Biosz–kémia tagozatra jártam gimnáziumban, az osztályban kétharmados többségben voltak a lányok. A tankönyveinkben? Nos, nem épp így nézett ki a mérleg.

Elvétve találtunk csak női kutatókat, tudósokat a töméntelen elméleti tananyagban, de még az irodalomkönyvünkben is siralmas volt a nemek aránya. Aki nem jutott el Nemes Nagy Ágnesig, az jóformán alig értesülhetett róla, mennyi csodálatos író, költő létezik a férfiak kánonján túl is.

Nem kell nagy pszichológusnak lenni ahhoz, hogy az ember rájöjjön: ha valaki azt látja, hogy előtte már mások megcsináltak valamit, ő maga is könnyebben vág bele. Hiszen nyilvánvaló számára, hogy lehetséges. Másoknak is sikerült.

Ellenben, ha mindenhonnan kizárólag férfinevek özönlenek rá, akkor tudattalanul is elkönyveli, hogy az, aki nőként egyes területekre téved, szabályszegő. Miközben csak a szabályok végtelenül elavultak.

Hősnők – férfiszemüvegen át

Természetesen hazugság volna azt állítani, hogy egyetlen valamirevaló női szereplővel sem találkozunk olvasmányaink során az iskolában. Ugyanakkor ne hallgassuk el a tényt, hogy ezeknek a túlnyomó többsége férfiak tollából született, ily módon pedig óhatatlanul is férfiszempontból ábrázolja a nőt, legyen az a férfi bármennyire empatikus, nőpárti és haladó szellemű is. 

Vallom, hogy sokkal differenciáltabban tudnánk gondolkodni a férfi-női karakterekről, ha sokszínűbb volna a kánon: az olvasó hosszú távon úgyis szelektál – csak legalább kerülne kapcsolatba a teljes választékkal!

Kaffka Margit, Nemes Nagy Ágnes, Szécsi Margit, Gutai Magda, Kölcsey Antónia, Várkonyi Anikó, Czóbel Minka – hirtelenjében csak néhány név azok közül, akiknek az írásai sokat jelentenek a számomra. És a kortársak közül (szerencsére) még sokszor ennyit tudnék sorolni. Újságíróként annyit tehetek, hogy minél szélesebb körben viszem a műveik hírét, olvasom fel verseiket, novelláikat, és amikor csak tehetem, beszélek róluk a szélesebb nyilvánosság előtt.

A múlt tekintetében bőven van még restanciánk. Ahhoz pedig, hogy ezentúl ne engedjük, hogy a kánon a férfiszempont szerint torzuljon, muszáj megtanítanunk a saját létjogosultságunkat a magunk és a jövő generációi számára.

Mit szólnál hozzá, ha ezen a karácsonyon egy-egy bátorító, motiváló vagy épp segítséget nyújtó könyv is bekerülne a fa alá? Ehhez ajánlok neked néhány kötetet a Móra Kiadó kínálatából.

Esti mesék lázadó lányoknak 1–2.

Ez a sorozat instant klasszikus lett, amint megjelent az első rész (amiből januárban érkezik az utánnyomás!). Nem véletlenül. Igazi kincsesbánya, amelyben többtucatnyi csodálatos nő történetét találjuk. Mindemellett pedig nők írták és illusztrálták is a könyveket, ami szerintem az egyik legmenőbb dologgá teszi.

Egyáltalán nem csak gyerekeknek ajánlom egyébként ezt a két könyvet: én sokszor kapom le őket a polcról, nem egyszer merítettem már belőlük a cikkeimhez, és bevallom, jó néhány nőalakot belőlük ismertem meg. Így együtt látni ennyi vakmerő, okos, harcos, kemény, vicces és sikeres nőt, felér egy motivációs tréninggel!

A második részből származik egyébként a címbeli idézet is, mégpedig Csiu Csintől, aki 1875-ben született Kínában, és, mivel saját életében borzalmas házasságra kényszerítették egy kifejezetten nőgyűlölő férfival, iskolát alapított, amelyben forradalmárokat képzett. Csiu Csint kivégezték, emléke azonban nyilván pont azért maradhatott fenn, mert fontos volt a mindenkori nőknek.

És mert például mi magunk is őrizzük a hasonló könyvekkel.

Magyar mesék lázadó lányoknak

A fenti könyvek magyar változata is nagyon kedves a szívemnek: remekebbnél remekebb magyar költők és írók emlékeznek a magyar történelem és kultúrtörténet jelentős nőalakjaira, az illusztrációk pedig itt is mind női kezek munkáját dicsérik.

Külön imádom, hogy a szövegek tudatosan lelkesítők, de nincsenek leöntve cukormázzal, és sokszor az oktatásban nem igazán felmerülő szempontok szerint közelítik meg az egyes nők történetét.

Igazi csemege azok számára, akik a gyerekeik elé szeretnék tárni – nem szájbarágósan, hanem kifejezetten olvasmányos módon –, mennyivel izgalmasabb, sokszínűbb és árnyaltabb is a történelem és a kultúrtörténet, mint ahogyan eddig hitték. Ó, igen, jól olvastad. Gyerekeket írtam, nem kislányokat.

Direkt.

Kertész Erzsébet: Szonya professzor

Ez a kötet meglepően modern ma is, habár a kiindulópontja egy névházasság, és a szöveg 1962-ben, a főszereplők pedig valamikor a XIX. század derekán születtek. Szentpéterváron járunk, 1868-at írunk, három orosz lány (testvérek) szeretne tanulni, de hazájukban nincs rá módjuk a hatályos törvények szerint. Épp ezért megegyeznek, hogy egyikük névházasságot köt, hogy külföldre mehessenek, s így megnyíljon előttük a felsőoktatás.

Szonya, a házasodó lány végül világhírű matematikaprofesszor lesz Svédországban, addig azonban számos nehéz helyzetet kell megoldania a testvéreivel és egyedül is.

Kertész Erzsébet, aki maga is lázadó lány volt a javából, nagyon sok fontos gondolatot rejtett ebbe a regénybe egyenjogúságról, a nők iránti tiszteletről, az álmok eléréséről és a sisterhoodról. A Móra Kiadó Csíkos sorozatának könyvei, amelyeket ő írt, hatalmas példányszámban keltek el, és azt hiszem, csak most kezdjük értékelni, mekkora céltudatosság és milyen modern gondolkodás kellett ahhoz, hogy valaki ilyeneket írjon a hatvanas évek elején, Magyarországon:

– Bocsáss meg nekem – suttogta, amikor kettesben maradtak –, azt hittem, hogy… most már csak a szerelmednek élsz, s nem törődsz az ügyünkkel!

– Rosszul hitted, verébfiókám – felelte Anyuta –, így vagyok csak teljes ember, hogy szeretem Victort. Mellette jobban tudok dolgozni. Ez az élet teljessége, ha társunk van a munkában és társunk a szerelemben is…

Candace Bushnell – Katie Cotugno: Csajoknak kötelező

Mindennél fontosabb, úgy gondolom, hogy a tizenéves korosztálynak minél erősebb kapaszkodókat adjunk ahhoz, hol és hogyan húzza meg a határait. A hatalommal való visszaélés, a szexuális zaklatás, az áldozathibáztatás szerencsére ma már egyre gyakrabban és világosabban felmerülő fogalmak, ugyanakkor abban a korban, amikor az ember azt sem tudja biztosan minden pillanatban, még gyereknek számít-e, vagy már felnőttnek kéne lennie, nos, ilyenkor rengeteget számít, hogy tudja, hogyan kezeljen bizonyos helyzeteket.

Például az, hogy egy gimis tanár jóképű, és a lányok odavannak érte, feljogosítja-e arra, hogy átlépjen bizonyos határokat. Nyilván nem. De hogy ez miért olyan zavaros a tizenévesek számára, azt rendkívül okosan és lényeglátón írja le ez a könyv.

A Szex és New York szerzője és a Puchcart-díjra jelölt Katie Cotugno közös könyve segít rámutatni a visszásságokra: arra, hogyan működik a bagatellizálás és az áldozathibáztatás, és hogy miért olyan nehéz beszélni valamiről, ami elvileg (mondom: elvileg!) nem is olyan súlyos, mégis, a zsigereinkben érezzük, hogy nagyon nincs rendben.

Juno Dawson: Kifutó modell

Az előzőhöz hasonlóan a LOL sorozatban jelent meg ez a kötet is, mint ahogy több más, kifejezetten necces témával foglalkozó ifjúsági könyv is. A Kifutó modell angol címe – Meat Market, azaz Húspiac – talán még szemléletesebben fejezi ki a szerző mondanivalóját a divatvilágról.

Vérlázító sztorik sora arról, miként akarják megmagyarázni a főhősnőnek, a tizenhat éves Janának, hogy nincs azzal semmi gond, ha például egy fotós munka közben letaperolják, vagy épp úgy bánnak vele, mintha tényleg csak egy darab hús lenne.

A történetek arról is szólnak, mennyire nehéz kiállni magunkért egy eleve bántalmazó közegben, nemet mondani, amikor az egész karrierünket érezzük veszélyben. 

A Kifutó modellből hamarosan film készül, addig is minél több tizenévesnek nyomnám a kezébe, hogy tudja: legyen akármekkora is a külső nyomás, a saját határai tekintetében csakis az számít, amit ő legbelül érez. A fényűzés, a közösségi média meg a divatipar csillogása pedig nem több, mint szemfényvesztés, és ennek megfelelően érdemes kezelnünk.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Emma Innocenti

Csepelyi Adrienn