Az első szerelmes dal volt, amelyet különböző bőrszínű emberek énekeltek együtt – Billy Vera és Judy Clay története

–

A rutinos showman, Honi Coles az előadás felkonferálása során azt mondta a párnak, hogy álljanak a színpad két ellentétes felére

Először Judy Clay lépett ki a jobb oldalon, padlóig érő, krémszínű ruhában. Ezután a bal oldali reflektor Verát világította meg, aki olívazöld öltönyben és nyakkendőben állt a közönség elé. Amikor a közönség meglátta a fiatal fehér férfit, a nézőtéren ülők egy emberként csodálkoztak rá, egészen eddig ugyanis senki sem tudta, hogy a dal férfi előadója fehér. 

Ők voltak az első fekete nő és fehér férfi, akik együtt énekeltek az Apollóban, az emberek pedig annyira élvezték a show-t, hogy állva tapsoltak a párosnak. Miközben a New Jersey állambeli Newarkban, a Hudson folyó túlpartján még mindig folytak a Martin Luther King meggyilkolása körüli zavargások, Harlemben épp zenetörténelem íródott. Amerika első vegyes bőrszínű énekes duója először énekelt élőben, majd a következő hét napban napi öt koncertet adtak.

Manapság a különböző rasszokat ötvöző zenei formációk már senkit sem lepnek meg, de 1967 őszén, amikor a duó Storybook Children című albuma megjelent, döbbenetes hatást keltett, hogy egy fehér férfi és egy fekete nő közösen énekel egy szerelmes dalt. Vera a Storybook Children című kislemezt Chip Taylor dalszerzővel írta, aki számára az ihletet egy akkoriban igen ritka látvány jelentette:

két gyereket – egy fehér fiút és egy fekete lányt – látott kézen fogva sétálni New York városának külterületén.

Bár a rasszok közti kapcsolat javulása ihlette, végül egy házasságtörésről szóló dal született

Akkoriban Taylor és Vera nem feltétlenül fekete énekesnőt keresett a duetthez. Több nőt is meghallgattak, feketéket és fehéreket egyaránt, de senki sem passzolt eléggé Vera hangjához. Ekkor Vera az Atlantic Records produceréhez, Jerry Wexlerhez fordult tanácsért, aki Judy Clayt ajánlotta. Annak ellenére, hogy az énekesnő szólókarrierje nem indult be igazán, a meghallgatáson a dinamikus előadásmódja tökéletesen összeillett Vera énekének lágy hangzásával. 1967 szeptemberében felvették a Storybook Children című dalt, majd az azonos című albumot is.

New York Cityben és a környező keleti parti területeken a Storybook Children hamar felkerült a slágerlisták élére, az amerikai R’n’B listán a huszadik, a poplistán pedig az 54. helyig jutott. És bár a duó az élvonalban volt, a karrierjük akadályokba ütközött:

a déli államok zenei és tévés vezetői figyelmeztették Verát, hogy piaci kockázatot jelent számukra a vegyes bőrszínű páros slágerét sugározni, Judy Clay pedig a dal megjelenésének idején teherbe esett, így a dal népszerűsítése érdekében turnéra sem tudtak indulni.

Ennek ellenére a hatásuk megkérdőjelezhetetlen, hiszen nekik köszönhetően bőrszíntől függetlenül egyre több előadó integrálódott a popkultúrába. 

 

Vera és Clay azonban nem az első eltérő etnikumú duó volt, amelyik közös dalt adott ki

1952-ben például az R’n’B gitáros és énekesnő, Sister Rosetta Tharpe összeállt a country előadóval, Red Foley-val, hogy felvegyék a keresztény témájú Have a Little Talk with Jesus című dalt, amely akkoriban nemhogy nem kapott különösebb nyilvánosságot, de sok déli államban olyannyira tabunak számított, hogy voltak, akik betiltották volna a duettet.

Frank Sinatra és Ella Fitzgerald is énekeltek együtt, de Tharpe és Foley előtt nem volt olyan eltérő bőrszínű duó, amely lemezt készített volna. 1976-ban aztán Leon és Mary Russell kiadta a The Wedding Albumot, és még abban az évben előadták a Satisfy You című kislemezt a Saturday Night Live országos nézettségű tévéműsorban, ami a szélesebb körű elfogadottságot jelezte mind a zeneiparban, mind a kultúra egészében.

Rick James és a fehér soulénekesnő Teena Marie 1980-as évekbeli slágerei után még több vegyes bőrszínű duó alakult, Al Green és Annie Lennox 1988-as Put a Little Love in Your Heart című dalától kezdve Whitney Houston és George Michael 1998-as If I Told You That című daláig, amelyben Houston a Clay által kitaposott utat követte.

Sajnos a Storybook Children nem aratott akkora sikert, mint a későbbi dalok

Ennek részben az időzítés volt az oka, ekkoriban ugyanis a korszellem inkább a hippi motívumoknak kedvezett, a soul pedig átmenetileg háttérbe szorult. Később a szerződés, ami lehetővé tette, hogy Clay és Vera közösen rögzítsen zenét, megszűnt, a kiadó pedig úgy döntött, hogy nem hosszabbít a megállapodáson. Nem sokkal később azonban a páros felvette a Country Girl, City Man című countryhangzású souldalt, ami a duó újabb slágere lett. 

Amikor az Apollo felkérte a párost, hogy a Country Girl, City Man sikere után térjenek vissza hozzájuk, Clay több pénzt követelve visszautasította az ajánlatot, a páros pedig soha többet nem állt az Apollo színpadán.

1979-ben egy agydaganat miatti műtét után Clay visszatért gospel gyökereihez, majd 2001-ben, 62 évesen autóbalesetben meghalt. Több mint 20 évvel a Storybook Children megjelenése után, az 1980-as években, Billy Vera a Grammy-díjas soulénekesnő, Lou Rawls számára készített albumokat. Jelenleg is aktív, és a Billy Vera and The Beaters nevű együttesével 2013-ban Grammy-díjat nyert.

Mózes Zsófi

Forrás: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Getty Images / Michael Ochs Archives