1. Amit a Balatonhoz feltétlenül vigyél magaddal – Szlavicsek Judit: Hullámsír

Szlavicsek Juditot Péterfyék írótáborából ismerem, Gergelynél járta ki az iskolát, és milyen nagy szerencse, hogy ez a tehetséges krimiíró utat tört magának: nemrég jelent meg a második könyve Kardos Júlia nyomozónővel a főszerepben. A helyszín ismét a Balaton, amihez a szerzőt gyengéd románc fűzi. A főhős bár pihenni megy a tóhoz, egy bonyolult és rejtélyes haláleset miatt kell nyomoznia.

A sztori olyan prímán felépített, a szálakkal olyan jól zsonglőrködik, hogy tényleg csak a végén esett le a tantusz (vagy csak én voltam béna, nem tudom, de inkább arra tippelek, hogy az író eszes). Merthogy jó krimit csak nagyon okos ember tud írni.

Szlavicsek Judittal volt szerencsém együtt dedikálni a könyvhéten, így tudom, hogy egy végtelenül kedves teremtés, Csepelyi Adrienn pedig meg is interjúvolta a Hullámsír kapcsán a Popfilterben néhány hónapja. ITT hallgathatjátok meg.

Ajánlom: skandináv krimirajongóknak, igazi Balaton-lovereknek, mert oda kötelező elvinned, és azoknak, akik szeretnek szórakozni a magyar „sztárvilágon”.

Kedvenc mondatom a könyvből„Az ember annyi mindenen tud változtatni, de a lényegen soha.”

2. Amit ajánlok hosszú vonatutakra, hogy garantáltan ne érezd a távolságot – Cserna-Szabó András: Zerkó – Attila törpéje

Mindenkitől elnézést kérek, de nálam nincs olyan könyves lista, amin ne szerepelne Cserna-Szabó András. Egyszerűen rajongok a humoráért, azért, amilyen szemszögből tekint a világra, hogy mer bármivel viccelni, hogy mindemellett irtó nagy tudása van, és olyan sajátos nyelve, hogy sírva könyörgök a receptért. Persze recept nincs, a kisujj az övé, amiből ezeket kirázza. 

Cserna novellákban jóval termékenyebb szerző, viszont én sokkal jobban szeretem a regényeit, a Szíved helyén épül már a halálcsillagot ötször elolvastam, és minden átkozott szar állapotomban újra előveszem, annyira mulatságos.

Az igazság az, hogy most bajban vagyok, a fejemet vakarom, mert lehet, hogy a „Zerkó” letaszítja a „Halálcsillagot” a trónról.

Ez a sztori egy ókori rock and roll arc, Zerkó, a nagy szerszámmal megáldott (ez majd később fontos lesz) törpe elbeszéléséből rajzolódik ki, átvágtat korokon és vadabbnál vadabb sztorikon, hogy egy igazi road movie-ban érezhessük magunkat, és a könnyünk is kicsorduljon a röhögéstől.

Ajánlom: azoknak, akik tényleg szórakozni akartak, és nem hót hülyék történelemből.

Kedvenc mondatom a könyvből: „Az élet túl rövid ahhoz, hogy a törpék szar bort igyanak.”

3. Amit magányos esti óráidban, a hőségriadók után nyitogass – Tóth Réka Ágnes: Ultraibolya

Tóth Réka Ágnes Simon Mártonnal közösen létrehozott 5mondatok Insta-oldalát régóta követem, és örülök, hogy Ágnes első verseskötete végre megjelent. (Akik követik az instájukat, azok érteni fogják, hogy miért.)

A mondatai elgondolkodtatnak, máshol rettenetesen fájnak, és van olyan is, amit napokig cipelek magammal tovább. Nem mindig egyszerű ez a cipekedés – olyan, mint az élet. Hol felfelé kell nyargalni tízes emelkedőn, máskor enyhén lejt, és könnyebb a járás.

Ajánlom: azoknak, akik szeretnek egy pohár bor mellett elmélkedni az élet értelmén, majd minden egyes alkalommal rájönni, hogy nincs remény.

Kedvenc versem a kötetből:

Antimon
úgy sétálsz az utcán
mintha már befogták volna
a farkasokat amik tegnap
szöktek el az állatkertből és azóta
senki sem meri kitenni a lábát
a kirakatokból fej nélküli
bábuk kísérnek tovább
sosem lesz ekkora
a csípőd sem a melled
valamihez túl sok valamihez
túl kevés vagy erre már
korán rájöttél és hiába
centikben méred magad
egy lélegzetvétel mennyi
kalória egy sóhajtás hány
hiába kiáltasz fel amikor megfordulsz
és veled szemben liheg egy fehér
farkas szemében olvadt gleccserek
senki sem hallja és ő sem bántani jött
de úgy sétál el melletted
hogy azt kívánod inkább
találnának rád
a ketrecében reggel
fehér ruhában fej nélkül
a pontos méretekkel

4. Amit vegyél ki a gyereked kezéből, mert neked tán még viccesebb lesz – Dolák-Saly Róbert: A füle sem tréfa

Dolák-Saly Róbert nem normális, vagy lehet, hogy épp ő a legnormálisabb a földön és az összes többi ütődött, nem tudom, ezt sosem voltam képes eldönteni. Ennek az embernek az egész lénye a szórakoztatás, bár tőle senki nem kérdezte meg, hogy ő maga jól szórakozik-e közben. Ez a mi szempontunkból mindegy is.

Gyerekkorom óta az egész családommal rajongói vagyunk, és

egyre jobban hiszem, hogy az abszurd humor mentheti csak meg a világot, enélkül teljes egészében elviselhetetlen volna.

Ajánlom: gyerekeknek és felnőtteknek, és ha a komisz, pimasz kölyök túl sokáig olvasná, ki kell rángatni a kezéből.

Kedvenc versem a kötetből:

Sas
 
Sokkal bölcsebb lehetnék én,
mint amilyen bölcs vagyok,
hiszen erdőt, hegyet-völgyet,
mindent föntről láthatok.
 
Sas vagyok, és ránézhetek
az égből a világra,
egy négylábú lény élete,
ezt a luxust kizárja.
 
Van is némi tekintélyem,
hazudnék, ha tagadnám,
de magamat magasztalni,
nem hiszem, hogy akarnám.
 
Hatalmam van, hírnevem, ám
nem vágyom több sikerre,
elég gyakran kerültem már
mindenféle címerre.

5. Amit csak apránként, kóstolgatva szabad – Márai Ilona: Betűbe zárva

Két vaskos kötet, több mint ezer oldal. Márai Sándor feleségének naplója ez könyvbe kötve, és fogalmunk sincs, mit szólna hozzá az író és a felesége, akit Márai csak Lolának vagy L.-nek nevezett, ugyanis Márai Lola olyan őszinteséggel írta meg utazásaik, házasságuk, külföldi életük hullámzásait, olyan részletesen számol be mindenről, hogy az ember zavarban érzi magát egy pillanatra.

Aztán meg elcsábul, mert tudni akarja, ki volt az a nő, aki a nagy író munkásságának legfőbb inspirációját adta. 

Ajánlom: azoknak, akik imádják és ismerik is Márai regényeit, naplóját, igazi csemege lesz nekik, de apránként szabad csak fogyasztani (nem is lehet máshogy, olyan hosszú).

Kedvenc idézetem a könyvből„Nekünk már minden életforma idegen. Be vagyunk zárva a betűbe, az írásba, ebbe a mindent kizáró magányos műfajba! Minden más már idegen számomra. Az írás életmód!”

6. Amit még én sem olvastam, de ezt viszem magammal a következő útra – Tóth Krisztina: A majom szeme

Tóth Krisztina könyveivel egy évtizede ismerkedtem meg. Ő az a kortárs magyar író, aki a legtöbbet adta nekem abban, hogyan lehet és érdemes emberi kapcsolatokról beszélni, írni. Nagyszerű és termékeny szerző, minden könyvét megveszem, bár nem mind tetszik egyformán, de ez nem is baj. 

A majom szemét most fogom csak elkezdeni, tartogattam, mint egy jóféle desszertet, a végére. A regény „egy baljóslatú kor baljóslatú városában” játszódik, és ha csak ennyit tudsz a fülszövegből, máris érzed, hogy kell neked ez a kötet (mondja ezt egy elfogult Tóth Krisztina-rajongó).

Ajánlom: elsősorban magamnak, elmenekülve a világ elől.

Kedvenc idézetem a könyvből: még nincs, de ha végeztem vele, megírom.

Szentesi Éva