, fittyet hányva a tanárok instrukcióira, miközben egymást rángatták.

Inkább vedd komolyan a gyereked mondatait!

Miközben a lányom ezeket a sztorikat úgy adta elő, mint ha a világ legtermészetesebb dolga volna, azon gondolkodtam, miért nem vettem őt komolyan, és miért nem léptem időben. Merthogy – mint utólag kiderült – ugyanez a kisfiú szándékozta őt átlökni egy olyan korláton, ami alatt – öt méternyi szintkülönbséggel – a gyerekem biztosan ripityára törte volna magát.

Beszéltem más szülőkkel és a tanítókkal is a témáról, és a következő kép rajzolódott ki: jár a közösségbe egy olyan kisfiú, akinek komoly magatartászavarai vannak. A tanórákon a padok tetején közlekedik, miközben a gyerekek próbálnak figyelni. Ugyanez a kisfiú a fejét teljes erővel veri a falba, ha éppen olyanja van, az ürülékével keni össze a többieket, hol őrjöng, hol úgy viselkedik, mint egy átlagos gyerek, de teljesen kiszámíthatatlan, mikor, mi fog történni.

Nagy eséllyel ön- és közveszélyes, hiszen láthatóan a legcsekélyebb mértékben sincs felelősségtudata, és nem érti, miért baj, ha a másik gyerek szemébe ceruzát próbál állítani.

Az órákat ellehetetleníti, a közhangulat egyre romlik, mivel a tanítók minden igyekezetük ellenére sem tudják megfékezni őt, így a többi gyerek kapcsán is elszabadul a pokol.

Az erőszak nem jó üzenet

Láthatóan a többi gyerekre sincs jó hatással, ami történik, mert mi az üzenet számukra? Nagyon leegyszerűsítve az, hogy bármit megtehetsz, hiszen a tetteidnek nincs következménye, ezáltal súlya sem. Egyik nap elviszi a gyereket a mentő, mert idegösszeomlása van, másnap pedig már úgy jelenik meg az iskolában, mintha mi sem történt volna előző nap, mert a szülei – saját felelősségre – hazavitték a kórházból. A kisfiú ellenőrzőjében rengeteg intő szerepel, viszont az iskola jogilag tehetetlen, mivel nincs semmilyen orvosi papír, ami alátámasztaná, hogy a gyermeknek speciális ellátásra van (vagy lehet) szüksége.

A tanítók jogilag nincsenek abban a helyzetben, hogy valódi lépéseket tehessenek, csupán megpróbálhatják megfékezni a gyermeket, és óvni a többieket, de teljesen ellehetetlenítik ezek az őrjöngések a tanítást.

A szülői felelősség

Nagyon csodálkoznék rajta, ha a kisfiú viselkedésének ne volnának előzményei akár az óvodai időszakból, de az ezekre vonatkozó papírokat – személyiségi jogokra hivatkozva – az intézmény nekünk, szülőknek nem adhatja ki, így az iskola igazgatója próbálja ezeket beszerezni.

Mind a tanítók, mind az igazgató, mind mi, a többi, saját gyerekét féltő szülők próbáltunk a kisfiú szüleivel érdemben kommunikálni a helyzetről. Nem lehet.

Az átlagosnak látszó szülők a legmélyebb elutasítással fordulnak az ügy felé. Egyszerűen nem akarják meghallani, mennyire komoly a helyzet.

Rettentően sajnálom a gyereküket, mert valószínűleg egy pszichés betegség tünetegyüttesétől szenved.

Bár sok speciális intézményt zártak be, biztos vagyok abban, hogy a helyzet kezelhető- és megoldható volna, ha ők is érdemben beleállnának végre a saját helyezetükbe. Abban is biztos vagyok, hogy rettenetesen nagy terhet ró ez a nehézség a családja egészére, most viszont egy olyan vízválasztóhoz értünk, ahol ez a viselkedés több szempontból sem tolerálható tovább.

Mi lehet a megoldás?

Amellett, hogy rettentően féltjük a gyerekeinket, felháborítónak tartom – és tartjuk mindannyian –, hogy egyetlen gyermek fékezhetetlen viselkedése miatt egy teljes osztály tanuláshoz való jogai sérülnek nap mint nap. Mivel – a kisfiú szüleit leszámítva – a teljes szülői közösség egyetért abban, hogy a helyzet tarthatatlan, és ebben a pillanatban helyi viszonyokat tekintve jogilag kezelhetetlen, problémánkkal a területileg illetékes Tankerületi Központhoz fordultunk, ahol elvileg nyolc napon belül kötelesek érdemben válaszolni a megkeresésünkre. Kíváncsian várjuk javaslatukat a helyzet emberi és jogi megoldására.

Megyeri Gabriella