Könyvek strandra, lazításhoz, elmélyüléshez – Csepelyi Adrienn nyár eleji ajánlója
Itt a jó idő, végre elő lehet halászni a strandcuccokat. De ugye senki sem akar nyaralni indulni olvasnivaló nélkül? Segítek, mit szerezz be utazás előtt: hoztam thrillerbe hajló krimit, meseszép, kávézás közben lapozgatós albumot, és néhány verseskötetet, amit az utóbbi időben olvastam. Csepelyi Adrienn könyvajánlója.
–
Szlavicsek Judit: Viharcsapda
Amióta a vendégem volt a Popfilterben, még közelebbről követem Szlavicsek Judit krimiírói karrierjét, úgyhogy számoltam a napokat harmadik kötete megjelenéséig. A Viharcsapda nem Kardos-sztori, tehát ne balatoni krimire készüljetek: az Adriára utazunk, mégpedig egy elsőre viszonylag hétköznapinak tűnő családdal.
Aztán persze kiderül, hogy Müllerék egyáltalán nem hétköznapiak, a történetük pedig a legkevésbé sem az. Amikor egy vihar miatt kikötni kényszerülnek egy lakatlannak tűnő szigeten, egyikük meghal – ami gyomorforgató titkok egész sorát hozza felszínre. Feloldozás? Vajon beszélhetünk-e ilyesmiről, ha itt aztán tényleg senki sem makulátlan?
Szlavicsek Judit a tőle megszokott aprólékos műgonddal adagolja az információkat (résen kell lenni minden pillanatban), emellett pedig képes az egyes fordulatokkal úgy árnyalni a karakterei jellemét, hogy egészen az utolsó pillanatig újra meg újra át kell értékelnünk, amit az adott szereplőről, helyzetről vagy akár a végkifejletről gondolunk.
Szóval, miközben az alaphelyzet „hagyományos” nyomozós krimi, a sztori maga inkább thrillerbe hajlik némely pontjain, közben pedig a pénzzel és a hatalommal való visszaélés szép kis spektrumát járja körül.
Az egyes fejezetek mindegyikéhez tartozik egy dal, amelynek QR-kódját beolvasva mindjárt meg is hallgathatjuk azt Spotifyon.
Kiknek ajánlom? A műfaj(ok) szerelmesein túl azoknak, akik eddig idegenkedtek a magyar krimiktől – ha elolvassák, fogják érteni, miért nem kell.
Szerhij Zsadan: Harkiv Hotel
Ez az a kötet, amelyet szerintem ne a partra vigyél magaddal, inkább vonulj félre vele egy esős nyári délutánon. Ez a kötet ugyanis nehéz. Nem az értelmezését, hanem a súlyát tekintve. Lehúzza a lelked a mélybe, és közben szeretnél vele még mélyebbre menni.
Ebben a kötetben háború van, egyéni és nemzeti tragédiák vannak, s utóbbiak gyakran miniatűr részletekben villannak fel előttünk. Ebben a kötetben a félelmeink vannak – s nem egy közülük már valóra vált, épp ezért ennyire irtózatos olvasni.
Szerhij Zsadan az egyik legismertebb ukrán költő, hazájában lényegében rocksztár, s gyakran ezzel az attitűddel találkozunk a verseiben is, senki ne gondolja azonban, hogy ezek afféle „együtt dúdolós”, fülbemászó versek. Vonnák Diána értő, alapos és okos fordításában gondolkodtatnak el a minden és a semmi természetéről.
Ez a kötet olyan, hogy az olvasása közben mindig erre az egy sorára gondolsz: „Túlságosan is szépen dől össze a világ.”
Kiknek ajánlom? Azoknak, akik nem félnek szemügyre venni a romokat, és észreveszik a virágot, ami azokon nyílik.
Beliczai Bea: Tabán – fényképek, történetek
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Régóta lapozgatom ezt a míves albumot.
Pakolászom ide-oda a lakásban, mert egyszerűen nincs kedvem felrakni a polcra. Az egy dolog ugyanis, hogy szép, annak a legklasszikusabb, legelegánsabb értelmében: ezt a kötetet olyan emberek készítették, akik szeretik és értik a papírt, a könyvtárgyat, a fotót.
A másik dolog meg, hogy minden egyes oldala rejt egy-egy titkot, anekdotát, magyarázatot, érdekességet a Tabánról, annak történetéről, épületeiről, egykori szokásairól, lakóiról. Nekem vidéki kislányként ezek jó része teljesen ismeretlen, vagy legfeljebb irodalmi művekből felidézhető, úgyhogy képes vagyok hosszú-hosszú perceket lapozgatással tölteni.
Ez egy lelassulós album: főzz egy jó kávét vagy egy finom teát, húzd magad alá a lábad a kanapén, és adj időt magadnak arra, hogy tüzetesen végignézd a megannyi archív felvételt, amelyek a szövegekhez gondosan válogatva kirajzolják az egyik legkülönlegesebb budapesti univerzumot.
S ha megtaláltad a kedvenc történeteidet, homlokzataidat, macskaköveidet a Tabánból, akkor indulj el, és nézd meg élőben, hátha maradt még nyoma mindannak, ami a szövegeket és a mintegy 150 fényképet válogató Beliczai Bea munkája nyomán felsejlik előtted!
Kinek ajánlom? Irodalom-, történelem- és építészetkedvelő ismerősöknek eszményi ajándék – csak aztán győzzük kivenni a kezükből a kötetet, hogy folytatódhasson az ünnepi összejövetel.
Kemény Zsófi: Most vagyok soha
Pontosan mit kerestél a víziómban? – teszi fel a kérdést Kemény Zsófi az Üdvözöllek a víziómban! című vers végén.
Én, mondjuk, pont azt kerestem (bocs a szójátékért), amit olyan nagyon szeretek a költő szövegeiben: az oly jellegzetes ritmust a mélyben, a humort, amely néhol szarkazmus, néha könnyed fricska, a képeket, amelyek egy-két sorban képesek berántani egy jelenetbe, hangulatba olyan magabiztossággal, ahogyan csak kevesen.
És amit kerestem, azt meg is találtam ebben a nemrég megjelent vízióban/kötetben. A Most vagyok soha pontosan azt hozza, ami miatt újra meg újra részesei akarunk lenni Kemény Zsófi víziójának, miközben érezhetően fontos állomása egy, a szemünk előtt zajló érési-kiteljesedési folyamatnak. Kedvencem az Éjjeli kukoricás című vers.
Kinek ajánlom? Azoknak, akik vágynak arra, hogy kicsit közelebb kerüljenek a kortárs költészethez, de még óvatosak. Kemény Zsófi biztos kézzel vezet!
