„Szeretném, ha az egyház jobban megértené, mit jelent befogadó közösségnek lenni” – 92 éve született Barbara Harris, az első amerikai női püspök
Barbara C. Harris gyerekként a Szent Barnabás püspöki templomba járt, és bár hamar azonosult a gyülekezet szemléletmódjával, liberális nézetei és szókimondó stílusa már akkor is sajátja volt. Érvelt a melegek jogai mellett, rasszizmus és szexizmus miatt bírálta az episzkopális egyházat, és bár elsőre meglepőnek tűnhet, épp az elveinek köszönhetően lett végül ő az első női püspök Amerikában. Mózes Zsófi írása.
–
Barbara Clementine Harris 1930. június 12-én, Philadelphiában született egy acélmunkás és egy kórusvezető-énektanárnő gyermekeként. A helyi leánygimnáziumban érettségizett 1948-ban, majd beiratkozott ugyan a főiskolára, de tanulmányait nem fejezte be. Később egy PR-cég, a Joseph Baker Associates ajánlott neki munkát, mivel úgy vélték, hogy nagy lehetőségek rejlenek benne, és Harris könnyedén sikeres lehet a területen. Harmincéves korában hozzáment Raymond Rollinshoz, házasságuk azonban alig három év után, 1963-ra véget is ért.
Ekkoriban Barbarában egyre erősödött az érzés, hogy fiatal fekete nőként kötelessége részt venni a polgárjogi harcban
A különböző polgárjogi megmozdulások, a választói regisztráció és a Martin Luther King Jr. melletti felvonulások felhívták Harris figyelmét az igazságtalanság és az egyenlőtlenség elleni küzdelem fontosságára. Miközben a Sun Oil Company PR-vezetőjeként dolgozott, Barbara érdeklődése az episzkopális egyház (protestáns egyház, melyben a római katolikus püspökséghez hasonló hierarchia van), a vallás és az igazságosságért folytatott küzdelem iránt nem csitult.
Végül 1974-ben lett megkerülhetetlen tényezője az egyháznak, amikor támogatásáról biztosította az episzkopális püspökök egy csoportját, akik szembeszálltak a nők pappá szentelésének tilalmával.
Barbara annyira belemerült a nők jogainak kérdésébe az egyházon belül, hogy azt fontolgatta, maga is pap lesz, álma pedig 1980 októberében vált valóra, amikor felszentelték.
Harris korai megbízatásai a Philadelphia megyei börtön káplánként való szolgálatától kezdve a kis egyházközségekben való munkán át az Episzkopális Egyházi Kiadóvállalat ügyvezető igazgatóságáig terjedtek. Írásai megjelentek a liberális episzkopális The Witness című magazinban, és az anglikán közösségben világszerte egyre nagyobb figyelmet kapott.
Püspökké emelése jelentős esemény volt a vallási világban
A Lambeth-konferencia, a nemzetközi anglikán egyház évtizedenként egyszer megrendezett konzultációjának keretein belül 1988 augusztusának elején úgy döntöttek, hogy engedélyezik a nők püspökké szentelését az egyházban. Ez a határozat volt az, ami végül terepet teremtett Harris megválasztásához.
1988 szeptemberében Barbarát Massachusetts állam püspökévé választották, ezzel pedig ő lett a valaha volt első női püspök – és az első, aki már püspökké választása előtt elvált.
A történelmi jelentőségű eseményt sokan ünnepléssel fogadták, de győzelmére válaszul szép számmal ellentüntetések is szerveződtek. Több konzervatív pap fellázadt, néhányan teljesen megszakították a kapcsolatot az egyházzal, míg a legfelsőbb anglikán vezetők, mint például Robert Runcie, Canterbury érseke, elutasították a nők püspökként való elismerését Angliában. A római katolikus egyház és az anglikán egyház közötti ökumenikus kapcsolatok is megromlottak, mivel a katolikus egyház őszintén ellenezte a nők papi pályára lépését.
Harris azonban mindezek ellenére kitartott az elvei mellett, és nem hagyta, hogy az ellene irányuló támadások eltereljék a figyelmét a valódi céljáról
Püspökké választása után Barbara továbbra is rendszeresen hangoztatta hitét és kiállt az episzkopális egyház és az egész anglikán közösség sokszínűsége mellett,
a 96 ezer fős bostoni egyházmegye irányítása által pedig olyan erőteljes tényezővé vált, amellyel számolni kellett az egyházpolitikáról és a különböző programokról hozott döntések során.
Harris hamar felismerte, hogy a nagy hatalommal nagyobb felelősség is jár, ezért, bár mérsékelte retorikáját, de nem változtatott az üzenetén. Az maradt, aki mindig is volt: a status quo aktív kritikusa, aki folyamatosan arra törekedett, hogy új utakat járjon be. 1999. július 29-én Harris prédikációt tartott a nők felszentelésének 25. évfordulója alkalmából, beszédében pedig élesen bírálta az egyház korábbi Lambeth-konferenciáját, amelyen megkérdőjelezték a nők papságba való belépésének fontosságát.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A későbbiekben is rendszeresen beszélt a nők papságba való bekerülésével szembeni ellenállás újhullámáról és az előttük álló harcról
1989. február 11-én szentelték fel a Massachusetts állami egyházmegye szuffragáneus püspökévé, Bostonban betöltött tisztségéből pedig végül 2002-ben vonult nyugdíjba. Püspöki szuffragáneus utódja egy szintén fekete nő, Gayle Elizabeth Harris lett.
Barbara ezután segédpüspökként szolgált a washingtoni egyházmegyében, és az Episzkopális Egyház Kiadóvállalat, a The Witness magazin kiadójának elnökeként tevékenykedett. 2003-ban a Massachusettsi Egyházmegye az ő tiszteletére szentelte fel az újonnan épült Barbara C. Harris Központot Greenfieldben, 2019 novemberében pedig az atlantai egyházmegye egyik központja elindította a Bishop Barbara C. Harris Justice Projektet, aminek célja az egyház társadalmi igazságtalanságok kezelésére irányuló erőfeszítéseinek támogatása.
Barbara C. Harris, az első nő, akit püspökké szenteltek az episzkopális egyházban és a világ anglikán közösségében, 2020. március 13-án halt meg, kitörölhetetlen nyomot hagyva maga után az egyháztörténelemben.
Mózes Zsófi
Kiemelt kép: Getty Images/Dominic Chavez/The Boston Globe
