20 dolog, amit a 80 éves Jordán Tamástól tanultam
Egykori tanítványa köszönti mesterét a születésnapján
Vegyük úgy, hogy a magyar színház és a magyar kultúra egyik legfontosabb huszadik–huszonegyedik századi alakjának eddigi élete minden negyedik évére jut egy tapasztalat – ezek ugyan az én tapasztalataim, de mivel annak idején nagyon sokat tanultam Jordán Tamástól, szinte elválaszthatatlanok a személyétől. Ha minden igaz, ma személyesen is megköszönhetem neki, de álljon itt is megörökítve mindaz, amit Jordán Tamásnak köszönhetően tudok az életről. Somos Ákos írása.
–
1. A tehetség nem tudni, honnan jön
Jordán Tamás például nem született színésznek. Fiatalon, ahogy leírja a Hátrametszés című önéletrajzi könyvében, még beszélni is alig tudott, szinte csak mássalhangzók jöttek ki a száján.
2. A színészet terápia
Merthogy aztán pont azért akart mégis színész lenni, mert annyira szorongó gyerek volt, hogy a mindig fényben álló, hangos színészeket fenségesnek és csodálatosnak látta.
3. Az utak soha nem egyenesen vezetnek a célhoz
Jordánt nem vették fel a Színművészetire, ahogy sokszor leírta, elmondta: teljesen érthetően, mert leginkább csak motyogni tudott – lásd fenn.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
4. A család mindennek az alapja
Öten voltak testvérek, számtalan unoka, dédunoka adatott meg a szüleinek – és a család egysége soha nem bomlott meg, akkor sem, amikor aztán Tamás magánélete is igen kacskaringósan alakult.
5. A teremtő energia mindig az embert érő élményekből jön
Jordán a magyar színház, a magyar kultúra nagy teremtője: szó szerint többszörös színházalapító, hagyományteremtő, örökké új projekteken dolgozó alkotó. De ez nem a semmiből következett, nem gének kérdése:
azért vitt erre az útja, mert fiatalon ezt látta maga körül: a közösségek erejét.
6. A színház: közösség
A néhai Egyetemi Színpad nélkül Jordán nem lett volna az, aki. De korántsem csak a színészi élmények miatt. A „valahova tartozni” élménye volt a lényeg: bárhova néz az ember, mindig lát valami inspirálót maga körül. Ez volt az a közeg, amit később ő maga a Merlin Színházban valósított meg.
7. A jó színész nem megfejthető
Fiatalon nagyon nem olyannak képzeltem a „jó színészt”, amilyen Jordán volt. Hanem elsősorban bűvésznek. Bravúrosnak. Technikásnak. Ügyesnek. Hogy valaki hókuszpókuszok nélkül, sajátos artikulációval is lehet megkerülhetetlen, azt csak később értettem meg – vagy hát talán azóta sem értem.
8. Mindennek az alapja a jelenlét
A színpadon egyet nem szabad megtenni: kamuzni. Úgy csinálni, mintha. Nem ott lenni száz százalékkal a szerepben. Mennyit hallottam ezt, amikor Jordántól és Lázár Katitól tanultam a színészmesterséget! Ügyetlen, béna, halk vagy hangos is lehetsz, és nem biztos, hogy ettől rossz leszel. De
ha nem koncentrálsz, ha nem teszed oda magad teljesen: tök mindegy, hogy mit csinálsz.
9. De a jelenlét is kevés néha
Mert persze az sem elég, ha az ember üvöltve beleveti magát. Ha habzó szájjal mutatja, mennyire átél. Nem a színészt akarja csodálni a néző, hanem Hamletet, Cyranót vagy Arkagyinát.
10. Nem kell mindig tekintettel lenni a közönségre
Ezt persze csak „off the record” tanultuk Jordánéktól. A közönség, mit tagadjuk, szereti az olcsó megoldásokat. Szeret könnyen meghatódni. Ha a színész zengve szavalja a máglyán a monológot, imádják. Ha fuldokolva köhög, azt nem. Pedig egy ember a máglyán elég ritkán szaval, hát nem?
11. A versmondás nem szavalás
Istenem, ezért mennyire hálás leszek neki! Megtanított, nem is személyesen, de a versmondásával, hogy a költő gondolatait, érzelmeit tolmácsolni csak úgy lehet, ha azokat a saját gondolatainkként próbáljuk átadni. És nem eljátszani, pláne nem deklamálni. Személyes tapasztalatom, hogy ezt még úgynevezett jó nevű, zsűriző művészek sem mindig szeretik. De kit érdekel?
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
12. Közösséget teremteni azt jelenti: ott lenni
Jordán mindig, mindenhol ott van – vagy hát ott volt, amíg kicsit fiatalabb volt, amíg bírta. Nemcsak keresztülvitte, hogy létrejöjjenek helyek, intézmények, hanem mint a jó gazda, naponta ápolta a „kertet”. A büfé működésétől a világítás beállításáig mindenre odafigyelt.
13. Kultúrát csinálni Magyarországon: a lehetetlen vállalása
Már a kilencvenes évek elején is így volt. A friss kapitalizmusban. Amikor a Merlin Színészképző elindult, hónapokig nem is láttuk Tamást: bankok előszobájában, szponzorok irodájában üldögélt, tárgyalt, gyakran kuncsorgott. A titkárnő félmosolyából tudta, hogy most jön a sajnálkozó elutasítás. És így ment ez sokáig. Ma is így megy, vagy még így sem.
14. Az ember néha rámegy erre-arra
Jordánnak többször is volt szívproblémája, infarktusa is. Jellemzően magánéleti válságok közepette, vagy színházi hajtás közben.
Egyszer azt mondta, a nagy szerelmi dráma idején azért lehetett rosszul, mert az agya át akarta utalni a szívnek a problémát.
15. Az ember maga a játék
Játszani nem csak a színpadon kell. Jordán legendás játékos, és ez is természetesen összefügg közösségi lényével. Kaposváron, a Csiky Gergely Színház büféjében mindenből játékot csináltak, Jordán volt például élő félkarú rabló, de az utcán sétálva is képes volt – főleg Koltai Róberttel – bármire fogadni a szembe jövő emberek kapcsán.
16. A színészi állapot: fizikai kérdés
Jordán sosem volt „akrobata” színész, nem ugrált és vetődött a színpadon. De hogy a megfelelő lelki állapotot elérje nálunk, tanoncoknál, volt, hogy verekedni kezdett az adott jelenetben szereplő sráccal. Félelmetes élmény volt. Aztán abból a lihegésből, ami a birkózás után jön, kezdődhetett a jelenet.
17. Tanítani: türelem
A Merlinben sem volt minden rózsaszín. Nem voltunk egyformán tehetségesek és elkötelezettek sem. Lázár Kati és Jordán Tamás nem színészguruként, hanem tanárként, barátként terelgetett minket. Türelmesek voltak, de őszinték. Sosem bántók. Próbálom néha utánozni őket, immáron tanárként.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
18. A tanár csak akkor veszítheti el a türelmét, ha a diák nem akar
Nincs mindenre mentség: a gyávaság a legnagyobb bűn, tanította nekünk Jordán, Bulgakov szavaival.
Egyszer hallottam csak ordítani a Merlinben: amikor egy próbán a szereplő azt mondta az egyik monológ közben, hogy ezt ő úgyse tudja, és kész. Meg se próbálni: ez az, amit nem engedhetünk a gyereknek. Legfeljebb nem sikerül neki.
19. Az igazi siker: szinte csoda
Ez az egyik számomra legmaradandóbb mondata Jordánnak, és fiatalon nem tudtuk hova tenni. Azt mondta: olyan, amikor a színész azt érzi, hogy ma este MINDEN sikerült, amikor minden egyben van és a közönség is rácsatlakozik erre, szóval a teljes sikerélmény – a színész életében jó, ha háromszor megtörténik.
20. Az élet szép
És azóta játszom, próbálok, egyáltalán nem csak színpadi értelemben, létrehozok dolgokat és elengedem őket, kudarcokat élek át és próbálok tanulni belőlük – és minden tapasztalatomban, gondolatomban, amit azóta megfogalmazok, ott van az, amit a ma 80 éves Jordán Tamástól tanultam. Vagy legalább egy részük. Legfőképp pedig ez: ha nem élvezné az ember, hogy él és alkot, mit érne az egész?
Kiemelt kép: Pince Színház / Szkárossy Zsuzsa
