Köddé vált emberek, avagy felszívódni szakítás helyett
Eltűnni egy kapcsolatból, mintha soha semmi köze nem lett volna a másikhoz. Miért tesz valaki ilyet? És hogyan szerezheti vissza az önbecsülését az, akit ghostingoltak?
Eltűnni egy kapcsolatból, mintha soha semmi köze nem lett volna a másikhoz. Miért tesz valaki ilyet? És hogyan szerezheti vissza az önbecsülését az, akit ghostingoltak?
„Az a fajta kiszolgáltatottság, amit akkor éreztem, amikor deréktól lefelé meztelenül, széttárt lábakkal, a hátamon feküdtem egy kengyelben, és egy olyan idegen férfi vizsgálódott a lábam között, aki tiszteletlen, goromba volt velem, vagy semmibe vette az érzéseimet…” – Miért ismerős ez sokunknak, és hogyan lehetne másképp? Erről írt Kerekes Anna.
„Ebben a korban és ilyen életkörülmények között már nem nagyon van helye a játszmázásnak, taktikázásnak” – hogy csak egy okot említsünk, ami miatt középkorúként jobb randizni, de van itt még sokkal több is:
Nekünk, felnőtteknek jól jönne egy kis délutáni szieszta, igaz? De ilyen utoljára az óvodában járt, ott pedig sokszor jobb lett volna kihagyni. Mi a helyzet akkor, ha egy gyerek számára szenvedés a délutáni alvás? Mit mond erről a pszichológus és a neurológus? Kerekes Anna ennek járt utána tavaly, és mivel az intézményi szokások azóta sem változtak, érdemes felidézni.
Egy ruha, egy hajtincs, egy könyv… a szív emlékei Kerekes Anna tollából: