Október 9-én lesz pontosan tíz éve annak, hogy a 15 éves pastu lányt – egy pakisztáni iskolaigazgató lányát – a suliból hazafelé tartva megtámadtak a talibánok, és arcon lőtték. Sebesülése olyan súlyos volt, hogy helyben nem is tudták megműteni – az angliai Birminghambe szállították életmentő operációra, és egy angol kórházi ágyon tért magához. Az élete soha többé nem volt olyan, mint azelőtt, és nem csupán azért, mert azóta sem tért haza Pakisztánba, hanem mert számára innentől mindennél fontosabb lett a lányok oktatáshoz való joga és a nemek közti egyenlőség. 25 évesen pedig minden idők legfiatalabb Nobel- békedíjasa lett az ügyben végzett munkájáért.

Csakhogy az élet nem ér véget 25 évesen – hiába ér fel valaki addig a csúcsra –, és bár önéletrajzi könyve, a Malala vagyok: a lány, aki harcolt, hogy tanulhasson, és lelőtte egy tálib fegyveres alapján mindenki arra számított, hogy útja a nagypolitikába vezet, ő azonban végül másképp döntött. Ugyan elvégezte Oxfordban a politika-filozófia-gazdaság szakot (ami legalább négy brit miniszterelnök diplomáját adta), de végül más módját választotta annak, hogy az emberekre hasson: három évvel ezelőtt filmgyártó céget alapított, és tavaly aláírta az első komoly szerződését is az Apple TV+ streamingcsatornával – mint arról a Variety filmes szaklap tegnap egy hosszabb riportban beszámolt. Ebben a cikkben Malala hosszan mesél arról, mit vár a filmes pályától, és milyen űrt kíván ott betölteni. 

 

„Amikor bármilyen nyomtatványt ki kell töltenem, mindig gondban vagyok, hogy milyen foglalkozást írjak be – kezdi az elején –, mert úgy érzem, aktivista és történetmesélő vagyok. Több mint egy évtizedem van az aktivizmusban, és eközben rájöttem, hogy nem állhatunk meg a civil szervezetek tevékenységénél. Ahhoz, hogy az emberek gondolkodását és perspektíváját formálni tudjuk, még több munkára van szükség.”

Egészen pontosan erre gondol:

„Nő vagyok, muszlim vagyok, pastu vagyok, pakisztáni és színes bőrű. Néztem a tévében az Utódlást, a Ted Lassót és a Különválást, és azt látom, hogy az összes fontos szerepet fehér bőrűek alakítják – elsősorban fehér férfiak.

Úgy gondolom, a nézőknek látniuk kellene olyan produkciókat is, amiket más etnikumú emberek készítenek, rendeznek, és játsszák a főszerepeit. És ha ez lehetséges, én meg fogom csinálni.”    

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Malala (@malala) által megosztott bejegyzés

Példa már volt előtte: Michelle és Barack Obama, akik a Higher Ground című produkciós cégükkel a Netflixszel szerződtek le, és 2020-ban már Oscar-díjat is nyertek az Az amerikai gyáregység című dokumentumfilmjükkel, azóta pedig készítettek gyerekeknek szóló animációs sorozatot (Ada Twist, a kis tudós) és fikciós filmet is (Mennyit ér egy élet?) Michael Keatonnal és Stanley Tuccival. Csak arra nem volt még példa, hogy valaki Z generációsként törjön be erre a területre, de Malala ügynöke, Darnell Strom szerint az Apple kifejezetten azért találhatta vonzónak a terveit, mert több generációt is meg tud szólítani.

„Malala fiatal, és máris mennyi mindent tett azért, hogy a világ megváltozzon, ami a szülők szemében is jó példát mutat a fiataloknak” – véli.

Persze, azt is tudták, hogy egyedül ez nem fog menni egy olyan területen, amihez Malala még nem ért. Ezért kerestek mellé egy olyan partnert, aki már otthon van ebben az iparágban, így lett a munkatársa az Extracurricular nevű cégben Erika Kennair, A légikísérő producere. „Kubai vagyok, és én meg azon szeretnék változtatni, hogy a legtöbb produkció, ami színes bőrű nőket helyez a középpontba, általában valamilyen traumát kapcsol hozzájuk. Vagyis nem a személyiségükre és a jellemvonásaikra fókuszál, hanem arra, hogy mi történt velük korábban.” 

 

Kennair és Juszufzai tehát olyan sorozatokat és filmeket fejleszt most, amikben különféle etnikumú és bőrszínű hősök a saját képességeik és karakterük nyomán válnak izgalmassá, és ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy csak heroikus, drámai történetekben ábrázolják őket. „Vidám és meglepő sztorikra van szükség, amik összehozzák az embereket – mondja Kennair a Variety munkatársának.

Egyébként is Malalának van a legsötétebb humora, amivel valaha találkoztam” – teszi hozzá.

Az első projektjeik között lesz egy dokumentumfilm egy dél-koreai női halászokból álló közösségről, Asha Lemmie Ötven szó az esőre című regényének adaptációja (egy japán-aforamerikai lányról, aki a II. világháború után keresi a helyét a konzervatív japán vidéken), és dolgoznak egy másik könyvadaptáción is Adam McKay (a Ne nézz fel! rendezője) produkciós cégével.  

Mindeközben Malala 2021 novemberében férjhez is ment, bár erre egyáltalán nem készült, sőt pár hónappal az esküvője előtt még azt nyilatkozta a brit Vogue-nak, hogy nem ért egyet a házasság intézményével – ma már azt mondja, azért, mert a pakisztáni tapasztalatai alapján azzal azonosította, hogy a nőnek fel kell adnia az egyéni ambícióit. De az élet néha rácáfol a félelmeinkre, és ez történt vele is: amióta Oxfordban megismerte a férjét, rájött, hogy létezik olyan szövetség, amiben csak támogatják, nem pedig akadályozzák egymás céljait, és azóta boldogabb, mint valaha.  

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Malala (@malala) által megosztott bejegyzés

„Azt remélem, hogy elhozhatom az embereknek a színes bőrű nők hangját, és lehetőséget adhatok muszlim rendezőknek, íróknak arra, hogy bemutatkozhassanak” – mondja a Variety riporterének, Manori Ravindrannak. „Remélem, többféle perspektívát is fel tudunk majd mutatni, amik lebontják azokat az előítéleteket és sztereotípiákat, amik a társadalmunkban uralkodnak. És ugyanígy remélem, hogy egyúttal szórakoztató tartalmakat tudunk készíteni, amelyek szereplőibe az emberek beleszeretnek, és a lehető legjobb időtöltésnek érzik, hogy az ő sorsukat követhetik.”  

Kiemelt kép: Getty Images/Ida Mae Astute/Disney General Entertainment Content

Gyárfás Dorka