A szabad szexualitásban és az egyenlőségben rejlik a világ problémáinak megoldása

–

Margaret Mead 1901. december 16-án született Philadelphiában, társadalomtudós családban. A Barnard Egyetemen pszichológiát tanult, később a Columbián doktorált, miközben Franz Boas és Ruth Benedict antropológusok mellett dolgozott. Ők motiválták Meadet abban, hogy megörökítse a különböző kultúrák jellemzőit, mielőtt azok eltűnnének. Benedicttel kollégákból rövid idő alatt barátokká váltak, a férfi 1948-ban bekövetkezett haláláig több témát is megvitattak együtt, és mindent elolvastak, amit a másik írt.

Margaret Mead több mint fél évszázados kutatói karrierje során több alkalommal is megkérdőjelezte a kor társadalmi normáit, kiszélesítette a szexualitásról és a kulturális hatásokról alkotott nézeteket, de az 1960-as évek szexuális forradalmának megalapozását is neki tulajdonítják.

Leghíresebb kutatása a Csendes-óceán déli részén és Balin élő kultúrák tanulmányozása. Első könyve, a Coming of Age in Samoa (Felnőtté válás Szamoán) indította el karrierjét, de hozzájárult az antropológiai feminizmus és más irányzatok inspirálásához, amelyek közül egyik sem volt ellentmondásoktól mentes.

Margaret Mead messze megelőzte a korát. Feszegette a társadalmi normák határait…

…a szexualitással kapcsolatos nézeteivel

A gyermeknevelés, a személyiség és a kultúra területén végzett korai kutatásai eredményezték Mead első könyvét, az 1928-ban megjelent Coming of Age in Samoá-t. Egy olyan populációt akart tanulmányozni, amit akkoriban kevéssé ismertek és ami gyökeresen különbözött a nyugati kultúrától. Mead nem titkolt célja volt, hogy megtudja, vajon a gyermekkor és a felnőttkor közötti nehéz átmenetet a társadalom vagy a serdülőkor természete eredményezi, ennek érdekében pedig több hónapot töltött egy hatszáz fős faluban a szamoai Tau szigetén. Némileg megtanulta a nyelvet, és 68, kilenc és húsz év közötti nővel készített interjút, miközben megfigyelte a mindennapjaikat, az oktatást és a társadalmi struktúrákat.

A nyugaton tapasztaltakhoz képest az egyik fő eltérés az volt, hogy a szexualitásra vonatkozó lazább társadalmi korlátok több örömet és kevesebb nehézséget eredményeztek, de Mead megjegyezte azt is, hogy a nagyobb szexuális szabadság és az ezzel kapcsolatos tudás sokkal inkább természetessé teszi a szexet.

„A romantikus kapcsolat, ahogyan az a mi civilizációnkban a monogámia, a kizárólagosság, a féltékenység és a rendíthetetlen hűség eszméivel elválaszthatatlanul összefonódva előfordul, a szamoai társadalmakra nem jellemző” – írta könyvében.

Sokan azt állítják, hogy Meadet saját céljai motiválták, mivel ő maga is a nyugati társadalmakban hagyományosnak számító szexuális konvenciók kiszélesítésének híve volt: háromszor házasodott férfival, leghosszabb kapcsolata mégis egy nővel, Rhoda Métraux-val volt, aki a kultúrák közötti tanulmányok területén kiemelkedő antropológusnak számított. 

 

Mead legnagyobb kritikusa az antropológus Derek Freeman volt, aki életét a nő lejáratásának szentelte. Éveket töltött Szamoán, és számos könyvet, cikket publikált az évtizedes vita során. Freeman állításai azonban később megalapozatlannak bizonyultak. Szerinte ugyanis Meadet kutatásai során félrevezette két szamoai nő, ezért az antropológus saját szamoai látogatása alkalmával beszélt egyikükkel – és egészen más élményben volt része, mint amiről Mead korábban beszámolt. Az interjút azonban az asszony fia szervezte meg, aki keresztény hitére hivatkozva arra kérte anyját, hogy bírálja felül a Mead könyvében a szamoai szexualitásra vonatkozó állításokat. Azonban kiderült, hogy Mead helyszíni feljegyzéseiben semmi sem szerepel a szexszel kapcsolatban ettől a két asszonytól, így ő sem vezethette félre az olvasóit olyan információkkal, amikkel eleve nem rendelkezett.

…a genetikai determinizmusról alkotott elméleteivel

Tágabb értelemben a Coming of Age in Samoa az alaptermészet és a nevelés közötti ellentétről és a genetikai determinizmustól – amely elmélet szerint a genetika az, ami magyarázatot ad egy adott személy természetére – való elfordulásról szól.

Mivel Mead szerint a kultúra ugyanolyan erős szerepet játszik a serdülőkori viselkedés befolyásolásában, mint a biológia, álláspontja a tudósok és pszichológusok céltáblájává vált, akik a viselkedést meghatározó fő tényezőként jellemzően az egyén alaptermészetére hivatkoztak.

Mead a faj és az intelligencia vizsgálatában is a nevelés és a kulturális hatások mellett tette le a voksát. Úgy látta, hogy azok a kísérleti pszichológiai kutatások, amik a faji intelligenciafölényt támasztották alá, hibásak – különösen azért, mert nehéz mérni a társadalmi struktúra hatását az egyén IQ-értékére. Más szóval, a család szerkezete, a társadalmi-gazdasági helyzet és körülményeknek való kitettség mind-mind olyan jelentős hatással bír az egyénre, amit lehetetlen a belső képességeknek vagy genetikai sajátosságoknak tulajdonítani.

…a feminizmus ösztönzésével

1930 és 1932 között Mead Pápua Új-Guinea Septik régiójában kutatott. Megfigyelései során azt vizsgálta, hogy a nemek közötti temperamentumbeli különbségek milyen mértékben tulajdoníthatók a genetikának, illetve mekkora hatást gyakorol ezekre az adott kultúra. Könyvében felvetette annak lehetőségét is, hogy a nemi szerepek sokkal inkább a társadalom által létrehozott konstrukciók, mintsem biológiai alapú tulajdonságok. 

 

Mead úgy látta, hogy az általa vizsgált kultúrákban a férfi és női viselkedés különbözik egymástól, ráadásul mindez jelentősen eltér az Egyesült Államok nemi szerepeitől. A Tchambuli-tó térségének populációiban jellemzően a nők domináltak, a férfiak kevésbé voltak felelősségteljesek, az Arapesh törzsben azonban mind a férfiak, mind pedig a nők pacifisták és együttműködők voltak a gyermeknevelés és a földművelés területén egyaránt. A Mundugumor régióban ezzel szemben a férfiak és a nők is agresszíven viselkedtek.

Megállapításait a Sex and Temperament in Three Primitive Societies (Nem és temperamentum három primitív társadalomban) című 1935-ös művében tette közzé,

a könyv pedig azzal, hogy felvetette a társadalom által kialakított nemi szerepek lehetőségét, egyúttal lefektette a feminista mozgalom alapjait is.

…valamint a leszbikus és meleg tudósok diszkriminációjának ellenzésével

Mead 1975-ben az Amerikai Tudományfejlesztési Szövetség (AAAS) második női elnöke lett – Mina Rees után, aki 1971-ben foglalta el a pozíciót. Mead kulcsfigurája volt az AAAS társadalmi kérdésekkel foglalkozó munkásságának, különösen a meleg és leszbikus tudósokkal szembeni egyenlőtlenségek elleni küzdelemben. Vezetése alatt az AAAS tanácsa megállapította, hogy „e megkülönböztetés miatt egyes tudósoktól megtagadják a szakma gyakorlásának lehetőségét, másokat pedig egyenlőtlen bánásmódban részesítenek a fizetés, az előléptetés vagy a rájuk bízott feladatok minőségének tekintetében”. Az AAAS elnökeként ő felügyelte a homoszexuális tudósokkal szembeni diszkriminációt elítélő irányelv elfogadását.

Alig két évvel Mead halála után, az AAAS nemzeti ülésén külön ülésszakot tartottak a munkahelyi homofóbiából eredő problémák megvitatására. Ezen az ülésen alakult meg a Leszbikus és Meleg Tudósok Nemzeti Szervezete, ami időközben átalakult ugyan, de még ma is működik.

1979. január 19-én Jimmy Carter amerikai elnök bejelentette, hogy az Elnöki Szabadság Érdemérmet posztumusz Meadnek ítéli oda, Andrew Young ENSZ-nagykövet pedig a következő szavak kíséretében adta át a kitüntetést Mead lányának: „Margaret Mead mestere volt a tudományágának, de egyben túl is lépett rajta. Rettenthetetlen, szókimondó és független példakép marad a fiatalok számára, egy olyan tanár, akitől mindenki tanulhat.”

Források: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Getty Images/ Bettmann

Mózes Zsófi