Most mindennél nagyobb szükségünk van arra, hogy megtartsuk valahogy a lelkierőnket, Herold Eszter is úgy érezte: „Csinálnom kell valamit, aminek kézzelfogható eredménye van. Különben szépen lassan megbomlok, eltűnök, köddé válok örökre.”
Egy varázslatos esküvő krónikája egyenesen a negyvenéves, háromgyerekes, friss házas anyától:
„A pedagógusnap most azért is lötyög a naptárban, mert ha a bajban nem számíthatunk egymásra, miért akarnánk együtt lenni az örömben? Miféle ünnep az, ahol egymást cserben hagyó idegenek koccintanak?” – kérdezi vendégszerzőnk, utalva arra, hogy miért nincs teljes összefogás a pedagógusok ügyében, akik hosszú hónapok, de inkább évek óta küzdenek a gyerekeink jövőjéért? Mi is ezt kérdezzük.