Dr. Máté Gábor: Azért tagadjuk meg magunkat, hogy mások elfogadjanak minket – Bátorságlabor Hesnával
Rengeteg traumát cipelünk egy életen át anélkül, hogy feldolgoznánk magunkban, és mivel a test és az elme elválaszthatatlan egységben vannak, így ami érzelmileg történik bennünk, az fizikailag is hatással van ránk – vallja dr. Máté Gábor. Épp ezért szerinte az érzelmi elfojtásnak, önmagunk megtagadásának hosszú távon olyan komoly fizikai hatásai lehetnek, mint az autoimmun betegségek, a rák vagy a depresszió. A Kanadában élő magyar orvos, pszichoterapeuta korai traumatikus élményei évtizedeken át elkísérték, mire szembenézett velük. A saját traumáival való munka azóta sem ért véget, és állítása szerint sosem fog – többek közt erről is mesélt a Bátorságlabor Hesnával legújabb epizódjában. Úgy gondolja, a mostani helyzetet különösen megnehezíti, hogy – míg a korábbi történelmi traumákat közösségként éltük meg, – a mostani traumaélményben magunkra vagyunk maradva.
–
Tíz gondolat a beszélgetésből:
1. Sokan a tevékenységeinken keresztül, a feladataink által határozzuk meg magunkat, és ha ezek elvégzésében korlátozva vagyunk – mint jelenleg, a Covid miatt –, akkor önmagunkat is nehezebben találjuk. Ki vagyok én, ha nem az, aki a világban létezik?
2. Ha a szülők nem boldogok, nem tudnak érzelmileg a gyerekre hangolódni, akkor azt a gyerek úgy éli meg, hogy vele van valami baj, hogy ő nem elég.
3. A trauma nem egy esemény, hanem ami annak hatására bennünk zajlik. Nem az a kérdés tehát, hogy mi baj van velünk, hanem az, hogy mi történt velünk, aminek hatására traumatizálódtunk.
4. Azok a szülők, akik kidolgozták magukból a traumájukat, nagyobb eséllyel tudják olyan lehetőségként felfogni a mostani helyzetet, amely által közelebb kerülhetnek a gyerekeikhez.
5. A felnőttek legfontosabb feladata gyerekeik érdekében az lenne, hogy a saját lelkivilágukat tisztázzák, rendbe tegyék.
6. Ha a szülők bármilyen oknál fogva nem tudják elfogadni a gyerekük érzelmeit (a gyereknek nem szabad haragosnak, dühösnek lennie), akkor a gyerek azt éli meg, hogy ha haragos vagy dühös, akkor őt nem szeretik. Megtanulja, hogy el kell fojtania az érzelmeit ahhoz, hogy megőrizze a szülőhöz való kötődést. Így növünk fel, a valódi érzelmeinket elfojtva – ez a gyerekkori adaptáció azonban felnőttként betegségeket okozhat. Hiszen ami egy helyzetben szükséges és hasznos alkalmazkodást jelent, az egy másikban már az egészségünket fenyegetheti.
7. Mivel az elme és a test elválaszthatatlan egységben vannak, ami érzelmileg történik bennünk, az fizikailag is hatással van ránk; az érzelmi elfojtásnak olyan fizikai hatásai lehetnek, mint az autoimmun betegségek, a rák vagy a depresszió. Azzal, hogy elfojtjuk az érzelmeinket: a haragunkat, a dühünket, elnyomjuk az immunrendszerüket is.
8. A függőség nem betegség és nem döntés kérdése, hanem egy próbált válasz az élet nehézségeire. Épp ezért a függő embereket nagy szeretettel és megértéssel kell kezelni.
9. A gyerekek tudat alatt magukba szívják a szülők érzéseit, boldogtalanságát.
10. Azért tagadjuk meg magunkat, hogy mások elfogadjanak minket.
Tartsatok velünk!
Al Ghaoui Hesna
