Gyere rám, világégés!

Nagy rajongója vagyok a zombiapokalipsziseknek, kifejezetten hosszan és zavarbaejtő lelkesedéssel tudok beszélni például a Walking Dead első évadának azon jelenetéről, ahol az autópályán leállt kocsik között próbál főhősünk keresztülevickélni – főleg a hasonló jelleget öltő, bedugult M7-esen augusztusban hazafelé tartva. Imádom ezeknek a filmeknek a nagyvárosait, amit elkezd visszafoglalni a természet, szarvascsorda járja a metropoliszt (mint a Legenda vagyokban), ahol az éttermek asztalait moha borítja be (a The Last of Usban), és relatíve sok időt töltök azzal, hogy megpróbáljam elképzelni, én és az ismerőseim vajon hogyan muzsikálnánk egy olyasmi világégésben, mint amilyen a 28 nappal később és társai. (Ha téged is izgat ez a kérdés, íme, egy tévedhetetlen kvíz a témában!)

No de lássuk, hogyan hódították meg a Karib-szigetekről kiindulva a zombik a széles vásznon át a streamingcsatornákat!

És akkor a mágus megteremté a zombit

A horrortörténelem mérföldköveként számontartott Az élőholtak éjszakáját (George Romero rendezte 1968-ban) tartják az első zombifilmnek, de ez nem teljesen így van. Az amerikai zombifilm-hagyományok minden bizonnyal az afro-amerikai regény- és drámaíró Henry Francis Downing 1914-es Voodoo című darabjára eredeztethetők vissza, mely a Karib-térségben játszódik, és egy vuduszertartás köré épül. A vudu hagyományai szerint „zombivá” csak egy vudumágus teheti az embert, aki így, az átok következtében elveszíti emberi mivoltát, ösztönlénnyé válik, az irányítást felette a varázsló veszi át, hogy aztán rabszolgaként dolgoztassa rogyásig. A haiti kultúrában ennek igen fontos jelentése van:

a rabszolgaként dolgozó ember egyik leghatalmasabb félelme, hogy halála után sem pihenhet, hanem tudattalan élőholtként kell az idők végezetén túl is robotolnia.

(Haitit a XVII. században hajtották rabságba a franciák, majd jóval később, amikor a nép fellázadt, szabadságuk fejében arra kényszerítették őket, hogy irreális kárpótlási összeggel kompenzálják egykori elnyomóikat – de ez már egy másik történet.) 

via GIPHY

Lugosi nemcsak a vámpír-, de a zombifilmek sztárja is volt

Az 1932-es A fehér zombi című fekete-fehér horrorfilm (melynek főszereplője a vudumágust megtestesítő Lugosi Béla, rendezője pedig Victor Halperin volt) is a Karib-szigeteki hiedelmeket vette alapul – de hogy hatással lehetett-e rá a már említett Voodoo (vagy nem), azt csak sejteni lehet. A filmben számos olyan aspektus megjelenik, ami aztán jó időre kvázi alapkelléke lett a műfajnak. Egzotikus, trópusi tájon játszódik, a szereplők java része színes bőrű, Legendre, a vudumágus pedig képes megölni az ellenségeit, és aztán a holttestüket rabszolgájává tenni.

The Walking Dead zombik gomba The Last of Us élőholtak
Lugosi Béla A fehér zombi című filmben - Forrás: Getty Images/Sunset Boulevard/Corbis

A vuduvonaton továbbrobogva meg kell még említenünk Marshall Neilan 1934-es Chloe című opusát, illetve a ’39-es Az ördög lányát, melynek főszereplője az a Nina Mae MacKinney, akit „a fekete Garbo” néven is emlegettek. Az 1945-ös Zombik a Broadway-n című vígjáték sem tudott elszakadni sem a Karib-szigetektől, sem Lugosi Bélától: a történet szerint két Broadway-ügynök azt a reklámfogást találja ki a Zombikunyhó nevezetű éjszakai klub népszerűsítésére (melyet természetesen péntek 13-án akarnak megnyitni a nagyközönség számára), hogy hazahoznak San Sebastianról egy ott készült zombit (feladatuk teljesítésében komoly motiváció, hogy a gengszter főnökük megfenyegeti őket, ha nem rukkolnak elő egy valódi zombival, akkor nekik kampec). A sok kalamajka után Professzor Renault (Lugosi újabb horrorfilmes alakítása) által zombivá bűvölt ügynök azonban a megnyitóra pont felébred a transzállapotból, így az ügynökök szembenézhetnek életük legijesztőbb pillanatával: a főnökük dühével. 

A pennsylvaniai zombik

Pár hasonló, kötelező(nek hitt) elemből álló zombifilm után jelent meg a már említett Romero társadalomkritikus filmje, amit úgy tekintenek a legelső zombifilmnek, hogy a „zombi” szó egyetlenegyszer sem hangzik el benne. Jó oka lehetett a rendezőnek arra, hogy inkább ghoulnak hívja az élőholtjait, ez a mű ugyanis jópár hagyománnyal szakít: többek között nem a Karib-térségben, hanem egy pennsylvaniai farmon játszódik, a lassan tántorgó élőholtak pedig vígan bekebelezik az élőket.

via GIPHY

A zombik újabb reneszánszát a 2003-as Walking Dead-képregény hozta el, majd mondhatni, tömegével tántorgott elő a többi opus: a Náci zombik című norvég horrorvígjáték, a Z világháború (Brad Pitt főszereplésével), vagy a Holtak napja, Romero klasszikusának 2008-as újrafeldolgozása, hogy aztán eljussunk másik négy tucat élőholtas filmen keresztül a mostanság körberajongott The Last of Usig, ahol már rég nem egy karibi vuduvarázsló, hanem egy parazita gomba veszi át az irányítást az élőholtak serege felett. 

 

Adja magát a kérdés, vajon valóban van-e okuk félni, hogy a globális felmelegedés vagy más folyamatok hatására minket is megtámadhat a jelenleg rovarpatogén Cordyceps vagy Ophiocordyceps gomba?

Nos, a BBC újságírója által megszólaltatott szakértő elárulta, hogy mindezidáig valóban alábecsültük a gombák okozta járvány lehetőségének esélyét, azonban az mégsem valószínű, hogy tömegesen zombivá válunk egyik napról a másikra (talán csak ha túl sok köztévét nézünk). A legtöbb Cordyceps gombának évmilliókba telt, mire elérte azt az evolúciós állapotot, hogy egy-egy fajt sikeresen leigázzon a spórájával, amellett az emberek agya és immunrendszere meglehetősen különbözik a rovarokétól, így bízhatunk benne, hogy még időben feltűnne, ha a gombák ránk is szemet vetnének mint lehetséges gazdatestre.

Ezzel együtt a gombák egy viszonylag elenyésző, ám ultraveszélyes hányadát mégis muszáj nagyon komolyan vennünk, bár zombik nem leszünk tőlük, de így is évente 1,7 millió ember haláláért felelősek, azaz háromszor olyan halálosak, mint a malária.

Üsd a fejét, hogy meg ne sántuljon!

Ha netán tévedtek volna a tudósok, és a számítógépes játéktervezőknek van igaza, azaz mégis úgy alakul, és a szomszéd dülöngélve és hörögve kopogtat át egy tojásért, hogy rögtön ajtónyitás után torokra menjen, akkor védekezésképpen bátran nyúlj vissza a filmes eszköztárhoz. A modern zombi elpusztításának széles körben elterjedt egyetlen módszere ismert: ha az agyát szétroncsolják (netán a fejét levágják), bármi más sérüléssel még lazán továbbkúszik-mászik újabb áldozatok után kutatva. A harapásától az áldozatában viszont azonnal beindul a metamorfózis, melynek egy adott pontján (amikor elveszíti a tudatát) többé már nem tekinthető embernek, és így szabadon fejbe lehet őt lőni – jobban belegondolva ez akár az abortuszkérdés pandantjának is megfeleltethető. 

via GIPHY

Világ zombijai, egyesüljetek!

Ha viszont minden óvintézkedés ellenére mégiscsak elzombisodtál te magad is, vagy csak szimplán kedvet kaptál még több zombis tematikához, akkor bizonyára örömmel hallod, hogy idén október 7-én ünneplik a Zombi világnapot, melyet 2006-ban alapítottak a pittsburghi Monroeville-bevásárlóközpontban, George Romero Holtak hajnala című műve előtt tisztelegve, és amihez azóta számos másik város is csatlakozott, többek között New York, Párizs, Hong Kong, Los Angeles, Chicago, Dallas, Seattle és Tokió. 

 

Én őszintén remélem, hogy egyszer majd Budapest is beáll a zombifil-sorba, és akkor élőholtnak maszkírozva magam végigvonulhatok a körúton. Ehhez, ahogy mostanság érzem magam, azt hiszem, bőven elég lesz, ha lemondok a reggeli duplapresszómról.

További források: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: HBO Max

Fiala Borcsa