Ilhan Omar, az első szomáliai és muszlim törvényhozó Amerikában

Fotó: via ilhanomar.com

Itt van például Ilhan Omar az első szomáliai és muszlim nő, akit az Egyesült Államokban törvényhozóvá választottak. Omar a Kelet-afrikai Szomáliában született, ahonnan családjával együtt 1991-ben a polgárháború kitörésekor kényszerült elmenekülni. 1995-ben kaptak engedélyt, hogy letelepedjenek az Egyesült Államokban, addig egy kenyai menekülttáborban éltek. A 34 éves képviselőnő Észak-Dakota állami egyetemén diplomázott, majd politikatudománnyal, közösségszervezéssel-, és a minnesotai oktatási tárcánál gyermekélelmezéssel foglalkozott, idén pedig képviselőnek választották a helyi parlamentbe. A hírek szerint Omar, aki egyébként három gyermek édesanyja, könnyedén győzte le republikánus ellenfelét, a szavazatok több mint 80 százalékát szerezte meg. Megválasztása után pedig azt ígérte: „megsokszorozzuk a szeretet szavait a gyűlölet diskurzusával szemben”.

Larissa Waters, aki utat tört a nyilvános szoptatásnak

Fotó: via Larissa Waters Twitter-oldala

Májusban járta be a világsajtót a hír, hogy Ausztrália egyik szenátora, Larissa Waters parlamenti felszólalása közben megszoptatta két hónapos gyermekét, így ezzel ő lett hazájában az első képviselőnő, aki ezt meg merte tenni a parlamentben. Ugyan korábban egy kollégája, Sarah Hanson Young 2009-ben próbálkozott hasonlóval, de ő nem járt sikerrel, ugyanis az őrök kivették a nő kezéből a gyermekét, és kivitték a helyiségből. Egyébként Waters ezzel a tettével egy korábbi, február 1-i szabály bevezetése ellen is tiltakozott, aminek értelmében kitiltották a gyerekeket az ausztrál parlamentből, és a szülési szabadságon lévő anyáknak helyettes szavazót kellett adniuk. Waters karakán kiállásával talán egy lépéssel közelebb vitt minket egy olyan világhoz, amiben a nőknek nem kell a négy fal közé kényszerülni csak azért, mert gyerekük született, és egyúttal az üvegplafon problémájára is rámutatott, hiszen, ha több nő ülne a parlamentben, akkor valószínűleg nem lenne téma az időnként szoptató képviselőnők látványa.

Noa Jansma, akinek elege lett az utcai zaklatásokból

Fotó: via Dearcatcallers Instagram-oldala

És úgy döntött, tesz is ellene valamit, így egy hónapon keresztül szelfiket készített olyan férfiakkal, akik utána fütyültek, és/vagy ilyen-olyan szexuális ajánlatokat tettek neki. Összesen 24 fotót készített az őt zaklató férfiakkal, ezeket aztán feltöltötte a Dearcatcallers (mondjuk, fordítsuk így: „kedves férfiak, akik a nyílt utcán a lányokat zaklatjátok”) nevű Instagram-oldalára, és mindegyikhez oda is írta, hogy épp milyen bunkó szöveggel próbálták felszedni. A húszéves Noa úgy véli, az utcai zaklatásnak talán úgy lehet véget vetni, ha egyre több nő fejezi ki egyértelműen: elegük van, hogy egyes férfiak tárgyiasítják őket.

Mikayla Holmgren, a Down-szindrómás táncosnő, aki falakat döntött, és történelmet írt

Fotó: via Mikayla Holmgren hivatalos Facebook-oldala

Mégpedig azzal, hogy a Miss Minnesota szépségkirálynő-választásra Down-szindrómásként nevezett, és meg is nyerte azt. Pontosabban két díjat is elhozott: ő lett a Spirit of Miss USA és a rendezői díj, a Director’s Award győztese. A 22 éves lánynak nem volt kérdés, hogy induljon a címért, hiszen bevallása szerint a szülei kiskorától kezdve úgy nevelték, hogy kromoszóma-rendellenessége ellenére ugyanúgy képest bármit elérni, mint az egészséges társai. A 22 éves lány egyébként a stillwateri egyetem hallgatója.

Nádia Murad és Lámia Adzsi Bassár, a két jazidi lány, akik az Iszlám Állam által fogva tartott nők hangjai lettek

Fotó: via Európai Parlament hivatalos oldala

Nádiát és Lámiát az ISIS katonái úgy használtak rabságuk alatt, mint a mobiltelefont; a saját szórakoztatásukra, és akkor, amikor ők akarták. Ezt saját maga, Lámia Adzsi Bassár mesélte decemberben egy budapesti látogatása során, amikor az Európai Parlament hazai irodája meghívásának tett eleget. Bassár immár sokadszorra mesélte el másfél éves fogva tartásának és szexrabszolgaságának történetét, amely 2016-ban bejárta a világsajtót. Szökése majdnem az életébe került, menekülés közben egy aknára lépett, és a robbanószerkezet a vele tartó két barátnőjét megölte, őt pedig fél szemére megvakította. Rajta kívül egy másik jazidi lány, Nádia Murad is nyilvánosságra hozta a vele történt kegyetlenkedéseket. Bátor kiállásukért, az Európai Parlament nekik ítélte a 2016-ban a Szaharov-díjat.

Szabadulásuk óta a két fiatal nő Németországban él, Nádia Muradot az ENSZ jószolgálati nagykövetének nevezték ki, és mellette Nobel-békedíjra is felterjesztették, míg Lámia Adzsi Bassár az elmúlt egy évben országról országra utazott, hogy történetét – ami egyben több ezer elrabolt nőé is – megossza a világgal. Egy interjújában Bassár úgy fogalmazott, hogy ők ketten a hangjuk mindazoknak, akik még mindig az Iszlám Állam fogságában vannak, épp ezért feladatának érzi, hogy emberi jogi aktivistaként küzdjön a jazidi nőkért és mindazokért, akik a jazidiakkal szemben elkövetett népirtás, illetve a terrorizmus áldozatául estek. A még mindig csak 19 éves lánynak minden vágya, hogy normális életet élhessen, és pedagógusként dolgozhasson.

Alyssa Milano, aki tavaly beindította a nemzetközi #MeToo mozgalmat

Fotó: via Alyssa Milano hivatalos Facebook-oldala

A Harvey Weinstein szexuális visszaéléseiről szóló leleplező cikk körüli botrány – más korábbi hasonló esetekhez hasonlóan – meglepő módon nem ült el, hanem ellenkezőleg: eddig sosem látott méreteket öltött, és úgy néz ki, közel sincs vége, hisz egyre több szexuális zaklatással kapcsolatos történet kerül elő. Ehhez persze jócskán hozzájárult az is, hogy az eset kipattanását követően az interneten elterjedt a #MeToo-mozgalom, ennek katalizátora pedig Alyssa Milano színésznő volt, aki egy barátja javaslatára a következő üzenetet írta ki a Twitter-oldalára: „Ha titeket is szexuálisan zaklattak vagy bántalmaztak, írjátok ki válaszul erre az üzenetre, hogy engem is” (me too). Felhívására két nap alatt közel egymillióan reagáltak szerte a világon, és nálunk is ennek a hatására posztolta ki saját tapasztalatait Sárosdi Lilla, így ő lett az első magyar színésznő, aki a nyilvánosság elé állt zaklatásának történetével, majd megnevezte az elkövetőt is – Marton László rendező személyében. A színésznő ezzel valóságos lavinát indított be itthon, nem véletlenül került be a SzuperWMN közéleti jelöltek kategóriájába. A  #MeToo-mozgalom olyan erővel söpört végig az interneten, hogy még kutatás is készült róla: az ELTE PPK Pszichológiai Intézetének kutatói például egy kérdőívvel próbáltak meg eredményre jutni azzal kapcsolatban, hogy vajon egy ilyen erőteljes online kampány képes lehet-e arra, hogy kilépjen a virtuális a térből és valódi társadalmi változásokat indítson el.

A történelmi hűség kedvéért fontos elmondani, hogy a #MeToo-mozgalom már egy évtizede létezik: Tarana Burke aktivista hozta létre, hogy felhívja a figyelmet a szexuális erőszakra.

Sofia Myhre, aki kiharcolta, hogy nadrágot hordhasson az iskolában

Fotó: via news.com.au

A 11 éves ausztrál Sofiának elege lett abból, hogy az iskolai öltözködési szabályok szerint lány létére nem viselhet rövidnadrágot. Édesanyja segítségével szenvedélyes levelet írt arról, miért nem tartja fairnek, hogy szoknyahordásra van ítélve, és csak sportoláshoz viselhet az iskolában nadrágot. Sofia panaszára az Oktatási Minisztérium egy héttel később bejelentette, hogy a jövőben módosítja az egész országra kiterjedő öltözködési szabályzatot. Ma Sofiának köszönhetően Nyugat-Ausztráliában, az állami iskolákban a lányok megválaszthatják, hogy szoknyát vagy nadrágot szeretnének viselni.

Mona Haydar, aki a hidzsáb védelmében rappel

Fotó: via YouTube.com

Az amerikai-szír származású Mona márciusban jött ki Hijabi című számával, amivel arra hívja fel a figyelmet, hogy a legtöbb muszlim nő saját döntéséből, és nem kényszerből hord hidzsábot (fátylat – a szerk.). A téma aktuális, hisz a nyugati társadalmak kendőháborúja az elmúlt években tapasztalható terrorveszély és migrációs kudarcok hatására kiélezettebbé vált, olyannyira, hogy egyes európai országokban be is tiltották a teljes arcot takaró vallási viseletet, a nikábot. Ilyen Franciaország és Belgium, ahol 2011 áprilisa óta pénzbüntetés terhe mellett tilos az arcot eltakaró kendő viselése a közterületeken, vagy az olaszországi Lombardia régióban, ahol 2015 decembere óta tilos viselni kórházakban és közintézményekben. Az arcot szabadon hagyó hidzsáb a legtöbb nyugati országban engedélyezett, a muszlim nők gyakran kapnak érte sértő megjegyzéseket vagy tolakodó kérdéseket. Erről rappel Mona is a videóban, aki egyébként költőként, zenészként, aktivistaként tevékenykedik. A videóban ráadásul terhesen szerepel, ami szintén erős vállalás a részéről. Női előadókat ugyanis – vallási hovatartozásuktól függetlenül – ritkán lehet látni várandósan szerepelni, ami szorosan összefügg azzal a mai napig gyakori társadalmi elvárással, hogy egy terhes nőnek illik parkolópályára tenni, illetve akár feláldoznia karrierjét „az anyaság oltárán”.

Farkas Edina Lina